Beszédes cím, ami mögött Ishmael Beah személyes drámája húzódik meg a Sierra Leone-i polgárháború közepette.
A mára az Egyesült Államokban élő, diplomázott Beah egy visszaemlékezés formájában osztja meg a világgal gyerekkorának tragikus sorsát, a sorozatos puccskísérletekkel küszködő Sierra Leone-i kormányzatnak 1991-ben polgárháborúval kellett szembenéznie, amit a magas szintű korrupció, az ország vagyonának és természeti kincseinek eltékozlása és a szervezetlenség végett képtelen volt kezelni, így a RUF (Forradalmi Egyesült Front) lázadói ’93-ban elérték Beah faluját is, több lakost könyörtelenül megkínozva és lemészárolva, ő maga a családjától elszakadva sikeresen menekülve meg a lázadók karmai közül, akik a gyerekeket katonáknak sorozták be.
A lázadók vérontása elől egyedül az erdő jelentett menedéket, ahova több iskolatársával közösen vette be magát, küzdve a mindennapos életben maradásért és elkerülve a vérengzéseket, mígnem egy napon mégis az ellenség kezére kerültek, akik szelektálva az életerősebb gyerekeket, őt magát halálra ítélték és csupán a véletlen szerencse mentette meg, hogy ismét menekülőre fogja, az erdőségen keresztül verekedve át magát faluról falura, de a terjengő rémhírek végett mindenhol ellenségként kezelték, számos alkalommal életveszélyes helyzetbe kerülve, mígnem a kormányzat katonái által védett településre sikerült bukkannia, ahol szintén azzal kellett szembesülnie, hogy ha életben akar maradni, fegyvert kell ragadnia tizenhárom évesen.
Mégsem ő volt a legfiatalabb újonc, akiket kiképzésben részesítettek, a hétéves gyerekeknek ugyanúgy teljesíteniük kellett, hogy a frontvonalban, élesben mutassák meg harcedzettségüket, ami még felnőttek esetében is vagy azonnali elhalálozást jelentett, vagy könyörtelen mészárost faragott a túlélőkből, az összecsapások előtti serkentéshez különféle kábítószereket véve magukhoz.
Az elbeszélés Ishmael Beah, egykori Siera Leone-i gyerekkatona élettörténetét meséli el, napról napra, miként verekedte át magát a vértengerré vált ország egyik szegletéből a másikba, hogy menedéket találjon, nem akármilyen áron, mígnem egy nap az UNESCO gyermekvédelmi szervezete menekítette ki a katonasorból és vették rehabilitáció alá számos társával együtt, olyan gyerekeket, akik az öldöklésen kívül mást már nem ismertek, és elméjük megmaradt részét a drogfüggőség uralta. A program sikerét igazolta Beah felépülése és továbbtanulása, így a szervezet követévé vált, de egy napon a főváros is ostromzár alá került, és a RUF hatalomátvételét követően, amikor már minden megoldódni látszódott, ismét vesszőfutásra kényszerült.
A kötet témája és tartalma értelemszerűen adja magát, így azoknak tudom ajánlani, akiket kifejezetten érdekelne, hogy milyen létkörülmények uralkodnak a világ más-más szegleteiben, és milyen könyörtelen harcokat kell vívniuk, sok esetben ártatlan embereknek a mindennapokban a túlélés érdekében, első kézből származó beszámolóval hozva az olvasó számára testközelbe a történetet. Aki ódzkodna a túlzott brutalitástól, azt meg kell nyugtatnom, hogy Beah csak rövid ideig, csupán a borzalmas cselekedetek szemléltetésének erejéig időzik ezeken (ennek ellenére is akadnak azért felkavaró momentumok, ami minden háború velejárója), hogy mindenki képet kapjon arról, hogy a pokol nem másutt, mint a földön létezik, a kötet végére beérve a konzekvencia, amivel minden józan gondolkodású ember tisztában lehet, hogy a gonosz eredete, maga az ember, és minden más meseszövögetés csupán ezt kendőzi el. Én amondó vagyok, hogy bármilyen háborúról is legyen szó, ott nincsenek hősök, csupán gyilkosok és halottak, aki pedig ezzel nincsen tisztában, annak egyenesen kötelező olvasmányt jelent.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése