Egy, kettő, Wednesday érted jő…
Az első évad ismertetőjénél tettem említést arról - és ezúttal ismételten azok kedvéért, akik lemaradtak volna a széria minősítésében jelentős szerepet játszó tényezőről -, hogy személy szerint nagyon szeretem a The Addams Familyt, és mivel az én koromban már nem dívik rajongani bármiért is, ezért maradjunk ennyiben. Viszont nem minden formájában, kizárólag a kilencvenes évek elejei két mozifilm, majd azok sikerén felbuzdulva az ABC által indított rajzfilmsorozat szolgáltatva az ultimate etalont, ahogy a Charles Addams képregényében rejtőző potenciált mesterien kisajtolták. Ezt márpedig a Wednesday első felvonása kevésbé volt képes visszaszolgáltatni a címszereplőre fókuszáló cselekményével, amiből hiányzott az a fajta igazi Addams Family feeling, a széria fő kreátora, Tim Burton inkább egy a feje tetejére állított Harry Pottert képzelve el a címszereplő horrorisztikus kalandjainak keretrendszereként, a rendező minden igyekezete ellenére is megfosztva a markáns fekete, abszurd és morbid humorától a címet, csupán egy pillangó szárnyverdesése keltette dinamikátlan fanyarsággal köszönve az vissza. Feltételezem, hogy ezt nem csupán én hiányoltam és tehettem szóvá az ismertető folyamán, mert ezúttal a sajátos sötét és komor stílusáról hírnevessé vált művész egy hatalmasat és színvonalasat csavart a formulán, ami azon nyomban képes volt levenni a lábamról, hogy elégedetten nyugtázzam három évtized elteltével az Addams család feltámadását.
Vitathatatlan, hogy a kifordított Roxforttal, azaz a kitaszítottak számára fenntartott Nevermore akadémiával Burton jelentős mértékben bővítette Addamsszék univerzumát, hogy egy kiváló táptalajt nyújtson az iskolába beiratkozni kényszerülő szociopata Wednesday horrorisztikus nyomozásai számára Jericho városában, és ez egyetlen évad erejéig egészen jól meg is állta a helyét, viszont a folytatásra Burton élt azzal a kiváló felismeréssel, miszerint a továbbiakban a cím rajongóit is ki kellene szolgálnia, másfelől a folytatásra tömény vérfrissítés szükségeltetik, mely kettős tényező a lányát felügyelni kívánó Morticia, az őt örökösen lépten-nyomon követő Gomez, a szintén a beiratkozás korhatárát elérő Pugsley, az őket elengedhetetlenül kísérő Lurch, és az őrült helyzetek megoldására szakosodott Fester színre lépésében elevenedik meg, ezzel begyújtva a több szálon futó pergős cselekményt, ami kiváló forrást nyújt az üdítő fekete humor számára.
És természetesen a horrort, mert Burton erre is alaposan rálapátolt pár mázsa szenet, hogy a korábbiakban megismert szürreális és némileg groteszk világban újabb hátborzongató bűnesetek történjenek, aminek megoldásához elengedhetetlen lenne Wednesday számára a látnoki képességének kifejlesztése, ám Morticia nem csupán azért vendégeskedik huzamosabb ideig a kitaszítottak kollégiumában, mert az igazgató rajta keresztül kívánna a dúsgazdag anyjáról dollárkötegeket legombolni, hanem elsődleges célja, hogy lányát megmentse attól a végzettől, amibe Ophelia néni tévelyedett. Utóbbi momentum az, amin tetten érhető, hogy Burton alaposan elvégezte a házi feladatát, feltételezem most kezdvén komolyabban pótolni és a forgatókönyvírókra kényszeríteni az általam is említett etalonokat, ugyanis a mozifilmek kiváló hangulatának és humorának visszaidézése mellett, remekül kapaszkodott bele a történetet meghatározó olyan apró momentumokba, mint Morticia testvérének, Ophiliának a megtébolyodása, ami a két film során csupán egyetlen egy elhangzott mondatban került említésre.
