Mozgókép - Hóember kritika

Akkor jön, amikor havazik.

Az első hó lehulltával áldozatát szedi a Hóember, Harry Hole pedig nyomába ered a sorozatgyilkosnak, aki már hosszú évek óta hagyja maga mögött a holttesteket országszerte. Sokat nem is árulhatok el a film történetéről, mert azzal már a teljes részletességbe merülnék, ami jellemző a skandináv krimikre és thrillerekre, azaz nincs agyontekerve a főszál, csupán annyi szereplőt illesztenek gyanús körélmények közé, hogy mégse legyen egyértelmű, hogy ki is a tettes.

Sajnos így is egyértelmű és gyakorlott krimi nézők hamarjában tetten érik a brutális elkövetőt, akinek gyermekkori traumájával indít a film, megmagyarázván, hogy miért is a havazások alkalmával bukkan fel újra és újra, és miért sürgeti az idő Harry-t, hogy mielőtt a következő hó lehullna a városra, kézre kell kerítenie a tettest. Ez annak is köszönhető, hogy a forgatókönyvírók túlzottan is ragaszkodtak a 10 évvel korábban megjelent könyvhöz, és semmi rugalmasságra nem voltak hajlandóak, hogy érdekesebb módon ültessék azt vászonra, miközben az teljesen más médium, ami ezt megkövetelte volna.

Ennek ellenére mégis vannak benne ügyes húzások, főképp a rendezés tekintetében, hogy egy különleges hangulattal bíró film kerekedjen belőle, elnyerve ezzel legerősebb pontját, amiért érdemes egy pillanatot is szentelni rá. Aki kicsit utánanéz a műnek, az láthatja, hogy a kritikusok roppant lesújtóan vélekednek a filmről, rettenetesen gyenge pontszámokkal értékelve, még gyengébb bevételt produkálva, hogy teljes pénzügyi bukássá váljon, de helyenként kicsit átfogóbban mustrálták az alkotást, szem előtt tartva ezt a tipikusan skandináv krimi hangulatot, ami körbelengi, ennek köszönhetően egy-egy esetben a középmezőnybe értékelték.

És így is van, a Hóember egy teljesen középszerű film, kicsit gyenge, csapongó, nem kellőképpen kibontott és éppen ezért nehezen követhető történettel, de erős hangulattal, amitől az ember kénytelen végignézni, hogy mi sül ki az egészből, annak ellenére is, hogy jóval a megengedett idő előtt tudja már, hogy ki szedi az áldozatokat. Az ügyesen megteremtett atmoszféra, első percektől beszippantja a nézőt és bilincseli a vászon vagy képernyő elé.

Kizárólag a skandináv krimi és thriller kedvelőinek, vagy inkább szerelmeseinek tudom ajánlani, egyéb esetben csak akkor, ha nem kóstoltatok volna bele még ebbe a műfajba, mert a Hóember története gyenge, ráadásképp darabos a tálalás, ám a remek rendezésnek köszönhetően magával ragadó hangulattal bír, amiért egy-egy jelenet be fog égni a néző emlékezetébe. Teljes egészében véve sem annyira borzalmas, mint amilyennek az összesített értékelések mutatják, inkább mondanám nagyon középszerűnek.

Műfaj: thriller

Műsoridő: 119 perc

Debütálás: 2017.

Rendező: Tomas Alfredson

Forgatókönyv: Peter Straughan, Hossein Amini, Soren Sveistrup

Főszereplők: Michael Fassbender, Rebecca Ferguson, Charlotte Gainsbourg, Jonas Karlsson, J. K. Simmons, Val Kilmer, Toby Jones

Zerko