A fősodort ért lejtmenetet követően, sikerült a Revelations epizódokkal visszarángatni a Resident Evil sorozatot a szakadékba pottyantást követően, végre bizakodásnak engedve okot a hetedik rész kapcsán, amit csak fokozott, hogy az alkotók felismerték, a szériában legutoljára a negyedik résznél végrehajtott éles váltás idejének elérkeztét.
Akik ismerik a Resident Evil Survivor két epizódot is megélt (az elsővel még a túlélő horror kategóriába eső, a másodikkal már az akcióra fókuszáló) mellékszálát, azoknak annyira nem is lesz újdonság a belső nézetre váltás, immár elhagyva a karakter mögé rögzített 3D-s kamerát, teljesen első személy perspektívából mutatva be a cselekményt, ami önmagában még nem mentene meg semmit, annál inkább a kialakított játékmenet, a hátborzongató környezet, és a történet, melyek egésze fokozza az előbbi szükségességét, nem teljesen új mederbe terelve az új epizódot, mégis újszerűen hatva, az inspirációs források tekintetében csekély esélyt sem engedve a tagadásra, bátran merítve a népszerű Outlastból, erősen visszakanyarodva a Resident Evil negyedik részének hangulatához, csippentve az Evil Within elpusztíthatatlan és random felbukkanó Ruvikjából, filmek terén pedig teljes egészében emelve át jelentet az 1990-es Texasi láncfűrészes mészárlás harmadik részéből.
Ebből az egyvelegből legalább akkora közröhej tárgya is kisülhetett volna, ha nem megfelelően nyúlnak az elegyhez, mint amennyire bevált a recept. Adva van főhősünk Ethan, aki a messzi louisianai mocsárvidékre indul, hogy évek óta eltűnt feleségét felkutassa, rábukkanva az elsőre elhagyatottnak tetsző Baker rezidenciára, kicsit beljebb merészkedve már rá kell döbbenjen, hogy nem lehet véletlen a sorozatos eltűnés a környéken, amire a hatóságok is felfigyeltek, ám tehetetlenek a rejtéllyel szemben. Ethan, amint megteszi az első lépést a Baker birtok vendégházában, beláthatatlan és pokoli események sorozatát zúdítja magára, kezdetét véve az őrült hajsza, amikor fény derül rá, hogy a terebélyes épület, annyira nem is elhagyatott.
Kár is a történetbe mélyebben belemászni, mert azt mindenkinek saját magának kell felfedeznie, viszont minimálisan kénytelen vagyok majd említést tenni részletekről a negatívumok alátámasztásához, mert bármennyire is félelmetes és hátborzongató kalandot nyújt a Resident Evil hetedik része, azért a szériára jellemző bakik becsúsztak. Üdvözölendő, hogy kő keményen a túlélő horror irányába kanyarodott vissza az epizód, kevés, de erős, nagyot sebző ellenfeleket vonultatva fel, alkalmanként elpusztíthatatlan üldözőket, melyekkel szemben szerény muníció, bizonyos esetekben fegyvertelen menekülés áll csupán rendelkezésre, miközben a hátizsákunk erősen limitált férőhellyel rendelkezik, akkor ismervén fel ezt igazán, amikor végre valami hasznosra bukkanunk, de már tele van rámolva különféle tárgyakkal, ugyanis visszatértek a kulcsok, és azok felhasználási helyeinek felkutatásai, néha olyan szituációban, amikor üldözőnk a nyakunkban liheg és nincs idő a végtelen tárhellyel rendelkező ládához sietni. Sietni meg amúgy sem ajánlatos, mert azzal csak zajt csapunk, ha pedig azt meghallja Jack a ház ura, infarktussal jutalmazza.
Kulcsok alatt nem pusztán a zárakat nyitó eszközt és szimbólumokat, hanem különféle egyéb dolgokat is értek, amikkel újabb kulcsokhoz, nélkülözhetetlen tárgyakhoz, vagy kapcsolókat, gépeket beindító eszközöket nyerhetünk, minek révén a ház helyiségeinek folyamatos memorizálására szorul a játékos. A barangolás során, a rothadó, bármely zugában veszélyt rejtő környezet keltette, fojtogató légkörrel pedig folytonos nyomás alá helyezi az embert, a játék egy-egy húzásával indokolttá teszi a félelmet, mert első nekifutásra teljesen kiszámíthatatlanok az események. Aminek örültem, hogy a feszültséggel teli kulcskeresgélést tovább vitték, és egy-két fejtörő is becsúszott a játékba, a szabaduló szobával már elkapva a fonalat, hogy miképpen lehetett volna még fokozni ezt az irányt, de sajnos ez nem történt meg, pedig el tudtam volna még viselni hasonlóan frappáns feladványokat, viszont a sorozat hanyatlását követően, már ezek jelenléte is igen üdítően hat, maga a koncepció pedig zseniális, de ha kicsit jobban belegondolunk, semmi újdonság nincs benne, az 1996-os első részt kapjuk belső nézetben, felfokozott horrorral és csökkentett fejtörőkkel, valamint kevésbé komplex területtel.
Ezekhez a nyakatekert kutakodásokhoz kivételesen hangulatos és frappáns helyszíneket sikerült megalkotni, amik nem futnak bele a logikai bukfencbe, hogy megtörjék az élményt, sok helyütt nagyon kemény szívritmuszavart okozó, újabb végigjátszás esetén is ijesztő scriptekkel, melyek véletlenül sem törik meg a játékmenetet, hanem időnként terelgetik a játékost egy hullámvasútszerű horror mederben, kimért mennyiségben adagolt ellenfelekkel, akik már normál szinten is megizzasztják az embert, így nagyon nem mindegy, hogy a kissé labirintusos Baker ház helyiségeit milyen sorrendben járjuk be, de ha növelni szeretnénk esélyeinket, akkor többször is vissza kell térni egy-egy szobához.
Egy kissé keser ízt adott az életünkre törő rémek keletkezésének története, továbbgörgetve a már megismert Resident Evil folyamot, a kiváló és merőben mást sugárzó indítás ellenére, továbbra sem szakadva el a gyökerektől, ami első nekifutásra képes csak csalódottsággal szolgálni, amíg a sztori részleteinek felfedezésével, egy kellemesen hátborzongató történet áll össze, de azért csekély mértékben sántít a hátrahagyott homályos foltok végett, melyek nem véletlenül maradtak homályosak, mert maguk az írók sem feltétlenül tudták volna mivel kitölteni. Ennél azért nagyobb botlás a brutalitás fokozása végett szerepeltetett végtagcsonkolás, majd visszakapcsozása című blődség, ami valamit sejtetni enged a sztori alakulásában, aztán meg mégsem, így megmarad blődségnek, és nem kell idegsebésznek lenni ahhoz, hogy ezen jót mulasson a játékos. Az ehhez hasonlatos dolgokat lehetett volna mellőzni, mert azért fennakad az ember az eseményeken, miközben a fejét csóválja, de főképpen, amikor a több emeletnyi főellenfelek bukkannak fel ismételten. Valahogy nem sikerül a Capcomnak ezen túllépnie, de azt meg kell hagyni, hogy legalább ügyesen vannak kreálva, annak ellenére is, hogy a szokásos daganat/szem/gyenge pont sebzésen, és támadásaik kiismerésén, semmiben sem mutatnak túl a bevált formulán.
Ehhez hasonlatosan irreális Ethan lomhasága, de idővel mindenki belátja, hogy a lajhárral szoros rokonságot mutató főhősünkkel csak tovább fokozódik a kiszolgáltatottság érzete, ezen a téren egészen egyedi, eddig nem tapasztalt élményt szolgáltatva a játék. Amin viszont nem tudtam túltenni magam, az a számos elhalálozáshoz vezető trial and error helyzetek, amik nem a játékos ügyességére, hanem a próbálkozásra építenek, egészen addig, amíg rá nem ébredünk, hogy mit is kellene valójában csinálni, mert sosem azt, ami elsőre az eszünkbe jut, de szerencsére ezek csak elvétve akadnak, viszont alaposan megnehezítve a helyzetet.