Már az első évadnál is megvolt a bizodalmam, hogy bizony Tim Burton lehet a legalkalmasabb személy, aki képes lesz feltámasztani a The Addams Family címet az azt megillető formában, bár ennek megszolgálására szükségeltetett némi türelem is, hogy a második felvonásra autentikusan idézze meg annak atmoszféráját, karaktereit és humorát, majd ebbe csempéssze bele egészen jó történeteit és sajátos elképzeléseit, de legfőképp kreativitását, szembeötlően ezzel a rajzfilmes, filmes és sajátos elképzeléseinek kombinációjával vegyészkedve, ami még ha nem is nevezhető a karakterek megidézésében tökéletesnek - mert eleve Anjelica Huston, Raul Julia és Christopher Lloyd személyétől és alakításától nem lehet jobbat teljesíteni Morticia, Gomez és Fester, a filmekben kiforrott formában megelevenedő karaktereit illetően, ellentétben Jenna Ortegával, aki brillírozik a címszerepben -, mégis ez a fajta vegyes kombinát kiválóan képes működni, példaértékűen élve a több szereplő bevonásával megnyíló lehetőségekkel, ahogy számos mellékszálat szövögetve fokozta fel a történetmesélés tempóját. Sajnálatos módon ez utóbbi, ami egy idő után kissé vissza is üt a maga fejkapkodós mivoltával, mert nélkülözi az atmoszférikus jeleneteken történő elidőzést, örökös rohamtempójával nem engedve teret a szemlélő számára, hogy elmélyüljön ebben a különleges univerzumban és zökkenőmentesen szippantsa be Nevermore gótikus, szürreális és sötét világába, azt tükrözve, hogy valahol Burtonnek még mindig nem sikerült eldöntenie mit is szeretne kihozni ebből a remek alapanyagból, valahol még mindig egy erős stílus kísérletezést folytatva a közönség szeme láttára, és személy szerint nem is igazán érzem, hogy bármikor is megfogja találni a maga igazi hangját, főleg ahogy ügyetlen módon igyekszik egyszerre több korosztályt is megszólítani, ezzel megfosztva a szériát az igazán markáns vonások ecsethúzásaitól.
Ettől függetlenül nem lehet kérdéses, hogy a The Addams Family kedvelői számára a Wednesday második évada egy kihagyhatatlan felvonást jelent, 32 év elteltével meglelhetik minden számításukat és megélhetik Addamsszék méltó módon történő feltámadását. Szintén ennyire ajánlott a lightos horror, misztikum, szürreális világok, fekete komédia és Burton munkásságának kedvelői számára, esélyesen kellemes órákat tölthetnek majd el Wednesday, és immár a teljes Addams család társaságában. Mindenki másnak érdemes egy próbát tenni vele, ha nem állnak távol tőle a műfaji címkék, vagy csak szimplán megismerkedne Addamsszék egy keményebb változatával, viszont ez utóbbi végett hívnám fel a figyelmet, hogy senkit se tévesszen meg a - nyári szünidejében sorozatgyilkosokat skalpoló - tini lány címszerepe és remek marketing körítése, erősen kerülendő egy családi matiné kínálatába választani, mert a gyerekeknél maradandó pupillatágulást válthat ki. Ez azért már mégsem az a kilencvenes évek elejei kifinomultan könnyedén sötét és komor Addams Family.
Műfaj: misztikus krimi horror vígjáték
Műsoridő: 8 x 59-61 perc
Debütálás: 2025.
Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro, Paco Cabezas, Angela Robinson
Forgatókönyv: Alfred Gough, Miles Millar, Siena Butterfield, Erika Vázquez, Kayla Alpert
Főszereplők: Jenna Ortega, Catherine Zeta-Jones, Christina Ricci, Luis Guzmán, Isaac Ordonez, Victor Dorobantu, Hunter Doohan, Emma Myers, Joy Sunday, Georgie Farmer, Oliver Watson, Gwendoline Christie, Moosa Mostafa
Zerko
