Egy tucat idegen ébred az erdőben, elképzelésük sincs, hogy ki lehet a másik, hol vannak, és egyáltalán miért. Bár utóbbira hamar fény derül, amikor eldördül az első lövés és megkezdődik a Vadászat.
Nem gyakorta boncolgatott történet az embervadászat a filmvásznon, már a bevezetőben leszűrhető a koncepció sablonossága, ebből következik az elsődleges ok, hogy elég volt egy-két alkotás, ami kimerítette a témát és nehéz bármi újdonsággal feldobni ahhoz, hogy felkeltse a közönség érdeklődését, viszont a parlagon heverő téma adja, hogy valami újszerűvel kísérletezzenek, a Vadászat pedig meg is próbálkozik ezzel, és nem akármilyen formában.
Még véletlenül sem akar az elődökhöz hasonlítani és messziről elkerüli a Menekülő ember, a Tökéletes célpont, vagy a Játssz a túlélésért! című filmek stílusát, az egész koncepciót számos újabb alkotó elemmel öntötték nyakon a friss hatás eléréséhez, egy lebilincselő és kiszámíthatatlan thrillert nyerve a néző. Elsődlegesen a vaskos morbid humor fog szembetűnni, pár percig értetlenné bénítva az embert, hogy akkor most valójában milyen filmbe is sikerült belenyúlnia, mígnem a poénok sorozata és az akció sodra magával rántja, már a film elején megágyazva az alkotásra mindvégig jellemző hangulatnak, ami a gyors, pergős és egy pillanatig sem csillapodó események mellett a másik lebilincselő ereje.
Számos helyen illették a horror címkével a Vadászatot, nagyon tévesen, mert köszönőviszonyban sincs vele, sőt még a thriller műfajba és éppen hogy csak képes becsusszanni, a legtalálóbb jellemzése az akció-vígjáték lenne, ami mellé még a gore jelzőt lehetne illeszteni, mivel (szintén) erőssége a premier plánban bemutatott csapdába esett és karókkal átdöfött áldozatok, apró cafatokra robbanó emberek, és ripityára loccsanó agyvelő, persze mindezt a humoros tálalás és a horrorfilmektől távol álló ábrázolás végett, közel sem a megrázó formában, a néző mindvégig kitart a film elején megágyazott morbid hangulatban és egy pillanatig sem tudja komolyan venni.
Meglepő módon még a történeten is sikerült egyet csavarni, a liberális, globalista elit embervadász hobbiján keresztül, nem csak ezt a réteget, hanem a teljes sznob társadalmat parodizálva ki, mindvégig fenntartva a kérdést, hogy kik is ezek az emberek valójában, nem mellékesen az elraboltak, mígnem a film végére visszacsatol a történet és a mű stílusához illő választ kapunk a végső leszámolás előtti percekben.
Megvallom őszintén, hogy nem erre a filmre számítottam, sőt alaposan meglepődtem már az első percekben, mégis azonnal magával rántott, és egészen a stáblistáig nem is engedett a számos feszült, vagy éppen humoros momentumának köszönhetően, itt-ott csavarva a sztorin, teljesen kiszámíthatatlanná téve, és ilyen filmmel nagyon ritkán találkozik manapság az ember, arra meg végképp nem lehet számítani, hogy pont ebből az egyszerű alapkoncepcióból fogják kimeríteni a teljes potenciált, minek következtében az idei roppant gyatra filmes felhozatalból messze kiemelkedik, de ha visszatallózok a korábbi évekre is azt kell mondjam, hogy az elmúlt évek egyik legjobb alkotásáról van szó, ehhez pedig jelentős mértékben hozzájárul Betty Gilpin remek alakítása a kattant Crystal szerepében.
Nehéz célcsoportnak ajánlani, de mindenképp az akció-vígjáték kedvelők vannak előnyben, azon felül pedig bárkinek ajánlom megtekintésre, ha egy remek, másfél órás filmes szórakozásra vágyik - kivétel, ha nem zsigerből utasítja el a történetet -, mert minden humoros mivolta ellenére is egy feszült, pergős, lebilincselő, látványos és teljesen kiszámíthatatlan filmet talál a Vadászat társaságában.
Műfaj: akció thriller vígjáték
Műsoridő: 90 perc
Debütálás: 2020.
Rendező: Craig Zobel
Forgatókönyv: Nick Cuse, Damon Lindelof
Főszereplők: Betty Gilpin, Hilary Swank, Wayne Duvall, Ethan Suplee, Glenn Howerton, Teri Wyble
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése