Mozgókép - A nagy pénzrablás kritika

A filmtörténelem legmeredekebb rablása.

Moszkva, Tokió, Berlin, Helsinki, Oslo, Denver, Rio és Nairobi ezúttal nem nagyvárosok, hanem nyolc, a rablásokban jártas bűnöző, akik korábban nem ismerték egymást, élükön a Professzorral, aki összehozza a csapatot és szállítja minden idők legnagyobb fosztogatásának tervét: a spanyol pénzverdének bevételét, de nem az ott tárolt több millió euró megszerzését, hanem két milliárd nyomtatását tűzve ki célul.

Feltéve persze, ha sikerül, mert a rend őreinek is lesz egy-két szavuk ehhez, de a terv kiötlője mindenre fel van készülve, hogy a szükséges napokat kibekkeljék a pénzverde épületében, ellehetetlenítve a rendőrséget egy rajtaütés megszervezésében, hogy a túszokat is egyenruhába és Dali maszk mögé rejtik, kezükbe pedig álfegyvereket nyomnak, de persze örökös a próbálkozás a hatóság részéről, miközben a túszok is forralják a maguk tervét, és amivel a Professzor nem számolt, lesznek, akik megszegik a rablás szabályait, ami komoly kockázatot jelent a terv kimenetelére, nem mellesleg valahogy ki is kellene jutni az épületből, és akkor már a pénzel együtt. Arra viszont nem volt elég pontos a terv, hogy mi történik, ha a Professzor nyomára bukkannak és így megszakad a kapcsolat a külső segítővel, aki az egész rablást felügyelte és a váratlan helyzetekre újabb megoldásokat szőtt.

Bűnügyi filmsorozat. A leginkább leíró jelző és kategorizálás A nagy pénzrablásra, annak ellenére is, hogy a magyar néző számára erről legfeljebb a Kojak és Petrocelli ugrana be, vagy jobb esetben: „A Magyar Televízió bemutatja a Magnum című amerikai bűnügyi tévésorozatot”, így nem is véletlen, hogy a jelző használata elkopott a köztudatból és inkább alkalmazzák a mégiscsak más árnyalattal rendelkező krimi besorolást, viszont ezen spanyol sorozat esetében kimondottan egy bűnügyi akció szériáról van szó, ami a latinokra jellemző összes feszültséget generáló és a figyelmet fenntartó kelléket beveti, hogy ezúttal egy keményvonalas bűnügyi-akció szappanoperát formáljanak.

A spanyol filmipar már bizonyította egynéhány alkalommal, hogy messze kimagaslik az európai színvonalból, mégsem számítana rá a néző, hogy pont innen fog érkezni egy lebilincselő széria azok számára, akik kedvelik a furfangos bűnügyeket, az akciót, a csavaros történetből fakadó örökös meglepetéseket, nem kevésbé a latinok által mesterien űzött szappanopera eszközökkel történő higítást a drámai műfajba, de egy olyan komolyabb formában, hogy a konfliktusok sorozata felrobban a végkifejletre, ráadásul egy eddig sorozatok által mellőzött témában, kimondottan stílusosan tálalva.

Az első két bevezető epizódnál csupán szemléli a néző az eseményeket, pusztán a kíváncsiság furdalja, hogy vajon ebből, a lényegében az első részben már mindent önmagából megmutató történetből hogyan lehet számos epizódot leforgatni, mire hirtelen leleplezi magát a film és a már látott stílusos és színvonalas megvalósítás mellett, a Dali maszkot felrántva mutatja meg valódi énjét, hogy az in medias res indítással valójában egy minden momentumában kidolgozott, rettenetesen nyakatekert, szétfacsart és az utolsó cseppet is kipréselő sztoriról van szó, amit csak ki lehetett hozni a témából az örökös fordulatokkal és az arra adott reakciókkal.

A műfaji adottságokból és a történet egy mondatos leírhatósága végett, még nagyobb a meglepetés, hogy mekkora tömény feszültség dózis rejlik mögötte, amit zseniálisan csikartak ki a forgatókönyvírók, de ennek azért ára van egy két helyen, ahol egyben kritika érheti (maga a fő cselekmény teljesen rendben van és egy-két zavarosabb pont logikátlanságán eltöprengve is helyére illeszthető minden), hogy a szereplők nem egy esetben hoznak irreális döntéseket, vagy törnek fel belőlük logikátlan reakciók, ami lényegében felfedi az újabb konfliktusok generálásának ügyetlenkedését, de viszont nem árt észben tartani, hogy emberekről van szó, és az emberek többsége bizony nem a józan ész érve szerint működik, magyarán teljes egészében elfogadható, sőt csak fokozza a szimpátiát vagy éppen ellenszenvet az egyébként igen szélsőségesen eltérő, de éppen ezért egyedi karakterek között.

A másik, ahol viszont a spanyol filmiparnak már keményen gyúrnia kell - és ez inkább a rendezőknek a nagy hibája - azok az akció jelenetek, melyek még ha nagyszabásúak, látványosak és pergősek is, ordítanak a sületlenségek belőlük, mint a több száz lőszer kilövése után senkit sem sikerül eltalálni szituációk, de a szereplők beütötték a végtelen lőszer cheatet is, mert tárazást sem látni egy alkalommal sem a negyven epizód során, a kartondobozok mögött fedezéket találni pedig nem egy életbiztosítás, miközben a kommandósok rohampajzzsal törnek a bankrablókra. Ilyen apró-cseprő, de a nézőt kizökkentő és mosolyra késztető, néhányszor a filmet elkomolytalanító momentumtól és túljátszástól eltekintve, nem lehet mást firtatni, inkább méltatni a kötött keretek ellenére is folytonosan eseménydús, pergős és roppant furmányos cselekményt, ami az első két évad közepén kissé leül, hogy még nagyobb lendülettel vágtasson tovább.

A sorozatot eredetileg egy spanyol adón mutatták be, 24 epizódosra tervezve, így a történet lezárást is nyer a második évad végén, de annak sikerének láttán a Netflix megvásárolta és forgattatott további 16 epizódot, alaposan megemelt költségvetéssel, ami ugyanazon szereplőkkel és továbbiakkal kiegészítve mesél el egy már teljesen más, de folytatólagos történetet, és az emberben felmerülő gyanúra cáfolva hoztak el egy még nagyobb szabásúra tervezett, még feszültebb és látványosabb, de kevésbé csavaros, immár a rendszer ellen irányuló rablást, amit a spanyol jegybank ellen, az ország aranytartalékait és a nemzetbiztonsági titkok megkaparintását tűzi ki célul, még emeltebb szinten bővelkedve az akcióban, de drámában egyaránt, csakhogy itt már érezhetően nyújtják a sztorit, mint a rétestésztát, egy ponton pedig a személyes bosszúból eredő, már tényleg nagyon irreális döntés helyett, lehetett volna frappánsabban is ugyanoda kilyukadni.

Igencsak széles közönségnek ajánlható a Netflix legnépszerűbb, nem angol nyelvű sorozata, ami nem csak az európai filmek és sorozatok köréből tör ki, de beilleszkedik a nagy filmgyáros amerikai színvonalba is, sőt, annak legjobb sorozatainak élményét idézi meg, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik egy ilyen csavaros bűnügyi, akcióban és drámában bővelkedő filmet keresnének (de azért kell 3-4 epizódnyi türelem hozzá), mert a járvány miatt elhalasztott ötödik évad ősszel érkezik - bár a magyar szinkronhoz legutóbb is kellett további egy évet várni -, addig be lehet pótolni az előzményeket.

Műfaj: bűnügyi akció dráma

Műsoridő: 45 perc

Debütálás: 2017.

Epizódok száma: 1. évad: 13 - 2. évad: 9 - 3. évad: 8 - 4. évad: 8

Rendező: Jesús Colmenar, Alex Rodrigo, Koldo Serra, Alejandro Bazzano

Forgatókönyv: Álex Pina, Javier Gómez Santander, Esther Martínez Lobato, Luis Moya, Pablo Roa

Főszereplők: Úrsula Corberó, Álvaro Morte, Itziar Ituno, Pedro Alonso, Miguel Herrán, Jaime Lorente, Esther Ecabo, Enrique Arce, Darko Peric, Alba Flores, Paco Tous, Fernando Soto, Mario de la Rosa

Zerko