Mozgókép - Az apáca/A gyászoló asszony átka kritika

Nem véletlen, hogy kivételes helyzet állt elő és egy kalap alá vettem a két filmet.

Történt ugyanis, amit már pár James Wan horrorral ezelőtt mondogattam, hogy fogytán van az a bizonyos puskaporos hordó, és ha nem újítanak valamit a formulán, akkor lerágott csont válik a Démonok között filmek univerzumára építkező mozi sorozatból, melyek már megszámlálhatatlan mennyiségben képviseltetik magukat a palettán. Amit mondtam, bekövetkezett, egy év leforgása alatt érkezett két rémunalmas, halálosan fárasztó módon, önismétlő sablonokból építkező film.

Ami még menthetett volna ezeken a Démonok között epizódokban mellékesen felbukkanó, majd önálló filmeket elnyerő szörnyetegek történetén, az pedig rég nincs jelen, hisz Wan már jó ideje elhagyta a rendezői széket és producerként munkálkodik a futószalagon érkező rémfilmek születésénél, zseniális forgatókönyvíró barátjától, Leigh Whannell (Fűrész filmek, Insidious, Halálos hallgatás) személyétől is elvált az útja, így a különféle rendezőknek és íróknak kiadott filmek erősen a középkategóriába csúsztak, majd Az apácával és A gyászoló asszony átkával, röhejesen gagyivá váltak.

Mindkét film esetében ugyanazt a felütést kapjuk, míg előbbinél egy romániai kolostorban kísért az életeket szipolyozó fenevad és Birk atyát (röhögni fogtok, amikor először elhangzik a neve, mert teljesen mást érteni) bízzák meg Vatikánban, hogy eredjen a rém múltjának nyomába, ezzel kiűzvén őt a kolostorból, addig a gyászoló asszony a saját keze által vízbe fojtott gyerekeinek az utánpótlását keresi, ismét feladván a leckét az üldözötteknek, hogy a nem túl bonyolult rejtélyre fényt derítsenek. Egyszerűsítve: egy kaptafa történet, más-más körítéssel, miközben még a jelenetek is az unalomig járatott jump scare-ekre építkeznek, hangulatot csupán nyomokban lelve fel, A gyászoló asszony átkánál roppant trükkös módon annyit csavarva, hogy nem akkor ijeszt, amikor a csúcsra húzzák a „feszültséget”, hanem utána.

Nagyon ritkán, kivételes esetben fordul elő velem, hogy egy filmen elaludjak (főleg egy horror filmen, ami a műfaj egyik legnagyobb mesterétől érkezett), talán 1-2 alkalom volt ilyen az évtizedek alatt, most viszont sikerült mindkettőn bealudnom, majd hirtelen eszmélve alig bírtam nyitva tartani a szemem rajtuk. Ez lényegében elmesél mindent és nem kell különösebben jellemeznem, hogy akik követik Wan munkásságát, szintén észrevehették már a lejtmenetet, ami egyelőre úgy fest, hogy egy nagyon mély gödörben koppan ezzel a két filmmel, ronggyá csépelve a régen lefektetett, de azóta cseppet sem változtatott alapokat. A mozibevételeket szemlélve viszont jól teljesítenek az alkotások, így bizton érkeznek még ilyen apró-cseprő rémtettek a Démonok között világából, bár kicsit sem értem, hogy ez hogyan lehetséges.

Bár mégis, mert ha azt kezdem latolgatni, hogy kinek ajánlható a film, akkor egyértelművé válik, hogy kik ültek be a mozi vetítésekre, mert lényegében mindenkinek, aki nem horror műfaj kedvelő, de leginkább a kezdő horror filmnézőknek, mert ezek a művek garantáltan nem fogják szétzilálni az idegrendszerüket, sőt remekül fognak szórakozni, ha még nem ismerik a formulát. Így tehát az tekintse meg, akitől távol álltak a James Wan filmek, ritkán vagy egyáltalán nem néz horrort, de kedvet kapott hozzá, lényegében Wan nekik nyújt belépőjegyet ebbe a világba. De azért ők is tekerjenek a hangerőn a DVD/Blu-ray verzió esetében, míg mások tekintsék meg a kivételesen jóra sikerült Annabelle 2-t, ha eddig nem tették volna.

Műfaj: horror
Műsoridő: 96 perc/93 perc
Debütálás: 2018./2019.

Rendező: Corin Hardy/Michael Chaves
Forgatókönyv: Gary Dauberman, James Wan/Mikki Daughtry, Tobias Iaconis
Főszereplők: Demián Bichir, Taissa Farmiga, Bonnie Aarons/Linda Cardellini, Roman Christou, Jaynee-Lynne Kinchen, Raymund Cruz, Marisol Ramirez, Patricia Velasques

Zerko