Olajháború - Frontlines: Fuel of War teszt

A közeljövőben beüt a gebasz gyerekek, nincs több benzin és ennek okán kitör a káosz a nyugati világokban. Mi a megoldás? Igázzuk le azt, akinek van.

Köntörfalazás nélkül megkapjuk a tipikus amerikai reakciót, háborút indítunk az oroszokkal szemben, mert nekik van bőven kőolajuk, a mi szempontunkból az a kérdéses, hogy aki belevetné magát ebbe a háborúba, az milyen minőségben teheti ezt meg.



A beszédes és sokat sejtető című Frontlines: Fuel of War, nem fog a Modern Warfare sorozat babérjaira törni, ismételt bizonyítékát kapjuk annak, hogy az Unreal Engine nem minden.

A bevezetőként szolgáló állóképes grafikák már megágyaznak a B kategóriának, de a játékban beljebb merészkedve és elindítva az igen röpke 5 órás kampányt (legalább ebben hozza a Modern Warfare 2 színvonalát), szemrevételezhetjük az igencsak idejét múlt, fapados prezentációt, ez még nem lenne akkora probléma, ha a játékmenet tartogatna némi érdekességet. Ez utóbbinak szánták az összecsapások során bevethető drónokat, távirányításos, robbanószerrel felszerelt mini autókat, helikoptereket, mert az okos amerikai, robotokkal végzi el az öngyilkos merényleteket, hisz a szintén távirányítású robot gépfegyver kivételével, mind csak erre alkalmas, de legalább hasznosnak bizonyulnak az ellenfelek likvidálásában, főleg, amikor páncélozott géppuskafészek mögül szórják a halált.

Semmi ördöngösséget nem takar a játék ezen pontja, ami lényegében az egyedi vonását lett volna hívatott képezni, ennek ellenére olyan érzést kelt az emberben, hogy „jól van, ez is van”, aztán itt be is zárult az érdeklődés irántuk. Az elkeserítő, hogy a játékmenet a további elemeiben sem képes túl szórakoztató lenni, vagy csak egyszerűen szórakoztató, mert a Frontlines nem más, mint a Battlefield 2: Modern Combat kampánya, keverve a Ghost Recon: Future Soldier küllemével, csak a jól bejáratott FPS irányítást alaposan megkeverték, minden létező gombot más-más ügyetlen helyre osztva ki. 

Ebből következik, hogy nincs más feladatunk, mint benyomulni és elfoglalni az adott területet, majd alkalomadtán védelmezni is azt, azokkal szemben, akik ellenállnak a globalizáció szent szervezetének. Erre kapunk pár mezei fegyvert is, borzalmas gunplay-jel, minden karabély ugyan olyan tulajdonságokkal bír lényegében és úgy szórjuk belőlük az ólmot, mintha géppuskafészekben lennénk, de akad némi robbanószer is a gránátok és C4 formájában, hogy az életünkre törő páncélosokkal ki tudjunk babrálni, ha éppen nem áll rendelkezésünkre jármű.

Ugyanis akadnak ezek is, sőt vannak kimondottan tankos és helikopteres missziók, amik a legjobbra sikerültek és kimondottan élvezetesek, volt, hogy csak ezek a küldetések végett kapartam elő a játékot, mert az atomvillanás utáni tankos összecsapás, komoly, megfontolt mozdulatokat és precíziós lövéseket kívánt, remek összecsapásokat nyújtva, így nem is értem, hogy miért nem inkább egy ilyen jellegű játékot készítettek a fejlesztők.

A változatosság kedvéért akad egy sniper küldetés is, de az ehhez szükséges körülmények, mint a fizika, a lopakodás lehetősége, a hangtompító, vagy a mesterséges intelligencia, már nincs, éppen ezért csak nagyokat fogunk pislogni, amikor a célkeresztben álló katona, a fegyver elsütését követően riadóztatja a helyőrséget, mert a puska sorozatosan melléhord. Nem, nincs szélirány, sem egyéb fizikai tényező, egyszerűen hasznavehetetlen a sniper rifle az elbaltázott hátrarúgás végett, minek köszönhetően hamarabb pucolhatjuk ki a bázist egyetlen pisztollyal, értelmét vesztve ezzel a küldetés.

Ezt, és a számos középszerű, vagy éppen még az alá is kúszó elemet, feltételezem, hogy a tesztelésnél, de már az alfa verziónál is felfedezték, és csak vakargatták a fejüket, vagy vonogatták a vállukat, hogy jó lesz ez így is, éppen ezért is egy tipikusan B kategóriás játék a Frontlines, amitől abszolút semmit ne várjanak még a műfaj szerelmesei sem.



Anno a PlayStation 2-nek az volt az egyik szépsége, hogy tobzódtak rajta a B kategóriás játékok, ám ezek egyfajta minőségi B-s színvonalat voltak képesek produkálni azok számára, akik kedvelik ezeket a játékokat, mint én is, ám a Frontlines kicsit elveti a sulykot, és kevés élvezhető tartalmat produkál, többnyire csak kínlódást, vagy fejcsóválást okozva a játékosnak, amit a drónokkal igyekeztek kompenzálni, de ez olyan, mint az egy petárdás tűzijáték parádé. Mégis a drónok, a tankos és helikopteres összecsapások, ami megmenti a játékot a totális unalomba fulladástól, de még így sem éri el egy középszerű játéktól elvárható színvonalat.

Szigorúan a B kategória kedvelőinek. Azoknak is fenntartásokkal közeledve feléje.

4 pont

Műfaj: belső nézetes akció (FPS)

Megjelenés: 2008. (Xbox 360, PC)

Fejlesztő: Kaos Studios, N-Fusion Interactive

Kiadó: THQ

Zerko