Kemény fába vágta fejszéjét a Computer Artworks, amikor elhatározták, hogy Carpenter klasszikus horrorjából, a The Thingből kívánnak játékot készíteni. A helyes úton elindulva, felismerték, hogy a konkrét művet nem szerencsés egy túlélő horror játékba ültetni - főleg az akkori technikai körülmények között -, éppen ezért a történetében, egy folytatást készítettek a zseniális filmhez.
Történetében, de valójában az kimerül annyiban, hogy egy mentőosztag landol a sarkvidéken, hogy feltárja a történteket és felkutassa a lehetséges túlélőket, ami a játékos feladata a terebélyes kutatóbázis és annak környékének felfedezésével, mely lényegében egy összefüggő területet alkot, kisebb-nagyobb töltésekkel megszakítva.
A helyszínek zöme a filmből köszön vissza, de akadnak új területek is, mint a norvég kutatóállomás, ami a filmben egyáltalán nem nyert szerepet (csak a 2011-es előzményben) és a játékban fedezhetjük fel első ízben, egy közös viszont mindegyikben van, hogy klausztrofóbikus érzetet keltenek az emberben, ahogy a sötét folyosókat rója az elemlámpa gyatra fényével bevilágítva, miközben bármelyik zugból életére törhet egy nehezen elpusztítható szörnyeteg.
A helyszínek zöme a filmből köszön vissza, de akadnak új területek is, mint a norvég kutatóállomás, ami a filmben egyáltalán nem nyert szerepet (csak a 2011-es előzményben) és a játékban fedezhetjük fel első ízben, egy közös viszont mindegyikben van, hogy klausztrofóbikus érzetet keltenek az emberben, ahogy a sötét folyosókat rója az elemlámpa gyatra fényével bevilágítva, miközben bármelyik zugból életére törhet egy nehezen elpusztítható szörnyeteg.
Számos alkalommal lehet ettől a nyomasztó érzettől megszabadulni, amikor a tomboló hóvihar uralta külső területekre kerül a játékos - köztük a Blair által építgetett UFO másolat zónájába is -, ahol már az idővel kell versenyt futni, ugyanis a kemény fagy (-40 fok) nehezíti az előrehaladást, mert a tartós kinn tartózkodás, hipotermiával fenyeget, ami egyenlő az azonnali halállal. Ennek mértéket, egy az életerő sáv alatt felbukkanó kék mérce hívatott jelezi, folytonosan odavonzza a játékos tekintetét - főleg, hogy csak a kijelölt helyeken lehet menteni -, miközben fedezékről fedezékre próbál előrébb haladni, azaz a romos épületekben menedéket lelni, amíg a karakter testhőmérséklete vissza nem nyeri normális állapotát.
Ettől persze jóval nagyobb fenyegetést jelentenek a különféle szörnyetegek, melyek minduntalan a játékos életére törnek, akár a legváratlanabb pillanatokban is. Az emberszabású Walkerek mellett, torzszülött kutyák, letépett és mutálódott fejek és keltetők ellen kell felvenni a küzdelmet, melyek más-más külsővel bukkannak fel a játék folyamán, a szintek végére érve pedig a kijáratott bossok zárják el, melyek mozgásképtelen, de megtermett lényeket takarnak, erős támadásokkal.
Ezek elpusztítására széles választékban áll rendelkezésre fegyverzet, pisztoly, gépfegyver - az apró parazitákra a leghatásosabb -, mesterlövészpuska, shotgun, gránátvető, sokkoló, molotov-koktél és lángszóró is megkaparinthatóvá válik, ahogy haladunk előre a játékban, és azt mondanom sem kell, hogy a filmhez hűen, az utóbbi jelenti a legerősebb mordályt, sőt akadnak szörnyek, melyek immunisak az ólommal szemben. A játék igazi érdekességét mégis a vérminta gyorsteszt jelenti, ugyanis a játékot több társsal kezdjük, akikkel felszerelésünket megoszthatjuk, majd ezek szép lassan elkezdenek hullani, mint a legyek, a csapat másik része pedig szétszóródik a bázison, hogy később ismét rájuk bukkanjunk, más felderítők társaságában, ezzel becsatlakozva kis létszámú (1-3 fős) csapatunkba, hogy megosztva velük felszerelésünket (ami már csak azért is szükséges volt, mert különben fokozódott a pánik szintjük), komoly hasznukat vegyük olyan szituációkba, mint, amikor az épületbe betörő paraziták ellen kell védekezni. Csakhogy itt csavartak egyet a koncepción a fejlesztők, és nem véletlenül van vérmintateszt.
A film egyik alapjául szolgáló bizalmatlanságot ültették át a játékba, mert társaink megfertőződhetnek és a legváratlanabb pillanatban képesek támadást indítani a főszereplő Blake ellen, gyakorta akkor, amikor éppen szörnyek törnek életére. Ennek kiszűrésére szolgál a vérteszt, ami a fertőzést azonnal leleplezi és társunk átalakul, elvágva őt ezzel a hátbatámadás lehetőségétől. A probléma ott van, hogy ez csupán arra használható, hogy alkalmas időpontban szűrjük ki az ellenfelet, ne akkor törjenek elő csápjai, amikor épp a szörnyekkel kerülünk tűzharcba, bár akadnak esetek, amikor még erre sem, mert hiába mutat a teszt negatívat, ha rá öt percre aktiválódik a script, és előbb-utóbb minden társunk átalakul. Ennek ellenére mégis sikerült érdekességet és egyben további feszültséget csempészni a játékba ezzel a lehetőséggel.
Utóbbiból nincs is hiány, mert a fejlesztők remekül eltalálták a film hangulatát, nem csak a helyszínek újraalkotásával, hanem a kellő, kimért tempójú felvezetéssel és ellenfél adagolással is, folyamatosan fenntartva a bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzetét a játékosban, amit csak tovább súlyosbított az ellenfelek ereje és némelyek immunitása a lőszerre, de mégis a filmből átemelt atmoszféra megteremtése az igazi húzóereje.
És mivel egy folytatásról van szó, feltétlen kell tartalmaznia valami összeköttetést a filmmel, ha már a történet pusztán a túlélésre és a történtek felderítésére koncentrál - némi összeesküvéssel a háttérben -, ez pedig a klasszikus egyetlen túlélője, MacReady felbukkanása a játék végén, aki felkapja a helikopterre a játékost, hogy a több emelet magas boss mellett körözve, forró ólommal szórják tele a szörnyeteget. Emellett azért nem hagyták ki a ziccert a fejlesztők és nem csak a számos gyűjtögethető dokumentumból kapunk információt az előzményről, hanem több filmes utalás is összeköti a két alkotást, még a másik túlélő, Childs sorsát is kideríthetjük.
És mivel egy folytatásról van szó, feltétlen kell tartalmaznia valami összeköttetést a filmmel, ha már a történet pusztán a túlélésre és a történtek felderítésére koncentrál - némi összeesküvéssel a háttérben -, ez pedig a klasszikus egyetlen túlélője, MacReady felbukkanása a játék végén, aki felkapja a helikopterre a játékost, hogy a több emelet magas boss mellett körözve, forró ólommal szórják tele a szörnyeteget. Emellett azért nem hagyták ki a ziccert a fejlesztők és nem csak a számos gyűjtögethető dokumentumból kapunk információt az előzményről, hanem több filmes utalás is összeköti a két alkotást, még a másik túlélő, Childs sorsát is kideríthetjük.
Az akkori horror kínálatban igazi gyöngyszem volt a The Thing, minden ízében odafigyeléssel alkották meg a ’82-es film játékváltozatát, ami ráadásul mert letérni a kitaposott ösvényről és szabad kameramozgatást ültetni a játékba, bár a célzáshoz tartozó zoomolás már elmaradt. Hatalmas feltérképezendő területével, zegzugos szűk folyosóival, a szívós ellenfelekkel és a feszültség kellő mértékű adagolásával, a filmből ismert bizalmatlansági rendszer alkalmazásával, rejtélyeivel, de leginkább atmoszférájával, egy magával ragadó túlélő horrort jelent a maga kellemes 6 órás történetével, mely utóbbin azért lehetett volna még mit csiszolni.
Műfaj: túlélő horror
Megjelenés: 2002. (PlayStation 2, Xbox, PC)
Fejlesztő: Computer Artworks
Kiadó: Vivendi Universal Games
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése