Tucatnyi fiatal, akik egy repülőgép szerencsétlenségben a vadon foglyaivá válnak és a helyet uraló sötét erő hatalmába kerülnek. De, van egyáltalán bármi gonosz természetfeletti hatalom, vagy minden embertelen tett belőlük származna a túlélés reményében? A Legyek Ura masszív misztikumokba ágyazva, keményen bedurvulva.
A Twin Peaks első két évada óta keresem azt a sorozatot, ami ahhoz hasonlatos, legalább a nyomaiba érő misztikus, hátborzongató atmoszférát képes megeleveníteni, hogy az ember háta borsódzón egy-egy kiváló és emlékezetessé váló jelenete kapcsán, aminek a tartalmában nem is kell semmi félelmetest magába foglalnia, hanem pusztán a hangulatával hatalmába keríti a nézőt. Persze, mind ez idáig sikertelenül, mert akik próbálták is lemásolni a receptjét, vagy kreatív módon alkottak egyedi atmoszférát a sajátos elgondolásaik alapján, merőben más hangulatot teremtettek a film számára, ami képtelen volt nyomdokaiba lépni, de inkább jellemző, hogy elbuktak, mert misztikumot alkotni nagyon nehéz kihívás, körülményes a papíron történő felépítése és annak megfelelő módon történő vászonra vitele, a részleteiben kidolgozott rejtélyek fokozatos és megfelelő jelenetekbe ültetett adagolása. Az évtizedek során, még a legjobb esetben is csak visszaköszönt annak a hangulatnak a halovány mivolta, hogy továbbra is csupán a legendás sorozat árnyékában kullogjanak, az olyan reményeknek már nem engedve teret, hogy ezt bárki is képes lenne megugrani.
Éppen ezért is volt egy óriási kellemes meglepetés a Yellowjackets, mert mire, az évtizedek távlatában feladtam a reményt, ekkor a semmiből, minden különösebb beharangozást és marketing cunamit nélkülözve bukkant fel ez a széria, ami egy roppant rizikós formulával bír. Rizikós egyfelől a szereplők életkorát tekintve, hogy a közönség egy részét elriasztja a főszerepbe helyezett tizenéves lányok mivolta, főképp azokat, akik nem képesek türelemmel lenni egy sorozat kapcsán, mely rászentelt idő kamatostul kifizetődővé válhat. Másfelől rizikós a nem éppen könnyedén befogadható, gyomorforgató tartalom végett, mert a képernyőre vitel annyira ütősre sikeredett a remek hangulatával, hogy elegendő sokszor csak sejtetni dolgokat, hogy a nézőből iszonyatot váltson ki.
Egyes streaming szolgáltatók le is passzolták a forgatókönyvet és nem vették észre a benne rejlő potenciált, mígnem a Skyshowtime-nál kötött ki, ugyanis a neves vetélytársak közé frissen lépve, keresik és kutatják azon filmes elképzeléseket, amivel akkorát robbanthatnak, hogy megrepesszék a tévékészülékek képernyőjét, ezzel az előfizetők kegyeit nyerve meg maguk számára, és a megvalósítás tükrözi, hogy nem voltak restek kemény összegeket is leszurkolni, hogy a forgatókönyv egy nagyon színvonalas mozgóképes formában öltsön testet, félig-meddig a rulett keréken a zöld a nullára pakolva minden pénzt. Az, hogy ez üzletileg mennyire fog bejönni, azt nehéz megmondani, annyi bizonyos, hogy egy olyan letaglózó sorozattal gyarapodott a kínálatuk, ami sanszos, hogy idővel kultfilmmé fog avanzsálódni, de szintén felüti a fejét a kockázat, hogy még az is időt igényelhet, hogy a közönség egyáltalán felfedezze önmaga számára, mert az sem mindegy, hogy milyen időszakban lép porondra, azaz milyenek a nézői igények, és éppen ebből fakadhat, hogy ameddig a kritikusok körében 96%-os értékelésen áll a lenyűgöző mivoltával - és kivételesen egyet kell értsek velük, miután hat pontot lekarmoltam -, addig a közönség soraiban, már némileg megosztóbbra, de szintén jó értékeléseket bezsebelőre sikeredett a széria.
Gyakorlatilag egy modern Legyek Ura történetet nyerünk, ha benevezünk a Yellowjacketsre. Modern a történet mesélés formájában is, hogy egyszerre két idősíkon fut a cselekmény, egyiken a repülőgép baleset túlélőinek küzdelmeit szemlélhetjük a kilencvenes évek közepén, a másikon pedig a jelentősen eltérő stílusú jelenszál prezentálja néhányuk sorsát, akik kikeveredtek a vadon fogáságból, természetesen olyan formában, hogy sose lehessen tudni, az ezt a szálat markánsan meghatározó karaktereken kívül, kik is maradhattak életben, és egyáltalán mi történhetett ott a vadonban, amíg a múlt cselekménye ennek nem enged teret. A modernizációs jegyek másik vonása, hogy A Legyek Ura valóban egy kellemes kaland-thriller regény, de nem vágott a földhöz, kifejezetten lagymatag cselekménnyel bír és közel sem megy a durvulás benne, mint amennyire szeretik azt hangsúlyozni, inkább domborítja ki az emberi fajra jellemző kegyetlenséget, ami gyerekekben és fiatalokban fokozottan jelen van a sokrétű élettapasztalatok hiányában. A Yellowjackets viszont nagyon szeret durvulni és reflektorfénybe helyezi a fiatal, ártatlannak tetsző lányokon keresztül az emberben rejtőző vadállatot, ami bármire képes a túlélése érdekében, márpedig attól kevés borzalmasabb látvány létezik, mint amikor eltorzult ábrázattal üvöltő lányok hajtják az egyik társukat a vadonban, hogy éhségüket csillapítsák.
A széria nyitánya, egy kivételesen jól eltalált felvezető minden későbbi bonyodalomhoz, adva van a focicsapatnyi tizenéves lány, akiknek hétköznapjaival ismerkedhetünk meg, de hogy félreértés véletlenül se essék, hogy esetleg a néző a Szívtipró gimi egy epizódjára tévelyedett volna, váratlanul érkeznek a bevágások az előttük álló közeli jövőből, amikor állatbőrökbe öltözve, a misztikus erő uralma alatt mutatnak be áldozatot a vadon számára, majd dolgozzák fel egykori társuk tetemét, hogy mohón nekiessenek a kisült hús felzabálásának. És, akkor itt van az, amikor érdemes megjegyezni, hogy mindvégig betartja a jó ízlés határait, cseppet sem öncélú, kifejezetten visszafogott erőszak tartalommal bír, elvégre egy nagyon szép tempóban, apránként felépített cselekménye van, csupán ügyes írói és rendezői húzásként, egyrészt eloszlatva a kételyeket a film milyenségére vonatkozólag vetítik előre az események foszlányát, másfelől pedig elültetik a kilátásban levő borzalmakat a néző idegrendszerében, ami minden későbbi cselekmény kapcsán egy intenzív feszültség töltetet nyújt a széria számára.
Ez a cselekmény annyira aprólékosan felépített, hogy az első évadban nyomát sem lelhetjük a kannibalizmusnak, és inkább viszi el a történéseket annak a sokknak a feldolgozása, hogy a vadonban rekedt a tucatnyi lány, a két srác és a focicsapat edzője, mert a gép lezuhanásával, az országos bajnokságból egy túlélőjátszma kerekedett, amikor a segítség elmaradása végett megindulnak a roncsok környékét felfedezni, hogy ivóvíz forrásra bukkanjanak, majd ott egy elhagyatott erdei kunyhóra lelnek, ahol a kunyhó tulajdonosának maradványai fogadja őket, miközben lépten-nyomon a fákba vésett különös jelek kísérik az útjukat, minek jelentősége az erdei lakba költözve elevenednek meg, ahogy az események kezdenek egyre furcsább formát ölteni, mintha valami természetfeletti erő lengené körbe a helyet, amit a látnoki képességekkel rendelkező Lottie segítő szándéknak feltételez, és indítja be a későbbiekben szektásodáshoz vezető folyamatot, ám a tél beköszöntével a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, a helyet uraló természetfeletti pedig egyre inkább egymás felzabálása felé tereli őket az éhezés közepette, de előtte az erdő rejtette temérdek titok is felfedezésre vár.
Mindeközben a párhuzamosan futó jelenszálnak van egy erős Született feleségek beütése a cselekményt és az egyre komplikálódó bonyodalmakat illetően, csak masszívabb thrillerbe ültetve, ahogy a túlélők egyik részét megzsarolják az erdőben történtek kiteregetésével, amiből gyilkosságok sorozata indul meg, hogy mindenáron megtartsák a titkukat, a második évadban a feszültséget növelve a hatóságok felbukkanásával, akik a nem éppen remek családi kapcsolatokon keresztül kezdik ostromolni az elkövetőt és bűntársait, de ők igyekeznek minden lehetséges módon félrevezetni azokat, mígnem egy nem várt szereplő színre lépésével összefutnak a szálak, hogy megbirkózzanak a természetfeletti újabb hívó szavával, ami további áldozatokra éhezik.
Maga a történet fabatkát sem érne, ha annak képernyőre vitele nem kapott volna tehetséges, hozzá értő kezeket. Már a főcím vibráló, rossz minőségű és pár másodpercenként váltakozó VHS felvételei, valamint az alatta futó kísérteties hangzású, orgonával kísért, majd bekeményítő hard rock zenétől is elkezd libabőrős lenni az ember, ahogy kellemesen megágyaz annak a tömény misztikus atmoszférának, ami az erdőben töltött időszakot jellemzi. Roppant nehéz egy markáns misztikus hangulat felépítése, a Yellowjackets viszont tökéllyel viszi végbe, hogy olyan szériák mellé lehet rakni, mint a Twin Peaks, vagy a Lost első kettő, három évada, bár utóbbin messze túlmutatva, és ezért is hasonlítom inkább David Lynch és Mark Frost klasszikusához, de attól egy eltérő, kifejezetten sajátos légkört teremtettek a széria köré. A receptje abban a frappáns elgondolásban rejlik, hogy pont hogy nem gondolták túl a dolgot, mert van valami az erdőben, de lehet, hogy nincs is, és minden kegyetlen gonoszság a lányokból ered, amikor vérengző fenevadakká válnak. Mégis, a sejtetés örökösen jelen van az erdőben felbukkanó szimbólumokkal, majd furcsa, megmagyarázhatatlan fordulatot vesznek az események, mint a kannibalizmus első alkalma, a kikacsintások terén is zseniálisan illesztve a természetfeletti jelenlétét, ahogy az erdei kunyhó irányába indul meg, mint a Gonosz halott filmekben.
Szerencsés, hogy a Skyshowtime ennyire bízott a sorozatban és ehhez megtettek mindent, hogy méltó formában kerüljön feldolgozásra a forgatókönyv, és ebben a színvonalban jelentős súlyt nyom a latban a remek színészi gárda, élükön Christina Riccivel, akitől jobb személyt nem is találhattak volna a pszichopata, „kettyós” Misty megformálására, mert lenyűgöző formában hozza minden rezzenésével a karaktert, amit papírra vetettek, de úgyszintén, a gyerekkori énjét alakító, a gagyi filmek szerepéből kitörő Samantha Hanratty. Az igazi főszerepet Melanie Lynskey viszi, akit szintén nem kell bemutatni, a temérdek mellékszerepe után (az utóbbi időkben The Last of Us, Candy: Halál Texasban, de sokaknak lehet a Két pasi - meg egy kicsi Rose-aként fog beugrani), élve a lehetőséggel brillírozik Shauna megformálásában, bár ez ugyanúgy elmondható az összes fő karakter esetében, hogy kaptak az alkalmon, hogy kitörjenek a középszerű filmek mellékszerepeiből, mint Jasmin Savoy Brown a Sikoly epizódokból, vagy Courtney Eaton a Mad Max: A harag útja (na, ez csak mellékszerep) és Egyiptom istenei filmekből, utóbbi hátborzongató módon formálva az örökösen a vadon szavát hallgató, testen kívüli állapotban létező Lottie-t. Amit viszont feltétlenül meg kell jegyezzek a magyar változattal kapcsolatban, hogy felüdülés volt a Netflixes szinkronok után ezt a kellemes hangzású szinkronszínészi válogatást hallani, akik prémium minőségben tették le a munkájukat az asztalra.
A temérdek dicséret után, már csak azt kellene megfogalmaznom, hogy kinek is ajánlanám minden idők leghangulatosabb és felkavaróbb misztikus túlélő thrillerét, de szerintem ezek után teljesen felesleges, mert UV fénnyel világítottam át a filmet, hogy a legkisebb sejtje is ismertetésre kerüljön - már amennyire szabad -, ami alapján majd mindenki eldönti magának a dolgot. Ami bizonyos, hogy a műfaj szerelmeseinek kihagyhatatlan, akik kedvelik a katasztrófa és túlélő alkotásokat, szintén megtalálják a számításukat, sőt, még többet is. De általánosan elmondható, hogy mindenkinek, aki egy remek sorozatot tekintene meg, viszont érdemes időt hagyni a számára, legalább a harmadik epizódig, amire kikerekednek a dolgok, és az ötödiktől kezd igazán bonyolódni a cselekmény, tehát ebből következik, hogy egyedül azoknak nem ajánlott, akik tíz perc után véleményeznek egy filmet, amit azzal a lendülettel ki is kapcsolnak.
Műfaj: misztikus túlélő thriller dráma
Műsoridő: 19 x 51-61 perc
Debütálás: 2021.
Rendező: Eva Sørhaug, Daisy von Scherler Mayer, Karyn Kusama, Ben Semanoff
Forgatókönyv: Ashley Lyle, Bart Nickerson, Katherine Kearns, Elise Brown, Karen Joseph Adcock, Rich Monahan, Liz Phang, Sarah L. Thompson
Főszereplők: Melanie Lynskey, Christina Ricci, Tawny Cypress, Juliette Lewis, Warren Kole, Kevin Alves, Sophie Nélisse, Jasmin Savoy Brown, Sophie Thatcher, Samantha Hanratty, Courtney Eaton, Steven Krueger, Ella Purner, Simone Kessel, Elijah Wood, Peter Gadiot, Liv Hewson, Alex Wyndham
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése