Mike Flanagan író, rendező (Álom doktor, A Hill-ház szelleme) mini sorozata az elszigetelt közösségben kitörő vallási fanatizmusról, aminek csodái mögött inkább a Sátán rejtőzik, mint bármi keresztyén indíttatás.
A Crockett sziget lakossága alaposan megcsappant az utóbbi évtizedekben, egyre többen települtek át a szárazföldre, ahogy a hétköznapi boldogulás megnehezedett és az életszínvonal romlani kezdett, mégis többen kitartanak születési helyük mellett, ami mintha új életre kelne a csodák sorozatának köszönhetően, amikor a régi, megöregedett papot a fiatal, életerős Paul atya váltja. A különös és tudományosan megmagyarázhatatlan események hatására Paul atya nyája egyre gyarapodni kezd, senki sem sejtvén, hogy a háttérben inkább sátáni erők húzódnak meg, semmint a szentek vagy angyalok jó tételei, így az áldást a szigeten kívül akarják továbbterjeszteni.
A Mise éjfélkor pontosan az a horror film, amiről csak nehezen és körülményesen lehet bármit is mesélni, vagy egyáltalán cseppet kielemezni, mert nagyon könnyedén spoilerbe futhat az ember, márpedig ennek legkisebb formáját sem tanácsos elsütni, mert egy igencsak cselekményszegény és kevés csattanóval bíró szériáról van szó, aminek központi magva a szigeten kitörő vallási fanatizmus az új pappal érkezett csodák hatására, pusztán e körül kering a hét és félórányi műsoridő, hosszas ideig csupán sejtetve, hogy valami szentségtelen dolog húzódik meg a háttérben, mígnem a harmadik epizódra lelepleződik minden és Paul atya terveinek szövögetésével egyre inkább elmélyül a bonyodalom, a konfliktus kirobbanásának már csak a két befejező epizódra engedve teret, hogy miként zajlik le a sajátos húsvéti szertartás és szabadul el a pokol a szigeten.
Mert fontos megjegyezni a film szörnyű vontatottsága végett, hogy igenis egyszer elszabadul a pokol, berobban a konfliktus és van története és cselekménye, a sajátos elképzeléseknek köszönhetően még mély lenyomatokat is hagyhat a nézőben, nem kevésbé a gyomorforgató kannibál jelenetek, de hát Jézus mondotta az utolsó vacsorán, hogy „Egyétek a testem és igyátok a vérem!” - ehhez pedig már tolkieni fantáziával kell rendelkezni, hogy bármi szimbolikát találjunk benne, így a Biblia többször is harsogott kannibalizmusa adja gyakorlatilag a történet magvát a vallási fanatizmusba temetkező közösségben.
Muszáj pár apróságot ellőni, hogy mégis miről szól a film, mert esélyes, hogy ha elkezdi nézni az ember, random módon válogatva a digitális tékából, akkor két epizód után könnyedén elengedi a szériát annak vontatottsága és nem egy esettben unalomba fulladása végett, aminek elsődleges fő oka, hogy bármennyire is ütközteti a vallást a tudománnyal, bármennyire is filozofál a hit kérdésén, oly mértékben elcsépelten teszi ezt, hogy közhelyessé válik, ezen jelenetek terjedelme ellenére sem engedve igazi mélységet a gondolatoknak, melyeket minduntalan elharapnak a karakterek, mire valami igazán érdekes merülne fel, ennek ellenére fő fókuszpontján remekül teljesít és ábrázolja kiválóan a vallási fanatizmus mibenlétét - hogy gyakorlatilag jobban kell tartani tőlük, mint magától a Sátántól -, másfelől pedig igazán jó gondolatokat vet fel, de ismétlem: roppant elcsépelten, mert sehol sincs balansz a filmben, ahogy a másik vontatottsági faktor esetében, a túlzottan is elnyújtott hangulatteremtő képsorok esetében sem.
Hatalmas türelem kell hozzá, nem elegendő a puszta kíváncsiság, hogy a néző eljusson odáig, hogy valójában miről is akar szólni ez a sorozat, főleg, hogy az epizódok úgy épülnek fel, hogy a félbeszakított tetőpontnál folytatódnak, majd meredeken ívelve lamentálásba kezd a hit kérdésén és bűnökön (érdekes, hogy a vezeklés senkiben sem merül fel), majd teológiai eszmefuttatásokat folytat az egyébként már ezerszer hallott frázisokról, majd mire a néző már három-négy alkalommal bealudt rajta, az indokolatlanul hosszú epizódok utolsó három percében berobban ismételten a cselekmény - ami a film közben csak morzsákban csipegethető össze -, majd félbeszakad, hogy a következő epizód innen vegye fel a fonalat.
Ebben a formában igencsak vérszegény és kimondottan unalmas, feleslegen elnyújtva hét, egyenként egy órás epizódra, amikor egy két órás filmben is meg lehetett volna írni és rendezni, hogy tényleg egy hatásos horror film kerekedjen belőle, mégis vannak olyan egyedi vonásai, elgondolásai, a naturalisztikus ábrázolással sokkoló és gyomorforgató hatása, a vontatottan szövögetett cselekménynek egy rejtély hangulata, ami fenntartja a néző érdeklődését, beleveti magát a következő felvonásba, hogy fény derüljön arra a befejezésre, amit már az epizódok előrehaladtával sejteni lehet, lényegében a stílusnak köszönhetően, mást elképzelni sem lehet, de ezen a ponton láthatjuk már igazán, hogy mennyire összeszedetlen koncepciótlan és feleslegesen sorozattá csépelt alkotás kerekedett belőle, ami lehúzza a középszerbe, minden emlékezetes jelenete ellenére is.
A keményvonalas, klasszikus horror kedvelőknek ajánlható, akik rendelkeznek kellő türelemmel egy nagyon lassan kibontakozó történethez és érdeklődnek a teológiai eszmefuttatások és a vallási fanatizmus ábrázolása iránt, valamint nem zárkóznak el a Biblia ellentmondásossága elől, és ez utóbbi, amit remekül írt meg Flanagan, hogy gyakorlatilag bármire ráhúzható és a gyarlóságokból is erények kovácsolhatóak, mert ezer és ezerféleképpen lehet értelmezni, mint ahogy a történelem folyamán tették ezt már számtalan alkalommal és született belőle több tucat vallás, és nőheti ki magát további száz is, ebből az emberi kéz által, és ilyen tekintetben mesterien megírt könyvből. Minden csak hit kérdése ugyebár, a hit pedig teljesen irracionális dolog, éppen ezért semmilyen formában sem bizonyítható a hit tárgya, tehát mindenki abban hisz, amiben akar, akár a Pókemberben is, elvégre azt nem csak leírták, de meg is rajzolták, egyháza lehetne olyan sikeres, mint ahogy az elmegyógyintézetben kezelt szcientológia alapítóé is, aki több tíz millió követőt tudott bevonzani UFO-hívő elmebajával. De szegezzük le, hogy még mindig kevésbé kártékony dolgok ezek, mint a modern, a politikába helyezett hit és vallássá válás, hogy valami elgondolkodtatóval zárjam a cikket, ha már a film kevésbé tartalmaz ehhez hasonlót.
Műfaj: horror
Műsoridő: 60-70 perc
Epizódok száma: 7
Debütálás: 2021.
Rendező: Mike Flanagan
Forgatókönyv: Mike Flanagan, Joyce Sherrí, Teresa Sutherland, James Flanagan
Főszereplők: Kate Siegel, Zach Gilford, Hamish Linklater, Rahul Kohli, Annarah Cymone, Annabeth Gish, Igby Rigney, Samantha Sloyan
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése