Túlélők - This War of Mine teszt

Háború a háborúban. A mindennapi túlélésért folytatott küzdelem, miközben erkölcsi értékrendünket feszegetik a kényszerhelyzetek.

A This War of Mine indie játékot, egy igen érdekes koncepcióra építették fel. 



A háborút egy egészen más aspektusból igyekszik a szemünk elé tárni, így ezúttal nem a fegyvernek a ravasz felőli oldalán foglalunk helyet, hanem a háború elszenvedői között, ahol mindenkinek erején felül kell teljesítenie az életben maradásának érdekében, időközönként levetkőzve a civilizált világ moralizálását, hazugságokkal alátámasztva döntéseinket.

Az oldalnézetbe helyezett, szabadon zoomolható prezentáció, egy erősen depresszív, a háború zord körülményeit áthatóan megjelenítő, komor árnyalatokkal dolgozó világgal bír, ahol maréknyi emberből álló csapatunkat kell a létfenntartásuk érdekében, alapos taktika megfontoltsággal terelgetnünk. Kezdetben, a menedékhelyül szolgáló épületünk minden zugát fogjuk átkutatni használható alapanyagok és ételmaradványok után, majd ennek végeztével egyre távolabb kell merészkedjünk a polgárháború sújtotta városban, hogy akár erőszakkal is megszerezzük ezeket.

Kezdő csapatunk három tagja között fel kell osztanunk a feladatokat, lehetőleg úgy, hogy mindegyikük a szakértelmének megfelelő feladatot kapja. Aki korábbi életéből a főzés művészetét hozta magával, annak a tűzhely mellett lesz a helye, aki viszont ügyesen bánik a barkácseszközökkel, az a munkaasztalnál fog helyet foglalni, hisz ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy az adott személy, kevesebb alapanyagból állítsa elő a készterméket. Szükségünk is lesz ezekre a karakterekre, mert a sarki közért nélkülözésével, szigorúan takarékoskodnunk kell minden összetevővel, hogy az éjszaka beálltával, portyázó útjára indítsuk azon emberünket, aki a legnagyobb teherbírással és gyorsasággal bír, hisz a menedékhelyen belül is veszély leselkedik a csoportra, annak ajtaját elhagyva pedig ez csak fokozódik.

A napi teendők végeztével - amikor is mindenkit lehetőleg jóllakattunk, elláttuk sérüléseiket vagy betegségeiket, elvégezték a kitűzött munkafeladatokat, valamint sikerült legalább részben kialudniuk magukat -, beköszönt az éjszaka, amikor ismét felosztjuk a feladatokat köztük. Elsődlegesen a felderíteni kívánt épületet választjuk ki a térképen, majd az odaküldendő személyt, míg a többieknek valamivel könnyebb szerepet osztunk az őrködéssel és pihenéssel. Útjára indított emberünkkel csupán egy feladatunk lesz, lehetőleg minél több zsákmányt szerezni az épület átkutatásával, zárak feltörésével, ahol nem egyszer fogunk békés, vagy éppen ellenséges társaságba botlani. Ezek szándékát rövid időn belül kell felmérjük, hisz általában jobban fel vannak fegyverkezve, mint emberünk, és mire észbe kapnánk, az már holtan terül el a padlón, elveszítve minden addig begyűjtött tárgyat és magával cipelt szerszámot. Persze a békés természetűekkel is érdemes óvatosan bánni, hisz saját tulajdonuk elkobzását nem fogják tűrni, éppen ezért érdemes a lopakodásra építkezve felderíteni környezetünket, vagy amennyiben jobban tetszik, az ingatag morális szabályokat áthágva bántalmazni, vagy megölni őket, elvégre ezt teszik csapatunkkal is az éj leple alatt.

A zsákmányszerző körútra hajnalig van időnk, ekkorra ki kell jutnunk az épületből, különben a nappali viszonyok között nehezebben ér vissza emberünk a menedékhelyre, ami csupán annyit takar, hogy jelentős késéssel érkezik meg. A leszállított alapanyagokból számtalan dolgot építhetünk meglévő munkaasztalunknál. A gáztűzhely elengedhetetlennek számít a kiadósabb főtétel elkészítéséhez, de szükségünk lesz gyógyszerkészítéshez épített munkapadra, székekre, ágyakra, kályhára, az esővizet szűrő berendezésre, a lockpick, ásó, feszítővas és fegyverkészítésre alkalmas munkapadra, hogy a későbbiekben, a kialakított összkomfortnak köszönhetően már luxus termékekkel, cigarettával vagy kávéval lássuk el túlélőinket. Fölös tárgyainktól, az időközönként bekopogtató kereskedőnél szabadulhatunk meg, értékesebb dolgokra cserélve azokat, de a random érkező kalmár mellett, idegenek is fognak érkezni, hol csatlakozni kívánkozva csapatunkhoz, hol pedig valamilyen különleges kéréssel fordulva irányunkba, ismételten a lelkiismeretünkre apelláló módon, morális kérdéseket boncolgatva, melyek konzekvenciáit karaktereink is levonják, személyiségüknek megfelelően önző, vagy éppen önzetlen módon.

Mindenképp egy újszerű megközelítésről van szó, mellyel a háború borzalmait kívánja a játék bemutatni, amellett, hogy egy érdekes koncepcióban teheti próbára a játékos túlélési taktikáit, mely összképet, legegyszerűbben a háborús Sims jelzővel lehetne összefoglalni, ahol a részletekbe csúszó hibák képesek torzítani a játék által nyújtott élményen. Elsősorban az fog szembetűnni mindenkinek, hogy a napok gyakran üresen fognak eltelni, csupán az étkezés és pihenés alapvető létfunkciójára szorítkozva, mely utóbbi végett nem feltétlenül élhetünk a nap végére ugró gomb által nyújtott lehetőséggel. Ezt követően jöhet az értetlenkedés a felett, hogy miért nem lehet több embert kiküldeni portyázásra, vagy, ha maradt még hátralevő idő az éjszakából, akkor miért nem lehet újabbat indítani, ugyanis amint elhagyjuk a területet, rögvest a reggelhez ugrik a játék.

Első blikkre, rengeteg fejlesztési lehetőséggel rendelkezik a játék, ám ezek elkészültével jövünk csak rá, hogy a túléléshez ingen csak nélkülözhető, felesleges tárgyak vannak jelen tömegesen, melyeket szorult helyzetben nem lehet lebontani, és legalább az összetevők töredékét újrahasznosítani. A dolgok zömét nélkülözve túl lehet élni - méghozzá könnyedén -, azt a 37-45 napot, amikor is a játék véletlenszerűen generálja a háború befejezését, ami önmagában nem tesz ki többet, mint 8-10 óra játékidő, amiben az az igazán sajnálatos, hogy ezek után nem fog az ember késztetést érezni az újrajátszásra. Az viszont biztos, hogy a program mindent elkövet azért, hogy az életben maradás mégse jöjjön össze, hisz az idő előrehaladtával, amikor már azt hinnénk, hogy megéltünk mindent, beköszönt a tél, a számtalan betegséggel és fagyhalállal fenyegetve csapatunkat, melyen, ha átevickéljük karaktereinket, következhet az erőszakhullám időszaka, sorozatosan számítva arra, hogy éjszakánként betörnek menedékhelyünkre a fosztogatók. Ez utóbbihoz kapcsolódik még egy furcsa momentum, ami kizárja a készletek felhalmozását, ugyanis amint egyenesbe jönnénk egy kicsit, biztosra vehetjük, hogy az éjszakai portyázók rajtaütnek készleteinken, hiába is őrizzük azokat fegyverrel.

Egy idő után a túlzott moralizálás is fárasztóvá válik, viszont mindenképp érdekes a cselekedeteink következményei, mert, ha valahol erőszakot alkalmaznánk, annak hamar híre terjed a túlélők körében, és bizonyos épületeket lezár a program, csak úgy, mint a tél beálltával. Amennyiben segítéségre sietnénk egy túlélőnek, számíthatunk arra, hogy valamilyen formában meg fogja azt hálálni, de alapvetően minden döntés után rosszul érezhetjük magunkat, ha kellőképpen elmélyülünk a játékban, hisz ebben a világban, minden áldozatokkal jár.



Amivel szintén nem voltam kibékülve, az a sok csatlakozni kívánó személy, melyek többnyire haszontalan képességgel rendelkeznek, csupán kenyérpusztító koloncnak vesszük őket nyakunkba, mert a legideálisabb túlélési csapatlétszám, a kettő vagy három fő, hisz az élelmiszerekre a legnehezebb bukkanni, a tél beálltával pedig bánni fogjuk a felesleges eszközök megépítését, hisz azok jobban funkcionáltak volna tüzelőként. A túlzott moralizálással gátat szabjuk annak, hogy bárkivel is túléljük a háborút. A zenei aláfestés, egy roppant erős hangulati tényezőként van jelen, kiváló muzsikák csendülnek fel, mégsem fordítottak rá kellő energiát, mert a meglévő 2-3 zeneszám hamar önismétlővé válik, bármennyire is átütő az első hallásra, majd a harmincadik nap környékén, már az egész játékra átterjed ez.

Érdekes próbálkozás a This War of Mine, főleg egy indie csapat részéről, csak sajnálatos módon a moralizáló kérdésekre helyezték a fókuszt, miközben a játékmenet több helyütt is hiányos, vagy éppen feleslegesen vannak jelen funkciók. Egy próbát viszont megér mindenkinek, érdemes egy pillantást vetni rá, de nem szabad nagy elvárásokkal hozzáfogni. Aki mégis megteszi, az számítson rá, hogy örök harcot fog vívni önmagával egy-egy döntés emocionális vagy racionális meghozatalával.

6 pont

Műfaj: túlélő kaland

Megjelenés: 2014. (PC, Mac)

Fejlesztő: 11 bit studios

Kiadó: 11 bit studios

Zerko