Egy horror játék akkor igazán jó, ha a játékos folytonosan a háta mögé pillant, ha folytonosan veszedelmet érzékel és feszültséggel átitatott minden pillanat, a játék pedig tökéletesen tartja fenn ezt az állapotot, a klasszikus System Shockhoz hasonlóan, várva a veszélyt, ami mégis a legváratlanabbul képes lesújtani, az eddig még nem tapasztalt minőségben kevert hangeffektekkel pedig teljesen felborzolva az idegeket. A játékelemeket nagyon precízen mérték ki és illesztették össze a kemény túlélő horror eléréséhez, az egészet pedig, egy már önmagában félelmet gerjesztő, sötét, ásatag, rothadó, ugyanakkor kreatív útvesztőbe helyezték, aminek az eredménye, hogy a Resident Evil a szakadékból tör fel a csúcsra, egy a műfaj kedvelői számára kihagyhatatlan alkotást jelentve, minden apró hibája ellenére is.
A játékba vetve magunkat, nem is gondolnánk, hogy első nekifutásra 12-13 órányi ideglelésben lesz részünk, ha minden titokra fényt szeretnénk deríteni, ráadásul egy pillanatig nem ülve le a feszültség. Ezt követően nyílik meg a Mad House nehézségi szint, amivel még alaposabban próbára tehetjük az idegrendszerünket, a túlélést egészen magas szintre emelve, de ha ehhez már kevésbé mutatkozik kedv, akkor le lehet tölteni az ingyenesen elérhető Not a Hero bővítményt, ami a befejezésnél becsatlakozó régi ismerős történetével viszi tovább a kampányt, két órányi tartalmat biztosítva, egy már jóval tempósabb, adrenalin dús fejezetet szolgáltatva, de még mindig a túlélés mezsgyéjén haladva, már csak az eszközök és kulcsok keresgélésére fókuszálva a temérdek szörny mellett, hogy véglegesen pontot tegyünk a sztori végére, bár megjegyzem, ez utóbbi esetében, megint olyan irányba mozdultak el, ami nem volt az ínyemre, bármennyire is illeszkedik a lefektetett keretbe, csak még inkább érezteti a hatását, hogy ha hátrahagyják a Resident Evil kánont, akkor még többet is ki lehetett volna hozni az egészből és mellőzhetőek lettek volna a kisebb logikátlanságok is.
Összességében véve egy nagyon kellemes meglepetés lett a széria hetedik sorszámot viselő epizódja, az előzetes infók alapján nagy várakozással vetettem bele magam és eleget tett minden kívánalmamnak, egyedül Mikami Sindzsi kreativitása hiányzik belőle, ami óriási pluszt dobott volna hozzá, de hát azt hiányolhatjuk, mert annak a korszaknak már vége. Gondolhatnánk, hogy a Capcom mert egy nagyot vállalni és újítani, de egyik sem igaz, mert egyfelől a széria mély gödörbe kerülte után nem kellett ehhez sok bátorság, másfelől sikeres játékokat gyúrtak egybe, mindenhonnan valami jó elemet ollózva ki és ültetve a saját szájuk íze szerint, ráadásul a temérdek epizód már megfordult a belső nézetes túlélő horroron belül is, tehát valami régit hoztak vissza, újrakeverve és felrázva, nagyon jó inspirációs forrásokból merítve, aminek a végeredménye egy nagyon emlékezetes, hátborzongató, félelmetes és ijesztő túlélő horror lett, minden műfaj kedvelő számára kihagyhatatlan alkotást jelentve, mert amit csinál, azt kiválóan csinálja, de csak a félelemből, a rémisztgetésekből, a túlélésből és a hangulatból ad eleget, az útvesztőből, tárgykeresgélésből és fejtörőkből nem, Lucas szabaduló szobájától eltekintve, gyermeki szinten mozog a játék ezen része.
8 pont
Műfaj: túlélő horror
Megjelenés: 2017. (PlayStation 4, Xbox One, PC) 2018. (Nintendo Switch)
Fejlesztő: Capcom
Kiadó: Capcom
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése