Már visszaszámolni is nehéz lenne, hogy mennyi idő telt el a nagy sikerű Duke Nukem 3D és a Duke Nukem Forever megjelenése között (14 év), de ettől csak egy hangyányival kevesebb az az idő, ami a bejelentés és megjelenés között eltelt, de ezzel bizonyára mindenki tisztában van és felesleges is ezzel csépelni a szót, inkább nézzük meg, hogy a hosszas kálváriát követően milyen produktum érkezett meg a jelengenerációs masinákra.
Mivel rég volt, hogy a DN 3D záró akkordjai legördültek, így a játék intrója annak történéseinek felelevenítésével kívánja a játékost ráhangolni a legfrissebb példányra, és teszi mindezt egy kissé képregényes formára hasonlító képsorokkal, amit a már jól ismert zene dübörgése kísér végig. A menübe érkezve még semmi különösebb okunk nincs a gyanakodásra, éppen ezért kis naivan rábökünk az új játék indítására és persze, mivel kemény FPS játékosok vagyunk, ezért rögvest nehéz szinten nézünk a kihívások elébe. A későbbiekben ki is derül, hogy mekkorát vétettünk ezzel a döntéssel, mivel amíg Duke ego méterét növeljük, a mienk szép lassan apadni fog a sorozatos kudarcoktól, melyet nem feltétlenül kell önmagunknak betudnunk.
A játékot elindítva rögvest feltűnik finomra hangolt retináinknak, hogy valami nem egészen stimmel a látványvilággal, sőt semmi nem stimmel vele. Hát igen, Duke pajtás egy generációval lemaradva még az Unreal 2–es engine-t használja, melyet a fejlesztők saját bevallásuk szerint toldoztak, foltoztak és így nyugodt szívvel nevezhetik 2.5–nek, ami nem sokat változtat az összképen. De ami még érdekesebbé teszi az egészet, hogy helyenként tud egészen pofás lenni a játék, míg máshol tényleg egy generációt ugrik vissza az időben, ezzel egy teljesen felemás képet festve. Kissé recés, kissé alul textúrázott, de hát ez Duke Nukem legújabb köntöse.
Ha képesek leszünk efölött szemet hunyni, akkor beljebb kerülve megízlelhetjük a prológusküldetést, mely nem más, mint a 3D záró fejezete, azaz újra le kell gyűrnünk a Cycloidot, ráadásul ugyanazon fegyverrel, a rakéta vetővel, csak limitált töltény mennyiséggel, amit a felettünk elszálló repülőből dobálnak le számunkra. Itt jól látszódik, hogy egy kis színt, esetleg variációt akartak a fejlesztők vinni mindjárt a kezdő misszióba, ám ez cseppet sem jött össze, mivel ez egy pillanatra sem nehezíti dolgunkat, csupán frusztráló rohangászást eredményez, nem többet.
A háttértörténet a szokásos, melynek egy betűje sem változott a korábbi epizódokhoz képest: a terméketlen idegenek a földi nőket akarják elrabolni szaporodásukhoz, melyet Duke nem hagyhat szó nélkül, főleg, hogy még az elnök is segítségét kéri. Átvezető videókra, különösebb fordulatokra és cselekmény szálakra csak annyira számítsunk, mintha az 1993-as Doommal játszanánk.
A pályák legalább egy igen érdekes árnyalatokat mutatnak, mert hol egy kaszinóban, hol a földalatti barlangrendszerben, hol egy építkezési területen, hol víz alatt, hol pedig az utcákon vívjuk csatáinkat, viszont az átmenetek nem teljesen nyomon követhetőek a történet hiánya végett. Mindenesetre azt le kell szögezni, hogy valóban törekedtek a változatosságra és számos helyszín került a játékba, de azok mind a linearitás tulajdonságát hordozzák magukban, különösebb erőfeszítés mentes kidolgozottságban. Érdekesség, hogy egy-egy fejtörő is belekerült elszórva, melyek ihletője szembeötlően a Half-Life 2.
Az ellenfeleink már kevésbé mutatnak változatos palettát, hisz az alap rendőr disznók mellett ott vannak a levegőből is támadó idegenek (Assault Trooper és Captain), a polipok (Octabrain) vagy a lebegő kövér szörnyek (Assault Commander) és az igen komoly páncélzattal felvértezett gyíkszerű lények (Assault Enforcer). A bossok között találunk érdekes arcokat, viszont többnyire erősebb formában visszatérő, semmi leleményességet nem igénylő főellenfelekkel kell megmérkőznünk. Mindezek elpusztítására egy 10 fegyverből álló arzenált vehetünk igénybe, de hogy húzzuk a szánkat, egyszerre csak kettő fegyvert cipelhetünk magunkkal. Itt egy óriási kérdőjel van, de nyilván ez is valami olyan újítási szándék akart lenni, ami a kor követelményeivel jár (azért nem ártott volna elgondolkodni, hogy nem egy taktikai shooterről van szó), mint például a visszatöltődő életerőcsík, ami az ego méter nevet viseli és a pályákon fellelhető különféle interaktivitásokkal növelhetjük. Ez utóbbi még elfogadható lenne, de a magunknál tartható fegyverek limitálása egyáltalán nem, mivel bármennyire is törekedtek az újabb generációs FPS-ekre jellemző elemeket belevinni, nagyon is Old School maradt minden tekintetben, éppen ezért a fegyverszám limitálás egy alapos kibabrálás a játékossal, ami ráadásul nagyon nem illik ide.
A fegyverek között a megszokott pisztoly, shotgun, gépfegyver, fagyasztófegyver, rakétavető, sniper rifle, zsugorító fegyver és társaikat találjuk, melyeket kiegészíthetünk aknákkal és elhajítható csőbombákkal, amiket távirányítással robbanthatunk fel. De rendelkezésünkre állnak olyan eszközök, mint a szteroid tabletták, amitől Duke bepörögve osztja a halálos pofonokat, vagy ott van a Holo Duke eszköz, amivel egy holografikus képet sugározhatunk magunkról, elvonva így az ellenfelek figyelmét. A sör vedelésével ideiglenes sebezhetetlenségre tehetünk szert, viszont elmosódva érzékeljük a környezetet, és van még egy kiegészítő eszköz, egy éjjellátó, ami Duke napszemüvegébe lett beépítve.
A felsorolt technikai malőrök mellett olyan további hibákkal büszkélkedhet a produktum, mint a rettenetesen rossz irányítás, aminek következtében számolni kell a számos elhalálozással valamint az igen lassú betöltésekkel, újratöltésekkel (ezért említettem, hogy nem ajánlott még a profi FPS rajongóknak sem belevágni mindjárt nehéz szinten a játékba, mert utóbbi két hiba igen komoly frusztrációkat tud okozni és nem a buta MI, ami tulajdonképpen nem is létezik). Az elmaradottságából következően a hangeffektek is komoly visszatekintést engednek a múltba, de legalább a zenei aláfestés rendjén van ott, ahol egyáltalán van.
A játék rendelkezik - ismételten a kor követelményeinek eleget téve - multiplayer szekcióval, mely nyolcfős, pörgős meccseket tud biztosítani az igen sovány Deathmatch, Capture the Flag és King of the Hill módok keretein belül. Nem túl biztató, ami elhangzott a játékról, de mégis van valami, ami képes a közepes színvonal fölé emelni, az pedig a hangulat. Minden idegesítő vonása ellenére benne van a Duke Nukem hangulat a poénok, a folytonos ironizálás, beszólások és olyan interaktív, a mai játékokban nem fellelhető jelenetek fellelhetőségével, mint az autogramosztás, a rajztáblára firkálás, melyek egyszerűsége is mind hordoz magában némi humor töltetet a kialakított környezet végett. Maga az egész játék rendelkezik egy olyan bájjal, ami meg foghatatlanul jelen van és képes a játékost szórakoztatni. Csak a játék építő elemeit szemügyre véve látszódik, hogy rég elmúlt az az idő, amikor annak fejlesztésébe belevágtak, így egy Old School játéknál nem is kaphattunk többet és ez önmagában nem is lenne probléma, ha nem sorakoznának a rikítóan méretes hibák.
Számos olyan jelenete és eleme van a játéknak, ami képes felemelni a sokaságból. A hangulatán felül ott vannak a régi módin kivitelezett, ám változatos pályák tömkelegei, az olyan dolgok, mint a lekicsinyített változatban barangolni a pályákon, és egyes esetben törpeként megvívni a harcot a normálméretű idegenekkel.
Egy-egy estben bepattanhatunk egy lövegtorony mögé, hogy azzal aprítsuk az idegeneket, vagy inváziós hajóikat, de maga az anyahajó lepuffantása is igen szórakoztató vonása a játéknak, csak úgy, mint a kicsit egyszerű és lekorlátozott vezetés, de mégis egyedi árnyalatokat visel magán. Összességében nézve olyan hangulati elemekkel rendelkezik, melyek ténylegesen képesek elfeledtetni a technikai hibákat és kellemes szórakozást nyújtani. Erre nem lehet mást mondani, hogy olyan duke nukemes, még ha kevésbé is, mint a korábbi epizódok.
A Duke Nukem Forevert kimondottan az oldschool FPS-ek rajongóinak lehet ajánlani, akik képesek szemet hunyni a technikai bakijai felett, és átadni magukat a játék által nyújtani képes élménynek. Számukra egy kellemes szórakozást fog jelenteni.
6 pont
Műfaj: belső nézetes akció (FPS) Megjelenés éve: 2011. (Xbox 360, PS3, PC) Fejlesztő: 3D Realms, Triptych Games, Gearbox Software, Piranha Games Kiadó: 2K Games
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése