Megszokott, hogy kritikusan szemlélem a különféle műveket, még ha tetszésemet el is nyerték, vagy személy szerint kedvelem, akkor is képes vagyok kissé eltávolodni és hibáira is rámutatni egy objektív kép reményében, több irányból körbejárva a szikével, alaposan szétboncolva és pellengérre állítva, hogy jó, jó, de! Hát, akkor most egy igen ritka esettel állunk szemben, mert a Stranger Things tényleg egy magával ragadó és lebilincselő sorozat, amiben roppant nehéz hibát találni, mivel egy pillanatra sem zökken ki a néző a mesterien megkoreografált cselekményből és hangulatból.
Mindig is volt - legalábbis számomra - valami komolytalan bája a Stranger Things címnek és annak a pár plakátnak, amit láttam róla, éppen ezért távol is tartottam magam tőle, mígnem meg nem tudtam, hogy mekkorát hibáztam, és egy agyba-főbe dicsért sorozatról van szó, ezek alapján meg úgy gondoltam, hogy érdemes egy próbát tenni vele, és valóban már az első két epizód páratlan hangulata, minőségi színvonala, mind a történet, mind pedig a rendezés és a képi világ tekintetében lenyűgözött, rég nem érzett függőséget alakítva ki, amíg a jelenleg elérhető utolsó epizód végére nem értem.
Több szempontból is páratlan a koncepció, talán a legfontosabb vonása, hogy a nyolcvanas években játszódik a széria és a sokak által nosztalgiával kedvelt éra atmoszféráját valami hibátlanul ragadták meg, minden egyes pergő képkockával sugározzák ezt a néző irányába, és ez rögvest - véleményem szerint - a filmtörténelem legjobb főcíménél is tetten érhető. Elsősorban egy horror történetről beszélhetünk, de igen kellemesen vegyítették a feszültség oldását szolgáló humorral, napjainkban igen ritka módon, minden nemű erőltetettséget nélkülözve, teljesen természetes formában - ami a remek színészeknek is köszönhető - adva elő az életszerű poénokat, amire szükség is lesz, mert azért akad egy cseppnyi akció besorolása is a cselekménynek az igencsak pergős, a nézőt magával ragadó és egészen a stáblistáig nem engedő eseményekkel.
Hogy aztán még inkább fokozzák mind a horror, mind a vígjáték elemeket, gyerekeket helyeztek a főszerepbe, amit az AZ óta tudunk, hogy minden sokkal félelmetesebb és mulatságosabb, ha gyerekek a főszereplők, de persze mindezek mellé nem ártana valami frappáns sztorit is köríteni, hogy akadjon némi rejtély, amit fel kell göngyölíteni, meg persze a félelemnek is legyen egy forrása, és ezen recept alapján, tökéletesen kimérve az elegyeket született meg a Stranger Things, elég széles közönséget szolgálva ki a stílusok közötti tudatos csapongásával.
A történet szerint egy csapat kölyök belebotlik egy a földalatti laborból megszökött és paranormális képességekkel rendelkező szófukar, névtelen lányba, miközben egyik haverjuk pedig nyomtalanul eltűnik az erdőben, nem sejtvén, hogy ő csupán az első áldozata az ismeretlen fenyegetésnek, ami tizedelni kezdi Hawkins vidéki kisvárosának lakosságát. Ezt felismervén, a csapat nyomozásba kezd, hogy egyfelől barátjukra bukkanjanak, másfelől fényt derítsenek a rejtélyes szörnyeteg kilétére, amihez a különleges képességekkel rendelkező lánynak is köze van, csakhogy a város lassan felbolydul és egyre többen csatlakoznak be a sheriffel az élen, hogy leleplezzék az állami kutatóintézetben zajló piszkos dolgokat.
Leírva a sztorit, még bután is hangozhat, egyszóval látni kell, főleg, hogy a legapróbb spoilert is mellőztem és csupán nagyon felszínesen vázoltam a cselekmény alapjait, melyek egy egészen mély konspirációs szállal rendelkeznek, elkalauzolva a nézőt egy teljesen földöntúli világba, ami be kívánja kebelezni Hawkins városát, apránként engedve kibontakozni a rejtélyes szálakat, minden egyes válasszal további két kérdést vetve fel, az egészet a példaértékűen megidézett nosztalgikus környezetbe ágyazva, kivételesen feszült és pergős cselekményt prezentálva, igazi hullámvasút élményt nyújtva ahogy a helyenként elejtett poénokkal oldja fel az izgalmakat, majd ismét öntve a néző nyakába az egyre gyűrűző konfliktust, végig a horror kedvelőket is kiszolgálva, nem kevés Twin Peaks feelinggel fűszerezve.
A második évad esetében el sem tudtam képzelni miképpen fogják folytatni a sztorit, még nagyobb meglepetés volt a számomra, hogy amit csak lehetett kifacsartak a lehetőségekből és maximalista folytatást kapott, egy monumentálisabb fenyegetéssel, miközben jelentős mértékben mélyíti a film univerzumát, tartva a minden másodpercében remekül megkoreografált első évad színvonalát, miközben a fenyegetés és azzal párhuzamosan a lenyűgöző, számos mozifilmet is kenterbeverő látványvilág is magasabb szintre emelkedik. Éppen ezért a gyanúmat elaltatták a harmadik évadra, ami már cseppet erőltetett módon viszi tovább a történéseket, de ami nagyobb hibája, hogy ez a páratlan élménnyel szolgáló színvonal megzuhan és helyenként, akár több epizódra is leülepszik, keletkezik egy vontatottság érzet, ami annak köszönhető, hogy már nem sikerült annyi tartalommal megtölteni a történetet és a cselekményt, mint a korábbi évadokban, éppen ezért nincs is az a pergőssége és feszültségtartalma, kevésbé magával ragadó, de a különlegességét példázza, hogy még így is igen kellemesre sikerült ez az évad is.
Meg kell vallanom, hogy a gyakorlatilag egyszerű, és már egynéhányszor más formában látott sztoriból - fogunk találkozni innen-onnan merített ötletekkel, de ezt a széria nem is tagadja - sikerült annak tovább fejtegetésével egy igazán különleges és egyedülálló sorozatot kreálniuk az alkotóknak. Ha kicsit lefejtegetjük a hagymahéjakat, akkor bizony hamarjában felismerhetjük, hogy kevés az eredeti ötlet, mert innen-onnan összelopkodott dolgokból gyúrták össze, mellé írva egy sajátos és különleges fenyegetést, és az egészet remekül beágyazták a nyolcvanas évek atmoszférájába, de mindezt tették olyan kimért precizitással és tehetséggel, hogy nem szimplán valami új, hanem páratlanul új született, úgyhogy feltétlen ajánlom mindenkinek, hogy műfaj kedveléstől függetlenül tegyen egy próbát a sorozattal, a május végén érkező folytatásig lehet pótolni az évadokat és akkor kiderül, hogy a megfáradt harmadik szezon után tud-e majd új lendületet venni az utolsó két etapra, mert jelen állás szerint egy ötödik széria le fogja zárni a hosszú éveken átívelő történéseket.
Műfaj: akció sci-fi horror
Műsoridő: 1. évad: 8x51 perc, 2. évad: 9x46-62 perc, 3. évad: 8x50-78 perc
Debütálás: 2016.
Rendező: Matt Duffer, Ross Duffer, Shawn Levy, Andrew Stanton, Nimród Antal
Forgatókönyv: Matt Duffer, Ross Duffer, Paul Dichter, Jessie-Nickson Lopez, Kate Trefry, Justin Doble
Főszereplők: Winona Ryder, David Harbour, Finn Wolfhard, Millie Bobby Brown, Gaten Matarazzo, Caleb McLaughlin, Natalia Dyer, Charlie Heaton, Joe Keery, Noah Schnapp, Cara Buono
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése