A Netflix horror trilógiája mert nagyot álmodni és R.L. Stine könyveiből mixelt össze egy nem szokványos hátborzongató történetet. Zombik, boszorkány, belezés, kaszabolás, baltás gyilkos, démoni megszállottság… lényegében mindent egybe turmixolva, ami a horrorfilmek palettáján megfordult az elmúlt hatvan évben.
Ehhez pedig bátorság kell, főleg három, egyenként közel két órás epizódban adva elő egy kerek egész történetet, a kezdeti bugyuta indítás ellenére is fenntartva az érdeklődést az elsődlegesen slasher mozgóképpel, ami nem átall olyan klasszikusokból meríteni, sőt egyes elemeit átemelni, mint a Péntek 13, Halloween, Sikoly, de továbbá erősen inspirálta A boszorkány, Blair Witch, cseppet még A kör is, hogy mindezeket vegyítve, erős kételyeket ébresszen a nézőben, de ettől csak még kellemesebb csalódást képes okozni.
A helyszínül két amerikai kisvároska szolgál, melyek egykoron egy települést alkottak, de bizonyos okok a szakításhoz vezettek, és a furcsa ellentétek a mai napig fennállnak a gazdag Sunnyvale és az elátkozott Shadyside között. Főhőseink utóbbi lakosságát gyarapítják, akik akkor kezdenek el csak igazán felfigyelni a plázában történt mészárlásra, amikor már maguk kerülnek az egyszer már megölt vérengző célkeresztjébe, de szerencséjükre akad, aki elkészítette a házi feladatát, mivel már korábban felkeltette figyelmét az eset, miszerint generációról generációra ismétlődnek a tömeggyilkosságok, amikor is hirtelen valaki bekattan a városban, mintha a gonosz szállta volna meg, és tömeges mészárlásba kezd, olyan hallhatatlan, a sátáni erők által életben tartott rémeknek adva ezzel életet, mint az égett ábrázatú Tejes ember, az arcát jutazsákkal elfedő baltás gyilkos, a hátborzongató faragású maszkot viselő Billy Barker, a gyilkosságok közben daloló Ruby Lane, ezúttal a csontváz jelmezt viselő ámokfutóval gyarapodva.
Először. De aztán az áldozatoknak rá kell döbbenniük, hogy jóval többről van itt szó, mint egy hallhatatlan gyilkosról, mert a boszorkány sírjának megbolygatását követően elszabadul a pokol és az összes eddigi szörnyeteg életre kell, hogy megtizedelje a városka lakosságát, miközben hőseink csapdákat építve próbálják felvenni a küzdelmet velük szemben, mígnem rádöbbennek, hogy az elpusztíthatatlan lények hadának megállítására csak egy módon, a boszorkány titkának felfedésével és az átok feloldásával van lehetőség, így felkeresik az 1978-as hullám túlélőjét, aki bezárkózva él amióta elmenekült a Nightwing tábor baltás gyilkosa elől, viszont előtte különös felfedezéseket tett a boszorkánnyal kapcsolatban. A tudás már fél siker, de a megmaradt túlélőknek sejtésük sincs arról, hogy ez csupán a rejtély egyik újabb kulcsa, mert az igazságot 1666-ban, a boszorkánynak kikiáltott Sarah Fier felakasztásánál kell keresni.
Az igazi horror kedvelők erre a filmre vágytak, mert a több stílus összemosásából egy mindent lefedő és különleges alkotás született, ami, még ha messze nem is tökéletes, különleges élményt képes nyújtani, de türelem kell hozzá. Aki ezzel nem rendelkezik és kikapcsolja az első epizódot, az lemarad erről az élményről, ezt a hibát pedig nem nehéz elkövetni, mert roppant sután és butácskán indít a történet, egyfajta sorozat pilot felvezetőjeként nyújt az első egy óra bevezetőt a faék egyszerűségű karakterekhez és a helyszínhez, egyfajta feleslegesen jelenlévő időhúzásként dobva be a nézőt valami tini sorozat elbaltázott TV epizódjába, hogy a konfliktus berobbanásával, alaposan felpörögjenek az események és egy kőkemény, 18+-os mészárszék kerekedjen, tényleg kimondottan a trancsír horror kedvelőit célozva be, de egy igencsak középszerű színvonalon produkálva ezt, mígnem az utolsó, már színvonalasabb harmadhoz érkezünk, megágyazva ezzel a folytatásoknak.
Tehát mindenki csak kínlódja le az első részt, mert egyfelől egy lapos, de a film második felében egészen tűrhető slasherré kerekedik, másfelől pedig elengedhetetlen bevezetőként szolgál a későbbi, kimondottan jó, majd a harmadik epizódra már egészen kiváló eseményekhez, ugyanis történetünk az 1978-as tábori mészárlás túlélőjénél folytatódik, aki egyedüliként rendelkezhet a megoldással, hogy a főszereplő Deena a barátnőjét - aki egyben szerelme is, igazi modern netflixes sztori, de ezúttal nem a kötelezően beleerőltetett homoszexuális vonallal, mert ebben a történetben a páros kapcsolata fajsúlyosan, indokoltan van jelen, de nem akarok spoilerezni -, megmentse a démoni megszállottság alól, így a második rész a ’78-as táborozás eseményeit meséli el, amikor váratlanul felbukkant a baltás gyilkos (a’la Péntek 13), közelebb hozva a szereplőket a megoldáshoz, ami viszont 1666-ba repíti vissza őket egy vízió során…
Tényleg az első rész után az ember csak fej vakargatva pislog, hogy ebből ugyan mit szerettek volna kihozni, és inkább veszi el a néző kedvét, így csak a türelmeseknek jut ki ez a kőkemény retro horror élmény, ami bővelkedik a parodisztikus jelentekben és vígjáték elemekben egyaránt, mindig kizárólag a szórakoztatást tartva szem előtt és egy pillanatig sem véve komolyan magát, egészen a befejező részig, amikor is hirtelen egy drámai stílusváltás történik és megismerhetjük Sarah Fier életét, egyben a boszorkány titkát, ami minden gonosz forrásául szolgál, körbeérve és egy kerek egészet alkotva a meglepetést tartogató történet, pont amikor szórakoztató mivolta ellenére se látott már többet benne a néző.
Véleményem szerint két epizódban is lehozható lett volna a sztori, de utólagosan meg kell valljam, hogy nem piszkálnék bele a forgatókönyvbe, mert tényleg egy példaértékű kerek egésszé állt össze, amit már nehéz lenne megbolygatni, főleg, hogy a harmadik rész első fele egészen más irányt vesz, fokozva ezt a különleges élményt a temérdek stílus összemosása után, egy újabb felbukkanásával, egy szépen aprólékosan felépítgetett történetet érlelve be, itt mutatva meg igazán, hogy az addig butácska színészi játék rá volt erőltetve az elvárt színvonalra, mert ezekben a színészekben jóval több is rejtőzik, a sablonos karakterek pedig személyiséggé érnek, legalábbis akinek az esetében erre szükség van. A félelem utcájára a legjobb hasonlat a jó bor, vagy egy remek ágyas pálinka, minél hosszabban érleljük, annál minőségibb és zamatosabb lesz, így alakulnak az epizódok színvonalai is, mígnem a műfajában igazi kuriózummá válik, persze ezt csak az igazi retro horror rajongók fogják teljes egészében értékelni, mert sokan a bor helyett, inkább a sört kedvelik, tehát erősen ízlés kérdése is a film által nyújtott élmény milyensége.
Ebből következik, hogy nehéz kategorizálva ajánlgatni a filmet, a bevezetőben taglalt mozik kedvelőinek, azaz a ténylegesen horror film (a műfaj egykoron megkövetelte valami természetfeletti vagy szörny jelenlétét) kedvelőknek, a régi horrorok szerelmeseinek, annak, aki valami retro borzongásra vágyna modern formában, érdemes megismerkedni ezzel az alkotással, mert ők garantáltan megtalálják számításaikat, de számukra is türelemmel kell hozzáállni a bevezető epizódhoz, mert itt egy teljesen más filmről van szó, mint aminek elsőre mutatja magát. Másodsorban pedig mindenki tegyen vele egy próbát, aki idáig eljutott az olvasásban, mert ezek szerint van érdeklődése az irányába, emlékezetes lesz mindenképp.
Műfaj: horror
Műsoridő: 107 perc, 109 perc, 114 perc
Debütálás: 2021.
Rendező: Leigh Janiak
Forgatókönyv: R.L. Stine regényei alapján, Kyle Killen, Phil Graziadei, Leigh Janiak
Főszereplők: Kiana Madeira, Benjamin Flores Jr., Ashley Zukerman, Julia Rehwald, Fred Hechinger, Darrell Britt-Gibson, Olivia Scott Welch
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése