Minden van, csak éppen pénzrablás nincs, főleg nem nagy. A Berlin nem más, mint egy nagysikerű sorozat címével történő visszaélés egy spin-off széria keretein belül, hogy abból a néző idejének az elrablása kerekedjen.
Nem szokásom ennyire előrevetíteni a véleményezést egy film, vagy sorozat kapcsán, ismeretes, hogy apránként felépítve (néha sikerül logikusan is) az érveléseket lyukadok ki a vélemény formáláshoz, A nagy pénzrablás: Berlinnek viszont sikerült akkora csalódást okoznia, hogy még különösebb firtatást sem érdemelne a hibái részletezése, a jussa csupán annyi lenne, hogy a „rossz” feliratú vörös bélyegzőt leemelem és akkora lendülettel pecséttelek rá, hogy a tölgyfa íróasztal is beszakadjon. Már, ha lenne tölgyfa íróasztal.
Természetesen a miérteket megköveteli egy figyelmeztető jellegű cikk is, azokért pedig nem kell messzire menni, mert már az első epizódnál gyanút fogtam, hogy itt valami teljesen más fog zajlani, mint ami volt annak idején, a méltán nagy sikereket elért A nagy pénzrablás sorozatban. Annak, első évadának egyik főszereplője, és talán második legfontosabb karaktere volt Berlin, az egyszerre kedvelhető stílusú és egyben undorítóan utálatos, nárcisztikus pszichopata, akinek gátlástalan fosztogató múltjából is nyerhettünk egy alaposabb betekintést, amikor a második évadban visszahozták vendégszerepbe, nem csak ezeket a visszapillantásokat, hanem személyes történetét is ügyesen fűzve a széria csavaros stílusába, az írók maguk támasztva a színvonalassággal az elvárásokat, hogy az önmagában a címével ígéretesnek kínálkozó újabb epizódokkal ejtsék rabul a közönséget.
Ezért is adhatott sokaknak derűre okot, hogy A nagy pénzrablás lezárásával - amit történet tekintetében sem volt érdemes folytatni, de a második évad végére túlzott akció centrikusságával kiérződött, hogy elfáradtak az írók, ebből is fakadhatott az éles váltás, a látványosságra törekvés mellett -, útjára indul egy spin-off széria a remekül kidolgozott karakterével, a sokak számára emlékezetesen megmaradt dörzsölt és gátlástalan fosztogatót helyezve főszerepbe, egy újabb, keresztül-kasul ágazó csavaros történeti szálakkal, lebilincselően furmányos és drámai rablással kecsegtetve. Csakhogy, az írók nem pihenték ki magukat, úgyhogy ebből lett egy nagy semmi, de azt lehet nézegetni hat órán át.
Berlin egy öttagú bandát szervezve indul Franciaországba, hogy az aukciósház széfjébe elhelyezett csilliárdos értékű ékszerekre tegye a kezét, ehhez pedig a klasszikus földalatti támadást indítják a párizsi katakombákon keresztül, aminek a belépője egy templomból nyílik, így hát fiktív régészeti ásatást kezdeményeznek… Ez. Ez az egyetlen mondat a nyolcszor, cirka negyvenöt percet összefoglalta, hogy megtakarítsam ezt az időt mindenki számára, na meg még annyi, hogy az ékszereket ki is kellene juttatni a penészes sajtok földjéről, itt szolgáltatva azon csekély pillanatokat(!), amikor érdekessé és minimálisan feszültté tud válni a hat órája alatt. A sorozat, a rányomott Berlin címmel egy nagy zsákbamacska, amiben a döglött ló feje van csupán - maradva az állatos hasonlatnál - mert a spin-off nem egy remekbe szabott bűnügyi krimit tartalmaz, mint elődje, hanem a hat főszereplő magánéleti válsága viszi el a műsoridő nagy részét és egyben a hangsúlyt, mert furcsa mód, egyikük vagy éppen egy férjezett nőbe szeret bele, hogy szerelmi háromszög alakuljon ki, vagy a másikat a felesége értesíti telefonon, hogy beadta a válókeresetet, majd az összetört fél fényt derít arra, hogy nem csak elhagyott, hanem egy ideje megcsalt férj is volt, így a jobbik eset, amikor a bandatagok között bontakoznak ki a románcok botladozó módon, vagy éppen a sebzett múltjuk pillanatai között tallóznak, nyakon öntve mesterkélt, szirupos erőltetettséggel, sokszor az embernek értetlenkedésre adva okot, hogy mit is néz egyáltalán, mert még a romantikus műfajtól is távol áll az infantilis giccs parádéjával.
Annak idején említettem A nagy pénzrablásnál, hogy remek adalék volt, a pont kellő precizitással mért szappanopera elemek, amivel közelebb hozták a szereplőket a nézőhöz, felrázták az üresjáratokat a mellékszálak szövögetésével, aminek volt egy komoly koreográfiája, és nem kevés drámát is csempésztek a szériába a tehetséges írók. Hát, a Berlin nettó szappanopera úgy, ahogy van, de a leggagyibb formában, olyan cukormázzal nyakon öntve, hogy egyes típusú diabéteszt lehet kapni tőle. Itt a rablás abszolút háttérbe szorul és mellékszerepben kullog - szintén példázza a mezei akcióba ejtett írói bakik is - és csupán alibinek van jelen, hogy a La Casa De Papel/Money Heist címével ideig-óráig el tudják adni ezt a nettó bőrlehúzást, amíg a harmadik epizódnál végérvényesen kiviláglik, hogy ez aztán az infantilizmuson kívül másról nem fog szólni.
Lehetne bőségesen mit firtatni, csak úgy bele kell markolni egy-egy epizódba és peregnek a hibák az ember ujjai között kifelé folyva, mert annyi van, mint az óceánban a tenger cseppje - egyik legjobb, a régi szériából visszahozott két ismerős arc, akik alá elfelejtettek szerepet írni - de számomra kellemetlen az egész, mert a csalódottság mellett sem szeretek negatív hangvitelű kritikákat írni, így hát térjünk a lényegre: Aki kedvelte A nagy pénzrablást, az eléggé értetlenül fog állni ennek a (szimplán debil) sorozatnak a láttán, mert még annak egy epizódjának a jelenetébe se férne be ez a színvonaltalanság, amit ez a hat óra prezentál, de ha elvonatkoztatunk az előzményektől, akkor is fennállnak a felsorolt hibái és ugyanoda lyukadunk ki, hogy véleményem szerint a Berlin előtt meg kell állnia mindenkinek, mint a falnak, ami kettészelte a várost. Ez nem sikerült másra, mint a címet felhasználó, a középszerűséget elérni képtelen, érdektelen, és közhelyes panelekből felhúzott időfecsérlés, ahol a faék egyszerűségű bűnügy is mellékszerepben kullog, az egészet leforrázva a szappanoperák legaljának giccs parádéjával, mintha ecstasy tripet nyomó tini lányok írták volna a pizsama partin, hogy harminc év elteltével visszaolvasva, életük legkínosabb pontjának érezzék azt az estét. Kizárólag azok számára ajánlható, akiknek a Petrocelli volt az utolsó bűnügyi film az életükben.
Műfaj: romantikus bűnügyi akció
Műsoridő: 8 x 42-61 perc
Debütálás: 2023.
Rendező: David Barrocal, Albert Pintó, Geoffrey Cowper
Forgatókönyv: Álex Pina, Esther Martínez Lobato, David Olivia, David Barrocal, Lorena G. Maldonado, Luis Garrido
Főszereplők: Pedro Alonso, Michelle Jenner, Tristán Ulloa, Begona Vargas, Julio Pena, Joel Sánchez, Samantha Siqueiros, Julien Paschal, Rachel Lascar
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése