A dagadt gladiátor az országutak ámokfutójává válva mutatja meg áldozatai számára, hogy milyen is egy igazán rossz nap.
Kevés színész akad, aki még jelentős elhízását követően is képes szerepre szert tenni, Russell Crowe tehetségét igazolja, hogy még ilyen masszív túlsúllyal is szükség van rá a filmiparban, sőt véleményem szerint megtalálta a számára leginkább testhezálló szerepet a Tébolyban, amikor élete összeomlásának közepette ámokfutásba kezd. A kezdeti kimért, majd robbanó képsorok is arra engednek következtetni, hogy egyfelől egy stílusos, másfelől pedig a feszültséget lépcsőzetesen adagoló, majd a fő konfliktushoz érve a poklot szabadjára engedő alkotással állunk szemben, legalábbis, azok számára, akik kissé jártasak a műfajban, hamar leleplezik a cselekmény építgetésének mechanizmusát és szerencsésen az alkotók nem cáfolnak rá az első sejtésre, mert valóban rég lehetett ennyire összeszedett és kidolgozott pszicho-thrillert látni.
A témát viszont már szemlélhettük egypárszor, hogy a közúti incidensből ámokfutás kerekedik az üldöző és üldözött felállásban, elég a klasszikus, a Richard Matheson novellája alapján, Spielberg által forgatott Párbaj (Duel - 1971.) című filmre gondolni, ahol lekezdődött az egész, majd az ebből kinövő, az alaptörténetet mindig valami újjal megtoldó, vagy rajta egyet csavaró mellékhajtásokra, ne adj isten, az egészet megismétlő alkotások garmadájára, mint a Kéjutazás (Joy Ride - 2001.), hogy még Stephen King is alkalomadtán beszálljon egy-egy novellával (Teljes gázzal), magyarán nehéz a folytonosan előkerülő témában újat, a műfajhoz illően sokkolót, drámait, vagy felkavaróan izgalmasat alkotni, ezúttal viszont összejött, ami legalább annyira Crowe-nak köszönhető, mint a forgatókönyvnek, és mondom ezt úgy, hogy általam egy kevésbé kedvelt színészről van szó.
Adva van a romokban heverő életével és megroppant idegrendszerével, a tipikusan mindig a más a hibás mindenért felfogással bíró (jól kapja el a film, mert valóban akik így gondolkodnak, képtelenek okulni hibáikból, mivel a szembenézés helyett inkább mentegetőznek, képtelenek felelősséget vállalni, éppen ezért valóságos bajvihart kavarnak állandóan maguk körül és amikor az illúziók összeomlanak… reccs) ámokfutónk, aki neki áll revansot venni mindenkin, aki csak egy rossz szót is szól hozzá, nemhogy azon, aki a közúton a zöld lámpánál rá merészel dudálni. Bár meg kell hagyni, hogy mielőtt áldozatunk élete is romokban heverne, még kap egy utolsó esélyt a bocsánatkérésre, és pszichopatánk minden békülő törekvése ellenére sem jön ez össze, a másik tipikus öntelten flegma hozzáállása végett (ami szintén a null figurákra jellemző, ezt is megismerhetjük hányaveti életéből), ezzel a felállással taszítva egyet a nézőn, hogy bárkinek az életben maradásáért se kelljen szurkolnia az empátia lekapcsolásával, tehát csökken az izgalmi faktor ebből adódóan, csupán szemlélővé válva a meredek hajszában, amikor az ámokfutó üldözőbe veszi áldozatát, a leginkább sebezhető pontjait kitapogatva támadva őt, főképp a hozzátartozóinak és barátainak levadászásával, miután a kellő mértékű pszichológiai nyomást már elhelyezte rajta.
Mintha Russel Crowe-ra írták volna a szerepet, fantasztikus alakítást hoz, ezzel meglelvén a leginkább személyéhez illő karaktert, lényegében ő viszi el a teljes filmet, hogy kimaxolja a karaktert, nélküle garantáltan nagyot zuhanna a színvonal a középszerűségbe, hisz az ilyen alkotásoknak lényegi szempontja a fokozatosan adagolt feszült cselekmény, az őrület kibontakozásának ábrázolása és a hajsza izgalmai mellett, hogy ki-mit képes kihozni szerepéből, éppen ezért is sajnálatos, hogy Crowe karakterét, személyiségét nem bontották ki kellő mértékben, és csak nagyobb dózisban kapunk utalást összeomlásának okaira, de ez így felszínes marad.
Nem sok, cseppnyi odafigyelés kellett volna még és egy film klasszikus született volna, így egy remek pszicho-thriller, ami a műfajban kevésbé jártasak számára nagyon érdekes és izgalmas lesz, a sokat látottak számára viszont hozza a kötelező szórakoztató jelleget, mert lesz egy már ismert hatása a korábbi filmekből, egy-egy jelenetnél pedig hiányérzetet fog kelteni. De a csekélységekből következik, hogy bátran ajánlom mindenkinek, aki egy feszült thrillert tekintene meg, nem arról van szó, hogy idő teltével ismét előrántották a témát, hanem képes azt némileg új formába önteni.
Műfaj: pszicho-thriller
Műsoridő: 90 perc
Debütálás: 2020.
Rendező: Derrick Borte
Forgatókönyv: Carl Ellsworth
Főszereplők: Russel Crowe, Caren Pistorius, Gabriel Bateman, Jimmi Simpson, Austin P. McKenzie
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése