Könyvmoly – Hugh Laurie: A balek

Komikus jelentekkel tűzdelt akció kriminek szánt kötet Dr. Ház tollából. Már a cím is kettős értelmet kap, mivel maga a jelző tartalmaz némi lazaságot és következtethetünk annak humoros mivoltára, egyúttal valakit palimadárra fognak venni valamilyen cselszövés folytán, amiből leszűrhetjük a krimi szálat. A kötet elnevezés találó, de tekintsünk kicsit beljebb, mit is tartalmaznak a drága pénzért árusított oldalak.

Balekunk egy katonai múlttal rendelkező bérgyilkos, azaz csak bérgyilkosnak nézi mindenki, de őneki esze ágában sincs eltenni láb alól bárkit is, viszont egy nem kívánatos ügybe bonyolódva mégis nyomozgatni kezd, amíg szépen meg nem üti a bokáját és a brit titkosszolgálat be nem szervezi. A cselekménybe különféle átverések, blöffök sorozata és még egy csábító nő is belekeveredik, aki orránál fogva vezetheti Thomas Lang névre keresztelt főhősünket, aki dörzsölt mivolta ellenére adja végig a boci szemű naiv karaktert, miközben hullanak körülötte az emberek. A sztori további kimenetelét nehéz lenne még csak nagy vonalakban is ábrázolni annak abszurd és logikátlan mivolta végett, azt hiszem itt már minden belepottyant a kondérba, csak legyen meg a kellő terjedelem.

Igazából azt sem tudom hol vágjak bele, oly mértékben siralmas tartalmú és színvonalú könyvet vehetünk kezünkbe, egy biztos, Laurie jobban jár, ha meg marad a kaptafánál és nem kontárkodik, rontva ezzel renoméján.

A történettel el leszünk egy rövid ideig, úgy kb. a kötet feléig, amikorra mindenképp feltesszük magunknak a kérdést, hogy „mi van valójában és mit is tartunk a kezünkben”, forgatva közben a borítót. A cselekmény előrehaladtával egyre inkább kiütközik annak koncepciótlansága és sekélysége, a könyv felénél felismerjük, hogy egy B kategóriás, még a ’80 –as években eladható akció krimi történetét lapozgatjuk. A kezdeti mosolyogtató poénok hamar erőltetetté válnak és minden egyes elhangzott újabb cinikus, de humorosnak már nem tetsző beszólásnál, még egy szöget vernénk az „író” koporsójába. Olyan mellékes dolgok már mit sem számítanak, hogy (vagy az író hibájából, vagy a hibás fordítás végett, de látva a könyv színvonalát én inkább előbbire gyanakodnék) derék Lauri barátunk saját szereplőivel és helyszíneivel sincs tisztában, hisz előszeretettel cserélgeti a neveket és gyors átépítési munkálatokkal tesz ablakot, a pár sorral feljebb még ablaktalan helységre.

Messziről kerülje el mindenki, aki a fent leírtaknál magasabb igényeket támaszt még egy szórakoztató regénnyel szemben is. Ha egy mód van rá, akkor kölcsön kérni lehet, meg venni semmiképp, de az előbbi is a mazochizmus határait súrolja.

Zerko