Egy méltatlanul elfeledett és sajnos csak közepes sikernek örvendett túlélő horror az előző generációról, mely a félelemkeltés koronázatlan királya volt.
Tom Hansen és tengeri mentőcsapata, segélykérő jelzést fog az óceán nyílt vízén, mire nem tétovázván egyenest a bajba jutott hajó irányába kormányoznak. A fedélzetre szállva, hamar rádöbbennek, hogy szörnyű dolgok történtek a legénységgel, melyet hamarosan saját bőrükön is megtapasztalnak, amikor a szétszóródott osztag tagjai, sorra eltűnnek.
A Cold Fear a Resident Evil 4-hez hasonló külső nézetet használó akció túlélő horror, ám azzal ellentétben nem annyira az atmoszférára, hanem inkább az ijesztgetésre törekedett. Ennek ellenére, tökéletesen megválasztott helyszínhez nyúltak a fejlesztők, mivel hajófedélzeten még nem igazán élhettünk át zombis túlélő kalandokat, mely egyben egyedi hangulattal is bírt. Az pedig hab a tortán, hogy nem akármilyen hajóról beszélünk, ugyanis az a vihar kellős közepébe sodródott, minek következtében a folytonosan imbolygó fedélzeten navigálva kellett megtalálnunk egyensúlyunkat, ami a zombik elleni harcok során egyedi ízt adott a játék számára.
A kezdeti lépésekben a viharral megküzdve kell olyan kabint felkutatnunk, ahova bejutva kideríthetjük mi is történt valójában a legénységgel és eltűnt társainkkal. Szinte másodpercre tökéletesen alakították ki a felderítés és az akció kezdete közötti felvezető szakaszt, melyet sajnos manapság annyira nehezen tudnak eltalálni a fejlesztők, így a folytonosan erős hanghatásokkal és jelenetekkel rémisztgető játékban, fellelhettük az ismeretlentől való félelmet, ami a legerősebb elemét is képezte egyben. A későbbiekben is tartotta ezt a remek tempót és megfelelő léptékkel adagolta a különféle nehézségi szintű ellenfeleket, mindig kellő szünetet hagyva a kiszolgáltatottság érzetének.
A felvezető szakaszt követően, amint fény derült arra, hogy a legénység más formát öltött, kezdetét vette a túlélésért folytatott küzdelem, de ezt is kiváló mértéktartással tette a játék, továbbra is helyt adva a scriptelt jeleneteknek és annak a tudatnak, hogy bármelyik sarkon ránk ugorhatott egy zombi. A Cold Fear legnagyobb erősségeit a látványos grafika, a hatásvadász jelenetek és a kiválóan megválasztott helyszínek jelentették, melyek mellett erősen jelen volt a hangulat, azaz, hogy hagyott időt bőven a rettegésre és soha nem váltak a jelenetek kiszámíthatóvá, a remek balanszírozásnak köszönhetően. A különféle nehézségi szintű ellenfeleket precíz tempóban adagolta és mindig kellő szünetet hagyott a barangolásra, felderítésre, hogy a játékos kellőképpen átérezze kiszolgáltatottságát, máshol pedig ténylegesen a túlélésért folyt a küzdelem. Hangulata leginkább a szintén ezen a generáción debütáló The Thinghez volt fogható, ám annál látványosabb és pörgősebb akció elemekkel.
Az ellenfeleknek többféle variációja volt fellelhető. A két lábon csoszogó zombik mellett voltak fürgébbek, fegyveresek, de akadtak melyek leszakadt végtagjaik hiányában csak kúszni tudtak irányunkba. A leghatásosabb ellenszerük a fejlövés, illetve a leterítésüket követő fej széttaposás volt, minek következtében a bennük rejlő, a mutációt okozó paraziták elpusztultak. Ez utóbbiak szabadon is kószáltak, az 1999-es Aliens versus Predator játékhoz hasonlóan. Sebes mozgásukkal, könnyedén közelünkbe férkőztek, majd támadásukkal Hansen gerincére tapadtak, hogy átvegyék elméje felett az irányítást, vagy ha nem cselekedtünk elég gyorsan eme élősködők elpusztításában, azok képesek voltak a terepen fellelhető hullákba mászva életre kelteni azokat.
Igen kellemetlen szörnyek voltak a kutyákból mutálódó, sebes mozgású négylábú ellenfeleink, amik főként a sötétben szerettek bujkálni, és a remek látásukat kihasználva vetették az óvatlan játékosra magukat. Ezeknek voltak nagydarab, lassú berserker változataik, amik a Doom 3 négylábú (igazából két lábú, mert a hátsókat kerekek helyettesítették) harapós szörnyeire, Pinkyre, vagy más néven Bull Demonra hasonlítottak. Ezek ellen a leghatásosabb fegyvert, mindig a shotgun jelentette és a folytonos kitérés. A zombik mellett, számos fegyveres emberi ellenfél is helyt kapott, akik már kevésbé voltak kihívást jelentőek, és nem igazán illeszkedtek a játék atmoszférájába. Ezek ellen érdemesebb volt a fedezékek mögé guggolva harcolni, a célzással kihajolva pedig egyesével leszedegetni őket.
A játék során segítőtársra is lelhettünk a kutatást végző tudós lányának személyében, akivel a későbbiekben helyszínt váltva, sikeresen nekikormányozhattuk a hajót az egyik fúrótoronynak, ami tengeri laborként is funkcionált egyben, valamint a szörnyek forrását jelentette. Másik partnerünk - akitől többnyire a feladatokat kaptuk -, egy CIA ügynök volt, Bennett, akinek célját a hajón és a fúrótornyon lezajlott események felderítése, valamint a mutánsokról minél több információ beszerzése képezte.
Arzenálunk igen széles skálán mozgott, rendelkezésünkre állt az alap pisztoly, elemlámpa kiegészítéssel, shotgun, AK-47, MP5, lángszóró, gránátvető, de még egy lándzsavető is szerepelt a palettán. Mindegyiknek meg volt a maga szerepe, éppen ezért nem volt érdemes a folytonosan lőszerhiánnyal való küszködés közepette, egy adott darabra szakosodni, hanem megfelelő taktikát alkalmazva váltogatni kellett őket, mellesleg néhol nélkülözhetetlen volt az olyan fegyver, ami lézerirányzékkal, esetleg lámpával is rendelkezett. A lőszereket a tetemek átkutatásával, illetve bizonyos pontokon fellehető raktárakból vehettük magunkhoz, csak úgy, mint az életerőt visszatöltő Medkitteket.
A játék célját a folytonos terepfelderítés, kulcsok után való keresgélés és túlélés jelentette, hogy a főellenfélig eljutva, legyűrjük azt és távozzunk a pokolból. A játékot külön nehezítette, hogy nem rendelkezett térképpel, és mindennek a fellelési pontját, fejben kellett tartani.
A történet nagyon keményen a B kategóriába tartozott, de ennek szinte semmi jelentősége nem volt, az egyedi hangulat és borzongás, minden más egyéb igényt képes volt kiszorítani, mivel azok mesteri szintre lettek emelve, oly mértékben, hogy a későbbiekben olyan játékot ihletett, mint a Dead Space, mely leginkább a Resident Evil 4 és Cold Fear ötvözeteként született meg, a kietlen és fagyos űr környezetébe átültetve.
A Cold Fear, a PlayStation 2 kínálat leginkább hatásvadász túlélő horror játéka volt, egyedien hátborzongató stílussal és atmoszférával, melynek élménye képes volt száműzni a hibák észrevételét a játékosban. A generáción a leginkább félelemkeltő elemekkel bírt, mégis jelentősen megosztotta a játékosokat.
Jó játék, egyedi sztorival, most a Resident Evil Revelations hasonlít hozzá legjobban.
VálaszTörlés