2021. február 14., vasárnap

Tolvajok fejedelme - Uncharted 2: Among Thieves teszt


Az alapokat lefektető, bemelegítésnek tekinthető első részt követően elszabadul a pokol. 
Nathan Drake számára újabb kincs van kilátásban, bár teljesen más formában, mint az első részben. Marco Polo az utazásai során tudomást szerzett a halhatatlanság elixírjéről, ami valahol Tibetben van elrejtve, így az őt felkereső Flynn és Chloe társaságában felkerekednek, hogy az isztambuli múzeumból megszerezzék Polo lámpását, ami ez első nyomot tartalmazza az elixír hollétéről. Drake és Chloe a háttérben egészen más terveket szövöget, miközben Flynn egy titkolt megbízást teljesít, így az akció balul sül el, miután mindenki elárult mindenkit, kezdetét véve a hajsza az elixír után, ami, ha Flynn megbízójának kezébe kerülne, beláthatatlan következményekkel járna. 
Csak körvonalakban vázoltam a történetet, ami így, ebben a formában még mindig egy sablonos kaland sztorit sejtethet, de még sincs így, mert az események fonala kissé kiszámíthatatlan, örökösen felbukkan valamilyen meglepetés, vagy a cselszövések, vagy egy nem várt ellenfél, vagy éppen azok leleplezése a Tibetben megbújó titok kapcsán, a játék első harmadára jellemző - még a nem túl rózsás jövőt előrevetítő kezdés ellenére is - lagymatag indítást követően felpörögnek az események, hogy lebilincseljék a játékost, nem sok esélyt szolgáltatva a végkifejlet megfejtésére, mert azt sem tudni biztosan, hogy ki kivel játszik valójában. Azért is érdemes a történetnél kezdeni, mert az első részhez hasonlóan masszívan sztori központú a játék, és végre egy ennek megfelelő, csavaros kaland történetet sikerült írni alá, ami messze túlmutat az első rész sablonokból építkező eseményeitől, de aminek ettől is jobban örültem, hogy minden a korábbi epizódnak felrótt hibát javítás alá vettek, lényegében egy teljesen más Uncharted részt nyújtva át a játékosoknak. 
A platform részek alapos átszabáson estek át, immár annyira nem egyértelmű, hogy mit is kellene csinálni és merre kellene haladni, összetettebb lett Drake mozgás repertoárja is, így sok helyen van mit agyalni, hogy a látványos animációkkal egybekötött platformok közötti ugrálás, kötélen himbálózás, rúdon függeszkedés, falon mászás merre vihet tovább, helyenként már egészen komoly szintre emelve ezek kombinációját, nagyon mutatós és furfangos helyszínekre vezérelve a játékost, gondolok itt első sorban a tibeti templom gépezetének belső szerkezetére. Az egészet már tényleg csak azzal lehetne megfejelni - hogy a Prince of Persián is túlmutasson -, ha bármely platformról lehetne bármilyen, akár halálos irányba is ugrani, alapos nehezítéssel dobva fel a játékmenetet, így könnyítésként vannak jelen a láthatatlan korlátok, és csak bizonyos esetekben nyílik meg a tér a hibalehetőségek előtt. Nagyon érdekes és élvezetes összességet alkot a fejlesztett játékmenet, és meg is lepett, hogy az első rész fapadossága után ilyen mértékben lépett előre a játék ezen a téren. 
De az akció terén is, mert ugye a korábbiakban egy nagyon suta, egygombos fedezékrendszer volt, ez maradt, de jelentősen továbbcsiszolva, hogy gördülékenyen működjön, Drake mozgását és reagálást is felgyorsítva, az ellenfelek és azok elszórását változatosabbá téve, taktikussággal vértezve fel őket, minek összessége egy gyors, pergős tempójú, látványos összecsapásokat kínál, ahol résen kell lenni, különben hamar fűbe harap főhősünk, főképp a nagyon ügyesen időzített váratlan események, nem megfelelő lereagálása és a több irányból érkező támadások következtében. Szintén csak azt tudom mondani, rá sem ismerni a játék ezen részére az első epizódhoz viszonyítva - viszlát egyhangúság -, főleg, hogy az általam nagyon hiányolt és érthetetlen módon az első részből kimaradt lopakodás is helyt kapott, ha nem is tökéletes, de egy alkalmas formában, így már sok helyütt settenkedve is eltehetjük láb alól az ellenfeleinket. 
Ami már kevésbé tetszett, hogy a fejtörőket kicsivel visszább vették, ezek inkább az útvonal keresésekben vannak jelen, viszont alkalomadtán fel-felbukkan egy feladvány, melyek összetettebbek és fifikásabbak, mint a korábbi, rém egyszerű feladványok, így a kevesebb, néha több aranyszabály érvényesül, de még egy-kettő hasonlót el tudtam volna viselni, vagy legalább egy még komolyabbat, mert a szokott módon Drake naplóját kell felhasználnunk a feladványok megoldásához, ahol az ábrák továbbra is első blikkre adják a megoldó kulcsot, egy kivételtől eltekintve, mely feladvány el is nyerte tetszésem. 
Inkább hasaltak neki a látványos, nagyobb tereknek, óriási prezentációs léptékkel fejlődve az aprólékosan kimunkált látványvilággal, ami káprázatosan fest a mai napig a remaster kiadásban, pedig egy elég régi játékról van szó. Ugyanez a fejlődés érhető tetten a kalandjátékoknál komoly szerepet játszó zenei aláfestés tekintetében is, szintén a sablonos körítést mellőzve komponáltak még dinamikusabb és az eseményekhez jobban illeszkedő, változatosabb muzsikákat, a hangeffekteket sem hagyva porosodni. 
Mégis a játék legnagyobb erősségét a játékelemek megfelelő vegyítése adja, minek következtében egy adrenalin hullámvasúton érezheti magát a játékos, a terjedelmes 9-10 óra ellenére sem lankadva a játék dinamikája. Hol egy szép helyszínre érkezve bámészkodunk körbe, hol az útvonalakat keresgéljük, vagy ugyanez a látványos és ötletes platform elemek között, hol az ellenfeleket daráljuk sebes taktikai döntésekre szorítkozva a masszív és immár cselekvőképes túlerővel szemben, hol egy fejtörőn agyalunk, hogy a kincsek rejtekének újabb kamrájába lépjünk, hol pedig egy pergős, filmes jelenet indul be, ahol a sebes gombnyomkodással és kellő reakcióval menthetjük Nathan irháját, miközben minden robban és dől össze körülötte, vagy a sztoriban üt be egy csavar, amire nem számítottunk. 
Egyszóval a Naughty Dognak sikerült nem kevés mértékben felpörgetnie az akció kaland játékát, egy roppant színvonalas és minőségi darabot rakva le a játékosok elé, minek következtében bátran ajánlható mindazoknak, akik egy ilyen feszes tempójú, élményekkel teli és emlékezetes kalandra vágynak, fogást egyedül ott tudok találni rajta, hogy mégsem csúcsra pörgetve kapjuk az újabb epizódot, itt-ott kisebb hiányérzet támadhat az emberben, hogy ebből-abból lehetett volna többet vagy jobbat, helyenként hosszasabb az ülepedési rész, mint szükséges lenne, azaz van még hova húzni a komponenseket a következő részre, hogy őszintén eltátsa a száját a játékos.

8 pont

Műfaj: külső nézetes akció kaland
Megjelenés: 2009. (PlayStation 3) 2015. (PlayStation 4)
Fejlesztő: Naughty Dog
Kiadó: Sony Computer Entertainment

Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése