A fiatal Yossi Ghinsberg, mielőtt belevetné magát a civilizált világ nyújtotta kihívásokba, világlátásra indul Bolíviába, ahol összeismerkedik az osztrák utazóval, Karl Ruprechterrel, aki felejthetetlen túrát ígér a számára, egy eddig fel nem fedezett, csak általa látogatott törzshöz vezetve őt és barátait a dzsungel mélyén. Yossi érzi, hogy Karl élete legnagyobb kalandját kínálja a számára, és társait is meggyőzi, hogy tartsanak vele, hogy közösen belevessék magukat, egy valóban az életüket meghatározó kalandba, csak éppen az eleven rémálom formájában.
Karllal kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy mégsem az a tapasztalt dzsungeljáró, mint amilyennek vallja magát és komoly kihívásokba ütköznek, amíg Marcus járásképtelenné válik a szerzett sérülésétől, és úgy fest, hogy a veszedelmes folyón vezet tovább útjuk, hogy elérjék a dzsungel mélyén rejtőző falut, ha létezik egyáltalán, de az igazi pokol akkor kezdődik, amikor a csapat szétválik egymástól.
A Dzsungellel kapcsolatban egy teljesen más filmre számítottam, mint amiről szól valójában, mivel félrevezető volt rövid leírása, ami mellékelve volt, így érdemes tisztázni (bár én ezt a felvezetőmben megtettem már), hogy egy valós történeten alapuló kalandfilmről van szó, amiben a dzsungel környezete által nyújtott kihívásokon túl, nem kell semmi másra számítani és nem lesznek benne gyilkos kannibálok, vagy egyéb rejtélyes körülmények, sem drogkartellek, pusztán a négy férfi viszontagságairól szól a zöld pokol mélyén, ami bőven elegendőnek is bizonyul, hisz minden zugában a veszély leselkedik, a kiút pedig… az száz mérföldekre van.
Mindig is nehéz egy alaposan dokumentált, valós történeten alapuló filmet vászonra vinni, mert ragaszkodni kellene az eredetiséghez, csak ez lehet unalmassá válik, ha pedig színezésbe kezd a forgatókönyvíró, akkor még az alapok is elveszhetnek, de a Dzsungel esetében nincs szükség utóbbira, mivel Yossi Ghinsberg kalandja valóban földi pokollá vált, amint társaival közösen, majd pedig tőlük elválva igyekezett túlélni az életveszélyes kihívásokat, még akkor is, amikor már minden remény szertefoszlott a végeérhetetlen rengetegben.
Története és kitartása, bőven elegendő alapot szolgáltat egy kalandfilmhez, ami inkább egy érdekes mozit szolgáltat a néző számára, mint szórakoztatót, de mégis mindig fenntartva a figyelmet, amit számos alkalommal a főszereplő Daniel Radcliffe képes megzavarni, annak ellenére, hogy a Frankensteinben már láthattuk, hogy Harry Potter szerepén túl is, egy remek színész, mégis úgy fest, hogy a fantasy környezeten kívül eső szerepeket nem képes kellőképpen átélni és visszaadni az odaillő játékot, mivel alaposan túljátssza és hitelteleníti Yossi karakterét, ami nem kis mértékben rondít bele a filmbe.
Kalandtúra a zöld pokol mélyén, ami valóban földi pokollá elevenedik, helyenként izgalmas és kiszámíthatatlan cselekménnyel, megbolondítva az emberi kapcsolatok roppanékonyságával, mindvégig fenntartva a néző figyelmét, így főképp azoknak ajánlom, akik kedvelik az ilyesfajta hiteles kalandfilmeket és a megtörtént viszontagságos történeteket, de mindenki másnak is, mivel egy jó filmről van szó, már ha nem zavarja Radcliffe ripacskodása, amit így a Frankenstein után nem is értek. Azaz de, ez már meghaladta a képességeit.
Műfaj: kaland
Műsoridő: 115 perc
Debütálás: 2017.
Rendező: Greg McLean
Forgatókönyv: Justin Monjo, Yossi Ghinsberg
Főszereplők: Daniel Radcliffe, Thomas Kretschmann, Joel Jackson, Alex Russel
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése