2012. november 8., csütörtök

Könyvmoly - 165 éve született Bram Stoker: A fehér féreg fészke


Adam Salton ausztráliai tartózkodásából hazautazik szülőhazájába bácsikája kérésére, aki rá kívánja hagyni az angliai családi birtokot. Már megérkezésekor felfigyel valami megmagyarázhatatlan természetfeletti jelenlétére, mely erőteljesen beleivódott a környék levegőjébe, de ahogy telnek a napok, egyre nagyobb bizonyságot nyer, hogy a vidéket egy ősi lény uralja.


Adam, beköltözve Richard Salton otthonába, sorra látogatja meg a birtok szomszédjait, hogy a kapcsolatot felvéve velük, közelebbi ismeretségre tegyen szert, de ahogy azok furcsaságai kezdenek a felszínre törni, egyre inkább visszariad azok társaságától.

A napok teltével baj üti fel a fejét a birtokon, sorra tűnnek el az állatok, majd azokat emberi áldozatok is követik, és a természetfeletti gyilkosnak a búvóhelye egy irányba mutat, az elbűvölő Lady Arabella személyére. Adam, bácsikája és annak legjobb barátja, Sir Nathaniel segítségét kéri, hogy fényt derítsen a gyilkosságsorozatra.

Stoker kései, 1911 -es regénye nem aratott nagy sikert, de ezt a karriert őrzi a mai napig is, és ez annak köszönhető, hogy egy helyi, a lambtoni-féreg legendáját alapul véve, beleszórta csupán két pólusra kihegyezett, minden nemű átmenetet nélkülöző karaktereit a maga csapni való narrációjába, ahol több-kevesebb sikerrel igyekezett sejtelmesebbé tenni a hangulatot, majd azt behelyezte egy semmitmondó, értelmetlen történetbe, aminek fejezetei és cselekménye a lehető leglogikátlanabbul követik egymást.

A fehér féreg fészke egy csapnivaló mű. Rettenetesen unalmas és értelmetlen története mellett, Stoker nem volt képes hangulatot vinni könyvébe, ráadásul utalásai, melyekkel sejtelmes, úgymond rejtélyes misztikumot kívánt volna kelteni, ott egyenesen lelövi a poént. A fejezetek a lehető legértelmetlenebbül követik egymást, semmi nemű történeti vezetés nem jellemzi és tele van helyenként érdektelen, másutt pedig az érthetetlen leírások és epizódok zagyvalékával, ahol sokszor fel is kapja majd a fejét az olvasó, hogy „Most miről is lenne szó?”, vagy pedig „Ez hogy jön ide?” kérdések sorozatával.

Stoker soha nem irodalmi nyelvezetéről vagy történeti fantáziájáról volt híres, hisz a Drakula megírásához is hat éves kutatómunkát végzett amellett, hogy Vámbéry Ármin megosztotta vele Vlad Tepes legendáját, de azt -az egyetlen sikeres művét- legalább megfelelő keretbe szedte egy remek tálalás és a hátborzongató történet mellett.

Bram Stoker, Drakula gróf válogatott rémtettei című művével volt csak képes kitörni az irodalom színpadjára, majd ezt követően el is veszett csapnivaló műveivel, amelyeknek egyik legkiválóbb példája A fehér féreg fészke a botrányos tartalmával, amire még mindig képes volt rádobni pár lapáttal nyílt és uszító rasszizmusával, melyet az egyetlen fekete szereplőn él ki narrációjában, jól észrevehetően, hogy más szerepe nincs is a karakternek.

Aki nem borzongani, hanem botránkozni szeretne, annak erősen ajánlott olvasmány…emlékezzünk a Drakulára és felejtsük el minden más művét lehetőleg.



Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése