Mozgókép - Twin Peaks 3. évad kritika

A folytatás, amire senki sem számított.

Nem vagyok nagy sorozatnéző, mert egyszerűen képtelen vagyok napi időbeosztásomat egy adott időponthoz igazítani csupán egy film kedvéért, másfelől pedig nem is kedvelem a várakozást az újabb epizódig, éppen ezért vagyok úgy vele (mint sokan mások), hogy jobb szeretem pár nap alatt, egyben végignézni a szériát, amikor időm engedi. 



Ez a Twin Peaks harmadik szériája esetében nem volt kérdéses, mivel nagy rajongója vagyok az első két évadnak (ami annak idején összemosta a TV sorozatok és mozifilmek között húzódó, egykori széles határvonalat), a Tűz, jöjj velem! filmnek már kevésbé, de mint tudjuk ez óriásit is bukott, egyfelől a felesleges mivolta végett, lerombolva Laura Palmer titokzatosságát, másfelől pedig Lynch fantasztikusan emészthetetlen tálalásáért.

Ennek a filmnek a megtekintése mégis ajánlott - de nem kötelező, ellentétben az első két évaddal -, azok számára, akik nem látták volna, mert Lynch ebben ágyazott meg a 25 évvel későbbi folytatásnak, újabb adalékkal egészítve ki a Fekete Barlang, amúgy is roppant rejtélyes mivoltát. Ahogy az 1990-ben debütált sorozatban Laura Palmer ígérte Cooper ügynöknek, 25 év múlva találkoznak, és ennek most jött el az ideje.

A legapróbb spoilert is nélkülözve igyekszek megfogalmazni, hogy miről is van szó, hisz Lynch egy olyan több epizódos filmet tár elénk, aminek értelmezése komoly agymunkát igényel a néző részéről, amíg annak képi világa nehezen emészthető, több helyen pedig annyira utat engedett művészi hajlamainak kifejezésére (ugyanis festőként is szeret tevékenykedni), hogy az mindenképp egy öncélú alkotássá válik, fittyet hányva mindenkire és minden véleményre. Merész dolog volt a Showtime-tól, hogy bevállalták a sorozatot, sőt, mint ismeretes a hercehurcából, ami a forgatás körül zajlott, ragaszkodtak Lynch személyéhez, aki kilépett, amikor nem kapott kellő pénzt víziójának megvalósításához.

Nem titok, hogy a Fekete Barlangból nem Dale Cooper különleges ügynök távozott, az elmúlt 25 évben ő a vörös függönnyel körbeölelt túlvilági hely vendégszeretetét élvezte, amíg gonosz alteregója, a BOB által megszállt Doppelganger szabadon tevékenykedett a világban, hogy megszaporítsa a bűnt, komplett dollár milliárdos szervezetet hozva létre, hogy felsőbb céljait elérje, melyek közül csupán az egyik az, hogy esze ágában sincs a barlangba visszatérni, ám Coopernek mégis távoznia kell onnan, aki így csak egy másolat helyét veheti át, minden emlékétől, személyiségétől, azaz tudatától megfosztva, tovább nehezítve küzdelmét a gonosszal szemben.

A cél adott mindenki számára, főleg, hogy a háttérben meghúzódik egy ősi gonosz erő is, ami a Doppelganger érdeklődési körének centrumában áll. Lavina módjára indulnak meg az események, brutális és rejtélyes gyilkosságok ütik fel fejüket, miközben előkerül Briggs őrnagy holtteste is, aki az elmúlt két és fél évtized alatt, mit sem öregedett, ám az eseményekre jól felkészült halála előtt és nyomokat hagyott hátra, meggyújtva ezzel a kanócot, hogy a jó és rossz erői versenyt fussanak… ki tudja miért is valójában, de annyi bizonyos, hogy a gonosz erő győzelme teljhatalmat nyerne, amíg a jók, csupán egy újabb csata győzelmével büszkélkedhetnének.

Lebilincselő történet, rejtélyekkel teli cselekmény, és hihetetlen képi világ jellemzi a Twin Peaks harmadik évadát, miközben a mérleg másik serpenyőjében több dolog is szerepel. Lynch a szokott módján, hogy alaposan megkavarja a történetet, semmit sem az elejétől kezd, és amit mesél is csak töredék információkkal látja el, darabosan előadva, óriási hibájává emelve a film vontatottságát, amikor is abszolút felesleges, semmitmondó és unalmas jelentekkel húzza az időt, hogy a kapott ismeretek, majd csak 5-6 epizód elteltével gyarapodjanak, minduntalan ugrálva a több szálon futó cselekmény és számos karakter között.



A régi szereplők visszaemelése is csupán ezt a célt szolgálja, hisz történetük semmilyen jelleggel nem bír, természetesen az FBI és a Sheriff hivatal embereit leszámítva. Akik a harmadik évaddal kezdték a sorozatot, csak pisloghatnak, hogy ezek kik és egyáltalán miért vannak itt, úgy, mint minden néző az új szereplőkre, mert történetük (Nagy Ed és Norma, valamint Richard kivételével) lóg a levegőben és nem igazán vezet sehova sem, ha mégis, akkor az egyáltalán kit érdekel, hisz nem is ismerjük őket, még annak ellenére sem, hogy ilyen felszínesség mellett, sok időt szántak rájuk.

Lynch mindent elkövet, hogy a nézőt összezavarja, amivel nem is lenne baj, ameddig nem egy percekig tartó sepregetést kell bámulni, egyéb húzásai viszont mesteri szintre emelkednek, ami a nyolcadik részben domborodik ki, amikor is szemtanúi lehetünk BOB és Laura Palmer születésének, olyan hang és vizuális effekt tálalásban, amit, ha nem ő csinált volna, nem is lenne értelme, de más nem is merné meglépni, éppen ezért is említettem, hogy a Showtime részéről (főleg a megemelt büdzsével) óriási merészség volt ezt a kockázatot bevállalni.

A végeredmény még inkább kérdésessé válik, amikor kijelentik, hogy a tér és idő nem létezik a Fekete Barlang lakói számára, de aki kapcsolatba lép velük sem jelent kivételt, magyarázatot adva ezzel (de főleg a Twin Peaks: Az utolsó dosszié című könyvvel) arra a jelenetre, amikor a Tűz, jöjj velem! filmben felbukkan Phillip Jeffries, jelen évadra pedig Laura Palmert téve minden rejtély kulcsává. Mit kapunk eredményül? Egy zanzásított katyvaszt, amit nehéz követni és nem is bír sok értelemmel, már-már azt sejtetve, hogy Lynch és Frost csak játszik a nézővel, és maguk sem tudják, minek mi értelme van, a néző pedig hosszú epizódokon keresztül maga sem tudhatja, hogy mi az, amit néz, mégis leköti.

Viszont, ha szépen lehámozzuk a körítést, a felesleges vontatottságot, egymásmellé illesszük a cselekmény darabkáit, a lényegi információkat, akkor egy pofon egyszerűen átlátható és minden részletében jelentéssel bíró történetet kapunk, hogy homály már csak a szimbolikát fedje. Ez a történet pedig Cooper ügynök harcát a gonosszal szemben (Kyle MacLachlan zseniálisat alakít, mind a brutális Doppelganger, mind pedig az autista Cooper szerepében), egy újabb szintre emeli, csak a közbeiktatott szándékos bezavarások nélkül, már Lynch-mentesen egyszerű lenne, csupán titokzatosságát őrizve meg.

A téma nem változott, csak a korábbiakban megszokott, a széria végére összeillő puzzle darabkák és a mellékelt magyarázat marad el, mert az író-rendező páros mindenkit magára hagy az értelmezésben. Az ember legszívesebben azt mondaná, hogy baromság az egész harmadik évad, és mégis egyedülállóan zseniális ábrázolás a minden emberben ott rejlő jó és gonosz harcának, amit a túlvilági erők és a sorsszerűség befolyásol a lelkekért vívott küzdelemben. A kertvárosi idill mögött meghúzódó perverz brutalitás ábrázolása, egy teljesen új szintre lépett, ahol sokkal több forog kockán, mint egy kisváros békés élete, és az egész gonoszabb, mint valaha, ezzel elveszítve a régi epizódokra jellemző hangulatot, megteremtve egy teljesen új Twin Peakst.

Gondolatomat mindig azzal szoktam zárni, hogy kinek is lehetne ajánlani az adott művet. Nos, a Twin Peaks harmadik évadát senkinek, mert nincs célcsoportja, még a régi széria kedvelőinek sem, mert Lynch szakított mindennel, és csak azt tartotta meg, ami neki kellett, még csontot sem fog dobni a rajongóknak a régi karakterekről és pillanatokról, ha ő azt feleslegesnek tartja. Ugyanakkor mégis mindenkinek, mert ezt mindenkinek személyesen kell látnia és átélnie, hogy véleményt formáljon róla, feltéve, ha sikerül, mert jó darabig az ember csak emészti és értelmezi, hogy mit is látott valójában. Ha mégis sikerülne, akkor  sem kijelenthető, hogy ez jóra sikerült vagy sem. Csak 26 év elteltével megkaptuk a harmadik évadot, még nagyobb kérdéseket hagyva hátra, mint elődje.

Műfaj: misztikus thriller dráma

Debütálás: 2017.

Műsoridő: 18 x 60 perc

Rendező: David Lynch, Mark Frost

Forgatókönyv: David Lynch, Mark Frost

Főszereplők: Kyle MacLachlan, Sheryl Lee, Michael Horse, David Lynch, Chrysta Bell, Miguel Ferrer, Robert Forster, Harry Goaz, Dana Ashbrook, Eamon Farren, James Belushi

Kapcsolódó bejegyzések:
Könyvmoly - Mark Frost: Twin Peaks titkos története
Könyvmoly - Mark Frost: Twin Peaks - Az utolsó dosszié

Zerko