Létezik-e egy apa esetében rosszabb, mint hogy elveszíti a fiát? Létezik: elveszíti mindkét fiát.
Ezt a történetet veszi alapul a Quantic Dream úttörő drámai thriller alkotása, ami négy karakter személyében adja át az irányítást, hogy a heves esőzések idején lecsapó origami gyilkos nyomába eredjünk, kilétét felfedve pedig megmentsük aktuális áldozatát, Ethan Mars fiát, miközben az óra ketyeg, és a fiúnak csupán órái vannak hátra a halál érkeztéig.
Főhősünk, Ethan kapja a nagyobb hangsúlyt, akinek keresnie sem kell a sorozatgyilkost, mert a fia elrablását követően csomagot kap tőle, aminek tartalma felfedi, hogy próbára teszi apai szeretetét, lépésről lépésre, kihívásról kihívásra vezérelve őt áldozatához, persze amennyiben képes a sarat állni, miközben egy magándetektív, Scott Shelby is bekapcsolódik a nyomozásba a korábbi érintettsége végett, az FBI részéről az új technológiát felvonultató Norman Jaydent vezérelve juthatunk közelebb a gyilkoshoz, amíg Madison Paige csupán a Pulitzer-díjra hajtana, amíg közelebbről meg nem ismeri az esetet és egyben Ethan személyét, minden karakter cselekedete lényegében egyenlőt nyomva a latban, amin egyedül a történetből való kiesésük változtathat.
Ugyanis egy interaktív film ellenére, Ethan kivételével bármikor elveszíthetjük őket, és ezzel fejezeteket is, melyek bizonyos részleteket tárnának fel a gyilkos személyét illetően, akihez több szálon is eljuthatunk, de ha elég ügyesek vagyunk, akkor a mellékszereplőket nélkülözve is megoldásra juthatunk, elnyerve ezzel a temérdek befejezés egyikét, melyeket döntéseink árnyalnak. Azért csupán árnyalnak, mert valódi döntések nem állnak rendelkezésre, csupán a párbeszédek alkalmával van lehetőségünk változtatni a részleteken, az alternatívákat az szablya meg, hogy a felmerülő akadályokat képesek vagyunk-e teljesíteni vagy sem, és ez főképp Ethan esetében igaz, aki az életveszélyes kihívások legyőzésével kapja meg az újabb és újabb részleteket a címhez, ahol fiát fogva tartja az elrablója.
Erről az oldalról inkább a játék izgalmas, pergősebb eseményeit nyerjük a drámai vonulat mellett, miközben Jayden ügynök esetében a helyszíneken végzünk nyomozást, begyűjtjük a bizonyítékokat, majd a történet előrehaladtával kielemezzük azokat egy virtuális térben, miközben drogfüggőségével is meg kell birkóznunk, egyfajta modern Sherlock Holmest ismerve meg a személyében. Shelby egészen más, egy maradi krimi vonalat vonultat fel a sztori, apró részletekben jutva közelebb és közelebb a tetteshez, egy korábbi áldozat anyjával társulva, amikor kényszerhelyzetbe jut, a lagymatag, de érdekes részleteket rejtő cselekményt időközönként meglepetésekbe és fordulatokba robbantva, amíg Madison nem sok vizet zavar és főképp csak színesíti Ethan szenvedési drámáját, mígnem a saját útját járva bukkan olyan nyomra, ahol ismételten izgalmas események sorának lehetünk tanúi, már amennyiben képesek leszünk életben tartani, ugyanis mint Ethan esetében, minden más karakternél is az akció hevében, az időre hozott döntéseink és reakciónk, a felvillanó gomb reagálások határozzák meg a történet alakulását (és a számomra katasztrofálisan működő kontroller rángatás a mozgásérzékelővel), hangsúlyoznám, hogy egy szereplő kipottyantásával, még mindig nem ért véget a játék, csak egy rövidebb és nem teljes történetet nyerünk, tehát lényegében nincs olyan, hogy game over, csak nagyon rossz, rossz, rossz és rossz befejezés első nekifutásra, hogy később a happy end felé tereljük a történéseket, már ha egyáltalán egy ilyen kaliberű történet esetében ez szóba jöhet.
A lehető leginkább spoiler mentesebben jellemzem a játékot, direkt nem tárva fel mindent, amivel egyben félre is vezetem az olvasót, mert számos érdekesség és fordulat akad a játékban. Az igencsak vontatott és lassú kezdés, a túlzottan elnyújtott felvezető, majd lagymatag folytatás után berobban a történet és még ha dramaturgiai problémákkal is küszködik, számos izgalmas és feszült eseménynek, meglepő fordulatnak lehetünk részesei, de ehhez elengedhetetlen a türelem is, mert bármennyire is remekül van megteremtve a különleges hangulat és akadnak érdekes tevékenységek a szabad irányítás folyamán, a helyenként suta párbeszédeken, a látványos időhúzásokon - ami végett gyakorta leül a történet -, érződik, hogy David Cage első (a Fahrenheittől jóval) nagyobb volumenű forgatókönyvéről van szó, ami kissé darabosra is sikerült, nem mellesleg a játékos döntés lehetőségének egyedül a történet utolsó harmadára és a vége felé engedve igazán teret, aki pedig hozzám hasonlóan napjainkban pótolná a játékot, mint kimaradt címet, az idő vasfogával is szembe kell néznie, ami kikezdte a megjelenésekor szép és minőségi prezentációt.
A teljes terjedelmében 10 órás sztorit lehetett volna beljebb venni, hogy sűrítsék a feszültséget, mert sok helyütt elveszíti az érdeklődését a játékos, mivel túllépi a műfaji keretek által megkövetelt taglalásokat, adott esetekben egyszerűen csak az idő pergését várva a játékos, hogy beinduljon a script, komoly vontatottságot nyerve ezzel, akadnak fejezetek, aminek kapcsán értetlenül áll az ember, hogy ez miért is kapott teret, ahelyett, hogy tovább szövögetné a fonalat, ráadásul az összképbe belerondítanak üres alibi párbeszédek, ami bizonyos esetekben gyengélkedő szinkronnal párosul, miközben a történet vezetés már-már darabossá válik, és akadnak idegtépő irányítási problémák (hogy ne csak a mozgásérzékelős részeknél vágjuk földhöz a kontrollert), így nem is technikai oldalról találok kivetni valót a játékban. De hát, mint tudjuk, valahol el kell kezdeni, és egy komplex, több alternatívát - esetünkben keveset, de ez nem csorbítja úttörő mivoltát, feltámasztva a ’90-es évek első felében virágzó élőszereplős interaktív filmes műfajt, immár játékmotor technológiával - tartogató forgatókönyv megírása kemény dió.
Feltétlenül ajánlom azok számára, akik kedvelik az interaktív történeteket, minőségét a Quantic Dream sikere támasztja alá, mert minden vontatottsága és kezdetleges kísérletezésből fakadó hibája ellenére is egy jó játékról van szó, ami méltán emelkedik az úttörő mivoltával a klasszikusok sorába, és valóban egy drámai thrillernek lehet részese a játékos, csak még sok a csetlés-botlás. Mindenki más viszont nem sokat veszít, ha kihagyja, éppen ezért egy vásárlási tippel szolgálnék, mert sokkalta jobban megéri a Detroit: Become Human Digital Deluxe Editionnel megvásárolni, ugyanis ennek a kiváló játéknak (ami már erősebben ajánlott mindenkinek) a gyűjteményes kiadását masszív leárazással szokták sújtani és része a csomagnak a Heavy Rain, így kettő az egyben már bagóért megszerezhetőek.
7 pont
Műfaj: interaktív dráma thriller
Megjelenés: 2010. (PlayStation 3), 2016. (PlayStation 4), 2020. (PC)
Fejlesztő: Quantic Dream
Kiadó: Sony Computer Entertainment
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése