Mobil - War and Magic

Az okostelefonokon a körökre osztott stratégiáknak lenne a legnagyobb létjogosultságuk, alaposan elkélne már egy Heroes of Might and Magichez hasonlatos játék.

Óriási űr tátong ezen a piacon, de hát feltehetőleg a keresleti oldalon lehet a hiba és nem a platformon, főleg, ha irányíthatatlan FPS-ek tudnak népszerűségre szert tenni. Nem is véletlenül említettem a HoMM-et, hisz a fejlesztők is remekül látták ezt a piaci rést és alkották meg a már Might and Magic Heroes címen futó sorozat klónját, a War and Magicet, csak az hibádzik, hogy egyedül a harcrendszer nyugszik a körökre osztott alapokon, amíg az építkezés valós időben zajlik, ráadásképp MMO-ként, tehát senki se számítson a klasszikushoz hasonlatos kampány és skirmish összecsapásokra.

Egyenesen következik ebből, hogy folyamatos netkapcsolatot igényel a játék, amivel nincs is akkora probléma, mert alacsony adatforgalmat generál az update-eket leszámítva, de ezek esetében nagy hiba, hogy nem teszi fel a kérdést, hogy most rögvest, vagy inkább a wifiről szeretnénk ezt letölteni. Annyi baj lenne, ha legalább a játék egyben lenne, de a csilli-villi, megkapóan részlet gazdag prezentáció mögött óriási üresség tátong, játékmenetében pedig cseppet sem különbözve a már több mint egy évtizede futó  és mára a megújulásra képtelensége végett, lerágott csontnak számító böngészős MMO-któl.

Kasztválasztás nincs, adva van, ami van, az erődítményünkkel együtt, amit folytonosan fejleszthetünk a roppant szerény kenyér és fa nyersanyag palettából (meg persze a pénzért vásárolható aranyból), csak győzzük kivárni ezek felépültét a valós idő ketyegése közepette. A HoMM sorozathoz hasonlóan húzhatjuk fel a katonákat, különféle lényeket adó épületeket is, ahol kiképezhetjük őket, itt legalább annyi változatosság akad, hogy vegyesen jelen vannak az élőholtaktól kezdve, a lovagokon át, a mágusokig bezárólag mindenféle teremtmény. Ezek meglétével a hősünkhöz pakoljuk őket, és elkezdhetünk kalandozni a világtérkép azon szegletében, mely a várunk szektoraként szolgál, roppant szerény épület típusokat meglátogatva (ami megint csak időbe telik) vagy NPC hordákat verve le, hogy amikor már elég vagánynak érezzük magunkat, messzebbre kalandozzunk más játékosok vidékeire.

Ennyiben ki is merült a dolgunk, mert a nyersanyag az csak ömlik befelé, alaposan túlkompenzálva a kezdő játékosokat a termeléseken felüli innen-onnan, de leginkább a fő és mellék feladatok teljesítésével kapott jutalmakkal, ezek a questek minden esetben kimerülnek az X szintű NPC sereg leverésében, építkezésben, fejlesztésben, vagy adott számú nyersanyag termelésben, katonák kiképzésében. Persze némi háttértörténettel meg van támogatva az egész, keretbe foglalva az unalomig ismételt teendőket, de említenem sem kell, hogy ez szintén egy semmitmondó adalék, mint ahogy a körökre osztott harcrendszer annak ellenére sem képes az ember pulzusszámát megemelni, hogy a Heroes of Might and Magic koppintása, nemes egyszerűséggel mindig győz a túlerő, nagyon kevés a stratégiázási lehetőség, amivel fel lehetne borítani a már előre lepapírozott eredményt, ellentétben az „ihlet forrásul” szolgáló alkotással, főleg, hogy a lényeink nem sokban különböznek egymástól és nincs is annyi bevetési funkciójuk. Ha már koppintás, akadnak itt a HoMM negyedik és harmadik részét idéző betétdalok és az utóbbiból egy az egyben átemelt hangeffektek, ami azért már a pofátlanság teteje.

Kicsit feldobja a játékmenetet a céhekhez való csatlakozás, amivel különösebb gondunk nem lesz, mert hamarjában meghívóhoz juthatunk jelentkezés nélkül is, ami azért jó, mert akadnak kiváló, összedolgozó közösségek, akik segítik egymást, nem csak nyersanyagokkal és seregekkel, hanem boostokkal is, mint az építkezések felgyorsítása, mely utóbbihoz egy gombnyomással lehívhatjuk a segítséget, ilyenkor a szövetségesek városában megjelenik az ikon, amire rábökve küldhetik az azonnali befejezést elősegítő boostot, feltéve, ha akad nekik. A közösségek legfontosabb szerepe mégis a közös védekezésben rejlik, mivel PvP opciót is tartalmaz a játék, más játékosok várának kifosztásával. Azért akad egy hátrány ezen a téren is, Magyarországon nem túl népszerű a játék, nem is sikerült magyar közösségre bukkannom, ellentétben az Ukránokkal, Lengyelekkel, Szlovákokkal, így végül egy cseh csapatban kötöttem ki.

Ha valami kivételes oknál fogva mégis megkedvelné az ember ezt a roppant sekélyes játékot (esküszöm, hogy a Heroes: Kingdoms sokkal jobb volt, pedig az sem volt egy nagy eresztés, nem véletlenül szűnt meg), akkor viszont elkalandozhat temérdek ideig, mert ezekből a monoton és repetitív feladatokból tengernyi akad, csak a fantáziából nem futotta a fejlesztőknek, még a nagy ihlető lekoppintása ellenére sem, lényegében mindent mellőzve, ami azt naggyá tette. Hogy kinek ajánlanám? Senkinek. De most viccen kívül, ne fecséreljétek az időtöket erre a játékra, mert a műfaj szerelmeseinek ez roppant felszínes és unalmas lesz, a stratégiától távol állókat az egyszerűsége vonzaná be, de ők meg egyfelől a zavaros menütől és statisztikától, másfelől pedig a céltalanságtól fognak a falra mászni.

Műfaj: valós idejű stratégia

Megjelenés: 2017.
Fejlesztő: Game Tyroria
Kiadó: GOAT Games

Zerko