A hazai indie csapat, a Blue Flame Candle munkássága révén megszülető Erah, a régi idők RPG világába kalauzolja el a játékost. A kérdés, hogy a klasszikus játékmenet vajon képes el is varázsolni a kalandorokat.
Egy közhasználatban levő RPG maker grafikus motor esetén, három olyan tényező van, amely képes lenne kiemelni a tömegből egy játékot a kötöttségek végett.
Mivel pályaelem design nem igazán használható, így, hát marad a karakterek ábrázolásának hangulati eleme, a karakterlapok, melyek képesek a veterán gamereket már önmagában megbabonázni és a játékra serkenteni. A másik két komoly faktor, a történet és a zenei aláfestés, jelentős mértékben ezeken áll vagy bukik minden.
Mivel pályaelem design nem igazán használható, így, hát marad a karakterek ábrázolásának hangulati eleme, a karakterlapok, melyek képesek a veterán gamereket már önmagában megbabonázni és a játékra serkenteni. A másik két komoly faktor, a történet és a zenei aláfestés, jelentős mértékben ezeken áll vagy bukik minden.
Már jó ideje figyelemmel kísérem Kuli Benjamin zenei munkásságát, ami az első pillanatokban magával ragadott és bizton könyveltem el, hogy ezen a téren, nemhogy kiemelkedőt lesz képes nyújtani a játék, hanem egy igen egyedi színt kölcsönöz neki, aminek bűvereje magába szippantja a játékost a kellő atmoszféra megteremtésével. A zenei aláfestések önmagában is kellemes muzsikaként szolgálnak, leginkább a Heroes of Might and Magic klasszikus epizódjainak zenei betéteihez hasonlítanám, viszont a játékkal szinkronba hozva egy vérbeli RPG hangulatát teremti meg.
A történetért szintén a garázscsapat feje, Benjamin felel, aki már évek óta terebélyesíti ki fantázia birodalmát. A demo kezdeti momentumai során kissé megriadtam annak egyszerűsége végett, ám ez csupán a karakterek megismeréséül szolgáló felvezető volt, ami után szépen kibontakozott a történet mélysége, remekül helytállva egy RPG-ben. Az öt kontinensből álló Erah világában, különféle uradalmak osztoznak a hatalmon, míg felszínét változatos fajok népesítik be, akik ellentéteik végett háborúba sodródtak egymással, éppen ezért az Alkotó, létrehozta a béke kivívását szolgáló varázstárgyakat, a Guardianokat, melyek használói lettek az arch-ok. A béke megteremtése bármennyire is sikeres volt, nem volt hosszú életű, mivel az arch-ok csoportja a különféle nézetek végett megbomlott, és egymás elleni háborúba kezdtek, mígnem az Alkotó szunnyadásra ítélte a Guardianokat. Évezredek elteltével csöppenünk az események sodrába, amikor is a tárgyak ismét életre kelnek rejtélyes módon.
Már a demóban számos karakterrel megismerkedhetünk, akik közül nem egyet irányítás alá vonhatunk, különböző szemszögből bemutatva a történéseket. A részletes, szépen kimunkált, japán stílusú karakterrajzok remekül illeszkednek a játék 2D-s világába, ami leginkább az SNES korszakot idézi fel, kiváló légkört teremtve látványával, ami leginkább a régi játékosoknak fog imponálni. Maga a játékmenet is a letűnt korszakot idézi fel, napló bejegyzésünkön kívül - ahol csupán a feladatunkat leljük - semmi segítséggel nem rendelkezünk, így a játék nagyon erősen épít a felfedezésre, mindent mi magunknak kell a világból előbányásznunk, hogy annak részleteire szert tegyünk, az elszórt fegyverek és tárgyak pedig szintén megkövetelik ezt. Bolyongásaink során számos NPC-vel akadunk össze, némelyikük mellékküldetéssel szolgál, míg mások rávehetőek arra, hogy csatlakozzanak csapatunkba, még ütőképesebben állva a szörnyek elé, ahol a körökre osztott, taktikai összecsapásokat leljük fel.
Karaktereink önálló fejlődésen mennek keresztül, képességeik automatikusan növekednek a kellő mennyiségű tapasztalati pontokkal elért szintlépésekkor. Mivel nem állnak rendelkezésre kasztok, ezért teljes szabadsággal rendelkezünk a felől, hogy mivé kívánjuk fejleszteni emberünket, akire különféle mágikus tárgyakat, vértet, pajzsot és fegyvert aggathatunk, az üzletekben megvásárolva ezeket, míg életerejük feltöltésére a szintén pénz fejében megszerzett élelmiszerek szolgálnak, de persze a mágia sem hever parlagon és szerves részét képezi a játéknak. A fizetőeszközt, a mellékküldetések teljesítésével, és az ellenfelek legyőzésével szerezhetünk, mely utóbbiak kellő kihívással szolgálnak a választható nehézségi szintnek köszönhetően.
A játék által nyújtott élmény, közel áll a vérbeli JRPG-k szolgáltatta varázslattal, de ettől ne rettenjen el senki, hisz a kezdőknek roppant mód kedvez a választható kihívás, valamint hogy roppant egyszerű, letisztult menüvel és karaktermenedzselési opciókkal rendelkezik a játék, bárki könnyedén kiigazodhat rajta, nincs megbolondítva a műfajra jellemző töménytelenül sok és felesleges információval.
A demó csupán 3 fejezetbe enged betekintést, viszont abba remekül lettek beválogatva a pályák, hogy változatos képet kapjunk azok egészéről. Számomra a második pálya során fellelhető szabad barangolás, felfedezés, a mellékküldetések felkutatása, majd teljesítése, valamint a komolyabb szintű ellenfelek jelentettek élvezetet, oly mértékben, hogy teljes egészében magával ragadott a játék, viszont ehhez elengedhetetlen az alapszintű angol nyelvismeret, mert számos dialógussal fogunk találkozni, ahol több alkalommal mi magunk döntünk azok végkimeneteléről.
A demó csupán 3 fejezetbe enged betekintést, viszont abba remekül lettek beválogatva a pályák, hogy változatos képet kapjunk azok egészéről. Számomra a második pálya során fellelhető szabad barangolás, felfedezés, a mellékküldetések felkutatása, majd teljesítése, valamint a komolyabb szintű ellenfelek jelentettek élvezetet, oly mértékben, hogy teljes egészében magával ragadott a játék, viszont ehhez elengedhetetlen az alapszintű angol nyelvismeret, mert számos dialógussal fogunk találkozni, ahol több alkalommal mi magunk döntünk azok végkimeneteléről.
Nagyon jó ötletnek találtam, hogy a dungeon újratölti ellenfeleit, ezzel tápolási lehetőséget biztosítva, ugyanakkor itt leltem fel a játék gyenge pontját, mivel a leküzdött ellenfelek után járó pénzt is újra kiosztja, amivel az amúgy jól balanszírozott játék, már megborulhat, ám ezzel csupán azoknak kívántak kedvezni, akik az Erah történetét részesítik előnyben, mivel a nehezebb szinteken, a hardcore réteg fellelheti a kellő kihívást, ugyanis itt már lényegesen szerényebb tapasztalati pont és pénzmennyiség kerül kiszórásra az emeltebb számban jelen levő ellenfeleknél, jelentős mértékben sanyargatva a kalandra vágyókat, sőt, Benjamin ígérete szerint a végeleges verzió opcionális bossokat is fog tartalmazni, melyek a zenei betétek megnyitásában is szerepet fognak játszani.
A demó összességéről elmondható, hogy tükrözi az alapos, minden részletre kiterjedő munkafolyamatot, ahol az alkotók szívvel, lélekkel helyezték bele kreativitásukat, aminek révén egy rabul ejtő világot sikerült megalkotniuk, visszaadva a régi idők szerepjátékainak élvezetes mivoltát és hangulatát. Már ez a bemutató darab is alkalmas arra, hogy az ember belefeledkezzen abba a másfél órába, míg a végére nem jut, és a történet erőssége visszaigazol, mivel az emberben felmerül a vágy annak teljes egészének megismerésére, valamint Erah világának felderítésére. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy tegyen vele egy próbát, a retro RPG rajongóknak pedig kötelező szemrevételezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése