Solomon jó módú, kifinomult műveltséggel rendelkező hegedűművész és egyben szabad fekete ember, New York városában igyekezvén karrierjét építeni. Egy napon meg is adatik számára a lehetőség, hogy további ismertségre tegyen szert, ám az átmulatott éjszaka után fogságban ébred, szabadságától megfosztva.
A film valós eseményeken, Solomon Northup naplóján alapszik, miként fosztották meg szabad életétől és hurcolták a déli államokba az 1840-es években, hogy 12 éven keresztül, kézről kézre adogatva élje tovább sanyarú életét, a világtól elzárva, jogfosztott rabszolgaként, sose adva fel a reményt a lehetetlennek tűnő szabadulásra, részleteiben mesélve el mindazt a szenvedést, amin keresztül kellett mennie a családjától elszakítva, egyben kiváló képet adva a testvériség és egyenlőség elvén alapult, a demokrácia fellegvárának kikiáltott Egyesült Államok gazdasági berendezkedésének egyik arculatáról.
Kivételesen érdekes és a mítoszokat szertefoszlató, első kézből származó történet, ami alapos betekintést enged az ország és a korszak társadalmába, amit szokás a mai napig az ókori Római Birodalomhoz hasonlítani, és ebben az aspektusában valóban, mintha az ókorba zuhant volna vissza, egy a modern érában virágzó letűnt korszak képét elevenítve meg. A feszült és drámai életrajzi történet mellett felvet érdekes gondolatokat is azokban, akik kicsit is jártasak a történelemben, hisz a rabszolgatartás az emberi civilizáció alapjait jelentette mindig is, évezredeken keresztül működik a mai napig, csak immár a törvények által illegálisnak minősítve, jelentős mértékben visszaszorítva, de meg nem szüntetve, másik modern formájában - a létminimum alatti jövedelmekkel - még terjedelmesebben bontakozva ki.
Érdekes (állati) vonása az embernek a hatalomvágy, és hogy szeret a másik felett uralkodni, azt jogaitól megfosztva rendelkezni felette, a vérfertőzéssel előszeretettel élő és ennek folyamán agyalágyult fáraókhoz hasonlatos istennek képzelni magát, egyfajta ősi gyarlóságként van jelen kipusztíthatatlanul még napjainkban is, és nem is kell messzire menni a példákért, elegendő egy munkahelyi hierarchiát szemlélni, hogy a majmokhoz hasonlatos ösztön dominancia viselkedésekre bukkanjunk. Ezért is ajánlott erősen a film megtekintése mindenki számára, bármilyen érdeklődési körtől és műfaj kedveléstől függetlenül, mert Solomonnak az utókor számára hagyott jegyzeteit, teljes kiválóságában vitték vászonra, remekül ragadva meg a lényegi pillanatokat, és ez sokakban gondolatokat fog ébreszteni, mert érdemes is elgondolkodni rajta teljes mélységében, de itt kapcsolódik be az, hogy bármennyire is sajnálatos az afroamerikaiak rabszolga múltja, a magyar embert ez különösebben nem tudja meghatni, mert ettől rosszabbat is megélt, mivel a rabszolgaság nem rassz függő, és ha már belenyúltunk a témába, akkor ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy mi volt jellemző Magyarországra, elvégre ez a komoly téma, komoly gondolatokat követel. 38 Oscar-díjas történet következik.
Amíg Hollandia meggazdagodott, Anglia, Spanyolország és Portugália jelentős bevételi forrásokra tett szert az elsősorban USA-nak és Brazíliának szállított rabszolgákból (majd mikor felszabadításra kerültek a feketék, akkor az USA a kínai tartalékokhoz nyúlt a vasútépítések folyamán), maga a rabszolgatartás már kevésbé volt elfogadott Európában, éppen ezért elenyésző volt ezek száma, viszont mind az emberkereskedelemre, mind pedig a rabszolgatartásra irányuló tiltások csupán a XIX. század közepétől merültek fel, majd vitték törvénybe Európa szerte a század végére, de a példa kedvéért Romániában csak a XX. század elején törölték el annak legitimitását, még ha gyakorlatban már nem is létezett, vagy elenyésző volt. Számunkra, Magyaroknak sokkal érdekesebb, hogy ebben az országban ilyesmire semmi szükség sem volt, hisz 1848-ig a magyarság uralkodó rétege a saját népét tette rabszolgává - érdekes módon felejtve ki a történelemoktatásból ezt az apró momentumot, vagy nem kellő hangsúlyt tulajdonítva neki, ami nem véletlen -, szóval a ténylegesen vad kapitalista tőke orientált USA bírálatával csínján lehet bánni, mert ők legalább idegeneket hurcoltak az országukba, amíg Magyarország felsőbb rétege a saját honfitársait taszította ebbe a sorba. Miből is állt ez a rabszolgaság, hogy nem csak annak lehet, hanem annak kell nevezni?
Valószínűleg mindenki tisztában van a jobbágy sor mibenlétével, ő az a kétkezi munkás, aki az alapvető, nélkülözhetetlen, az ország ellátására irányuló munkát végezte, azaz élelmet termelt, egy tapasztott sárkunyhóban élve, a kemény fizikai munkának szentelve életét, amíg pusztán az életben maradásához szükséges élelemmennyiséget tarthatta meg magának, ugyanis a csekélyke telkén megtermelt javakra rájárt a földesúr, az egyház és a király is adót szedni, és mivel a magyar uralkodói rétegre mindig is jellemző volt a fukarkodás a hadi kiadások tekintetében (meg is volt a böjtje számos esetben) ezért még a földesura seregébe is be kellett vonulnia egy kaszával, vasvillával, jobb esetben baltával a kezében, hogy az életét áldozza a háborúk idején.
Mindezekért cserébe (már hogy kapott annyi élelmet, amivel átbekkelhette a következő évet az éhínségtől gyötörve) elmehetett, illetve, ha nem ment, akkor vitték robotra, azaz kényszermunkára a földesúr birtokára, hogy az adózás mellett még ezzel is leszolgálja „kenyéradója” kegyességét, de kötelező volt „ajándékokat” is benyújtani időközönként, és ha nem lenne elegendő, hogy az országot ellátó seregnyi rabszolga már a küszöböt is felrágta, akkor a földesúr élhetett (és élt is) a további jogaival, amit más országokban, kimondottan a rabszolgákra alkalmaztak, mint a jobbágy házasságkötésekor az asszonyát az első éjszakára be kellett szolgáltatnia a birtokosnak, aki nem mellesleg élet és halál ura is volt, ugyanis 1848-ig érvényben volt a pallosjog (más kérdés, hogy nem alkalmazták már a században, mert ekkorra legalább szabad költözési joggal rendelkeztek a földművesek), miszerint a birtokos ítélkezhetett és ki is végeztethette jobbágyát, ha úgy tetszett neki, akár különösebb indok nélkül is. Aki pedig idealizálná a korszakot, annak elegendő a mai világ kegyetlenkedéseit megtekintenie, hogy viszonyítást nyerjen egy sokkalta barbárabb érában mi történhetett az ilyen jogokkal felruházott uradalmakban. Szóval fain egy élet volt, nyugodtan emlegetve a fekete rabszolgákkal egy sorban, annyi nem elhanyagolható különbséggel, hogy magyar állt magyarral szemben, a történelem eltussolni kívánt évszázadokon átívelő árnyoldalát testesítve meg, és ahogy a rabszolgáknál szokás, a nemesi réteg kártérítést kapott az államtól a felszabadított jobbágyok után.
Szintén elveszik a ködösítések közepette, hogy március 15-ével nem csak a szabadságharc kirobbanását ünnepeljük a Habsburg Birodalommal szemben (egy nyugati elnyomás, mindig is kedvezőbb volt, mint a magyar, ha az egyéni komplexusokból fakadó magyar ellenes demagógiáktól elrugaszkodunk [állami dokufilm a pozsonyi csatáról: "a magyarság holokausztját tervezte a nyugat" - amin mindenki, aki cseppnyi ismeretekkel is rendelkezik, csak röhögni tud, mert a magyarság tartotta rettegésben a fosztogatásaival a nyugatot egy évszázadon keresztül], és egy kicsit, csak egy kicsit is körbenézünk a jelenlegi állapotok között, akkor szintén nem a nyugati cégek azok, akik kizsákmányolják a munkaerőt), hanem az önálló politikai berendezkedésre törekvő, radikálisan liberális (kár, hogy az évtizedek folyamán a liberalizmus ennyire elkorcsosult) Kossuth nemzeti felszabadító mozgalmát saját fajtájának elnyomása alól, aki akaraterejével képes volt szembemenni a magyar nemesség közel egy évezreden át tartó privilégiumaival, hogy a magyarság számára átadja az államalapítás óta sose tapasztalt szabadságot, felszabadítva őket a rabszolga sorból. Maga a forradalom ennek kapcsán is robbant ki, ugyanis a Habsburgok a bécsi forradalom során hamarjában kiegyezésre jutottak a magyarságtól fényévekkel jobb helyzetben élő, de mégis fellázadó néppel, így a Kossuth számára szavatolt reformokat visszavonták, mert úgy gondolták, hogy a bécsi kedélyek lenyugtatásával megbirkóznak az itteni helyzettel, és nem akarták az elnyomó magyar nemesi réteget magukra haragítani, mivel ők előzékenyen kooperáltak a német ajkúakkal, csakhogy hatalmukat fenntarthassák.
Ne menjünk el a „haza bölcsének” kikiáltott Deák mellett sem, aki valóban egy kiváló politikus volt a nemzet történelmében, de egy kiváló politikusnak fokozottan mérsékelt politikát kellett követnie, így Kossuthnak vele is szembe kellett kerülnie, amikor a jobbágyok felszabadítását követelte, különben, ha Deákon múlt volna… Kiszámíthatatlan miképpen alakultak volna a társadalmi viszonyok, főleg, hogy az oroszhoz hasonlatosan a magyar nép is, mintha követelné maga számára az elnyomást, és akkor merészel csak nemtetszésének hangot adni, amikor a hátát már rongyosra korbácsolták, és nem pedig akkor, amikor korbácsot emelnek rá, a forradalomnak is paradox módon a fejlődés párti nemesi és polgári rétegekből kellett elindulnia. Szomorú egy igazság, de igazság.
Ezért is nem árt észben tartani, hogy március 15-e (aminek ünneplése hosszú ideig tiltva is volt, és mára jelentőségének egy részétől fosztották meg) nem csak a magyar elnyomáshoz nem is mérhető Habsburg-ház ellen ment, hanem az alapvető emberi jogok kivívásáért, a magyar magyartól független szabadságáért, amit Kossuth kezdeményezett radikalizmusával miután Széchenyi reform hulláma beérett, a hiperaktív Petőfi pedig alágyújtott a forradalomnak, amiből Rózsa Sándor (vagy, ha jobban tetszik Rúzsa Sándor) betyár serege is jelentős mértékben kivette a részét, számos dicsőséget szerezve a forradalom számára, így ezért kell a szabadság szimbólumaként kitűzni a kokárdát március 15-én - társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül, mert a számok törvénye alapján, csekély kivételektől eltekintve, egykor mindenki őse rabszolga volt -, és megemlékezni nagyjainkról, akiknek köszönhetően a nép elnyerte, majd továbbörökítette a szabadságot, és egyáltalán egy szabad világban élhetünk, ezért ildomos megemlékezni arról, hogy ez a nép - és nem a minden korszakban vérszívó és gyakorlatilag (nem is akármilyen módon) kitartott ingyenélő vezetői, akik mindig csak elkótyavetyélték ennek az országnak az erőforrásait és azt, amit a nép kemény munkával felépített - milyen hosszú utat járt be mire idáig elérkezett. Ha nincs emlékezés, az emberek nem is lesznek tudatában annak, hogy mitől fosztják meg őket, amikor a mai napig alkotmányos „erőszak-monopóliummal” rendelkezik az állam a rend fenntartása érdekében, csakhogy a rend relatív fogalom, és az egész paragrafus szubjektíven értelmezhető, hisz Hitler is csak rendet szeretett volna Németországban és Sztálin is a maga rendjét alakította ki a Szovjetunióban, majd ’56 után Kádár is ezzel került bajba, hosszasan agyalva, hogy akkor most mi is történt valójában, mígnem nagy nehezen megállapították, hogy a szocialista forradalom, ellenforradalmával álltak szemben és visszaállították a rendet.
És akkor még nem is beszéltünk jelenkorunk problémáiról, mint a létminimum alatti bérekről (egy kis matek és ki fog jönni, hogy ráadásul, több mint a felét adóban kell befizetni, mint egyéb más jövedelem esetében is [járulékok+SZJA+bármit vásárolsz ÁFA, miután már adóztál a keresetedből+egyéb adók, ha bármi a tulajdonodban van, ha pedig egy keveset megtakarítasz, akkor az után is adót fogsz fizetni, miután már egyszer adóztál, de ha ebből veszel bármit is, akkor harmadjára is adózol ugyanabból a pénzből, aminek sok látszata nincs 30 év elteltével azon kívül, hogy elszedik az emberek pénzét]), ami a modern rabszolgaság elsődleges formája, az életben maradáshoz elegendő bérezés nem több, mint a rabszolgaság kiszervezése kapitalista módon, azaz nincs szükség telepek fenntartására, hisz csak annyit keres a munkás, amiből megél és (jó esetben) fedél van a feje felett - egy fekete rabszolga is ennyit kapott - és minimális fogyasztása, nagy tömegek esetén, mozgatja a gazdaságot, serkenti a további termelést. Igencsak terebélyes könyvet lehet írni a témáról, ha átfogóan szemlélnénk a helyzetet, elég csak belekóstolni, hogy már egy kötet összejöjjön, éppen ezért csak ajánlani tudom a filmet, aztán mindenki elgondolkodik a témán a maga módján… és vissza is dughatja a fejét a homokba, ha nem tetszik, amit hirtelen megpillantott, de nem mindegy, hogy úgy hal meg az ember, hogy élt és látott (amitől még tisztábban élhet), vagy „azt hiszed ébren vagy pedig altatnak, de ha neked ez is elég…” - de ez már világviszonylatban aranyszabály.
Műfaj: történelmi dráma
Műsoridő: 134 perc
Debütálás: 2013.
Rendező: Steve McQueen
Forgatókönyv: Solomon Northup könyve alapján John Ridley
Főszereplők: Chiwetel Ejiofor, Dwight Henry, Ashley Dyke, Kelsey Scott, Lupita Nyong'o, Benedict Cumberbatch, Michael Fassbender, Brad Pitt, Christopher Berry
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése