Akkor most minden Microsoft/Xbox exkluzív lesz?

Az Xbox Series X/S generációra hatalmas lendületet vett a Microsoft - ellentétben az elbaltázott One rajtjával, azt a képet nyújtja, hogy nagyon sokat okultak hibáikból - és a kezdeti kisebb stúdiók felvásárlását - talán az Obsidian volt a legnevesebb - követően, olyan óriás vállalatokat kebelezett be, mint a Bethesda és az Activision Blizzard, de mindez mit jelent a játékosok számára, azaz milyen vonzatai lehetnek annak, hogy patinás címekre tett szert?

Mostanra már felsorolni is nehéz, hogy milyen címek kerültek a Microsoft birtokába annak köszönhetően, hogy a ZeniMax Media felvásárlásával a Bethesda és az id, velük együtt pedig minden játékuk hozzájuk került, de kezdve ezzel a potom 7,5-8,1 milliárd dolláros tranzakcióval, olyan klasszikus szériák kerültek Redmondba, mint a Doom, Quake, Wolfenstein, The Elder Scrolls, Fallout, további újabb keletű, de sikeres címekkel, mint a Rage, The Evil Within, Dishonored vagy a Prey, hogy a szintén kevés részletezést igénylő, 68,7 milliárd dolláros Activision Blizzard adás-vétellel a Call of Duty, Warcraft, Starcraft, Overwatch, Diablo, Hearthstone, Sekiro, Spyro, Crash Bandicoot, stb. játékokkal bővítse portfólióját, és így utóbbi esetében, valamint a későbbiekben megemlítésre kerülő Sony tranzakció összegéből, valamint az ezekből kinyerhető profitból már érzékelhető, hogy miért is illettem a „potom” jelzővel a ZeniMax árát.

Már a Bethesda és az id Software bekebelezését követően megindultak a Microsoft gaming szekciójának vezetői részéről a ködösítések a „nem, nem lesz semmi exkluzív”, majd a „talán mégis egy rövid időre”, amit a „lehet lesznek exkluzívok is közöttük” kijelentésekkel folytattak, hogy az újabb címekkel gyarapodva se szülessék határozott kijelentés, ami nem véletlen, ahogy az sem, hogy több, mint 77 milliárd dollárt toljanak ekkora tranzakciókba - a kisebb stúdiókat nem számítva -, tehát nyilvánvaló céljaik vannak, melyek három irányba terjedhetnek ki azt követően, hogy például a Sonyval köttetett Activision szerződések kifutnak. Az egyik és egyben legenyhébb eshetőség, hogy mivel az összes széria lefutott a PS4/Xbox One generáción és a folytatások javában készülnek, de a megemelkedett követelmények végett, hosszú évekbe fog telni, mire piacra lépnek (na, nem a Call of Duty), éppen ezért a Microsoft már azzal nagyot nyer, ha most a Series X/S generáció elején bizonytalanságban tartja a játékosokat és azok inkább biztos, ami biztos alapon a cég konzolját választják, majd a játékok multiplatform címként érkeznek, marad minden változatlan, és akkor rádöbbenünk, hogy meseországban élünk, mert ennek a valószínűsége a legcsekélyebb, gyakorlatilag semmi, csupán a bizonytalanság fenntartása a helytálló.

A másik opció, amivel gyakorlatilag a Sony 1,80-as gödrét ki is ásta - mivel a másik szélsőség -, hogy teljes exkluzivitást vezet be az összes címre, és megelégszik a PC-s és Xbox konzolos eladási bevételekkel, miközben lassan dobálja a földet a Sonyra, hisz a konkurens kifektetése, akivel gyakorlatilag a piacon osztozik - és márpedig egyre inkább monopol helyzetre törekszik a Microsoft - bőven kifizetődő lenne, ha a későbbiekben nem lesz kivel felossza az eladási számokat, mert mint tudjuk, a Nintendónak egy teljesen más célközönsége van, tehát neki - szerencséjére - nem osztottak lapokat ebben a játszmában. A harmadik út a kettő közé csúszik be, amivel nyirbálhatják is a PlayStation felhasználók táborát, és egyben a zöld hasúak is pörögnek a kasszába, azaz ideiglenes exkluzivitással fognak bírni a megjelenő játékok, cirka egy évvel, becélozva ezzel a legtöbb pénzt költő első napos vásárlókat és a mikrotranzakciókkal gátlástalanul költekezőket, szintén a Series X/S felé terelve a réteget, gyakorlatilag a konzol és játék eladásokkal a földbe döngölve riválisukat - etikailag még ez lenne a legkevésbé támadható, hogy ne induljon be a redmondi központ ellen a fáklyásmenet -, ugyanakkor ennek hevesen ellentmond, hogy a feltételezett egy év elteltével a Microsoftnak jutalékot kellene fizetnie a Sony számára a PlayStationön eladott játékok után, márpedig hiába a további profit reménye, mindenképp a riválisát kellene pénzelnie - persze az MS sokkal tetemesebb haszonra tenne szert, amit újabb felvásárlásokba is fektethetne, apránként kiszorítva a PS-t a piacról - miközben a Sony erre reagálhat úgy is, hogy rizikós módon megemeli az osztalék arányát, vagy hogy a címekhez jusson, csökkenti, esetleg elengedi azokat, hogy a konzolt is értékesíteni tudja és más játékoknál kompenzálja a kiesett bevételt, mindenképp vegetatív státuszba lépve. Nos, ezek a lehetőségek és cseppet belegondolva és realizálva az opciókat, azonnal ki is zárhatunk sokat, tehát el is jutottunk a konzekvenciához, hogy a Sony számára egy kizárólag vesztes helyzet áll fenn.

Jelenleg egyetlen játék van, amin leszűrhető a Microsoft hozzáállása és további spekulációknak enged teret, a Mass Effect után maradt sci-fi RPG űrt betölteni célzó Starfield a Bethesda gondozásában, egyelőre a novemberi premiert tűzve ki, ha nem szól közbe semmi gubanc. A Starfieldnél tökéletesen leszűrhető, hogy a marketing osztály és a játékrészleg vezetése között sincs konszenzus, mivel egyik próbálja csitítani a játékosok felháborodását és ködösítve ejt el részinformációkat, hogy a PlayStation 5-ös debütálás még nincs kizárva, mire a másik részlegről határozott kijelentés érkezik, hogy kizárólag PC-re és Xboxra lesz elérhető, de természetesen már csak akkor, amikor már muszájból fel kell oszlatni a kieregetett, gomolygó füsttengert, mivel kevés idő maradt a premierig, magyarán visszacsatolva a korábbi bekezdésben emlegetett ködösítést igazolja, majd pedig a teljes exkluzivitás felvetését - és így is lesz, tehát a PlayStationt kihagyja a játék - egyben tesztelve is egy új IP-vel, hogy egyfelől mekkora visszhangot vált ki a lépés a vásárlók körében - mert könnyedén bojkottot is eredményezhet ilyen-olyan különféle kezdeményezésekkel, más-más MS termékekre is, bár ha kicsit belegondolunk, a vállalat minden területen megkerülhetetlenné vált, tehát esetlen próbálkozás lenne és a résztvevők magukkal tolnának ki, miközben szabad piacgazdasági erők érvényesülnek, más kérdés, hogy ez kizárólag a Microsoftnak jó, és még az Xbox fanatikusoknak sem lesz az, mert monopol helyzetben nem lesznek kedvezményes ajánlatok, sem a cég részéről ráfizetéses Game Pass, csak az, hogy elszabadulnak az árak -, másrészről az üzleti eredményeket, majd ennek függvényében döntenek, hogy maradnak-e ezen az úton, vagy csak időszakos exkluzivitást nyomnak a többi címre, mely utóbbi a lehető legenyhébb reális opció, és egyet jelent azzal, hogy ha konzolon játszol, akkor bizony az Xboxra kell tenned a voksod, ha nem akarsz egy adott címre egy évet, akár éveket várni, esetleg teljes egészében kimaradni belőle.

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a Sonyval, aki mindig is a legkomolyabb, köztük nagy múltú exkluzívokkal rendelkezett, számos esetben saját stúdiókat alapítva és építve fel az IP-ket, vagy újabb projekteket vásárolva fel exkluzívvá, majd azok sikerén felbuzdulva vételezve meg a fejlesztő stúdiókat, szintén patinás, de megritkult - egyes darabokon még csorbát is ejtve, mint a Gran Turismo -, a Microsoft birodalmát tekintve meg mostanra eltörpült saját címekkel rendelkezvén? Úgy fest, hogy a Japánok valami mélyálomból ébredtek a hosszas, tehetetlen szemlélődést követően, miközben azzal voltak elfoglalva, hogy a Tencenttel közösen az Epic Games Store-ba ölt dollár százmilliókat égessék el - mert úgy fest, hogy még hosszabb távon sem fog megtérülni a befektetés, hanem marad az egész veszteséges -, mígnem az Activision Blizzard bekebelezését követően felriadtak - nagyon későn -, hogy mégiscsak baj lesz ebből és kapkodásba kezdve kifizettek 3,6 milliárd dollárt az egykoron a Microsoft kötelékébe tartozó Bungie-ért, aminek kapcsán már akkor megjegyeztem, hogy ez irreális vételár, és tükrözi az elhamarkodott pánik vásárlást, majd érkeztek a különböző piaci elemzések, amik megerősítették ezt, miszerint a Sony messze túlfizette az egykori Halo széria alkotóit, akik jelenleg a népszerűtlensége végett free to play modellre váltott Destiny 2 tartalmi bővítéseivel foglalatoskodnak. De hát, venni kellett valamit. Ráadásul nem is akármit, mert a Bungie által kiadott közlemény ismét beszédes a humorforrása mellett, ennek lényegi pontjai, hogy egyfelől a vezetőség érintetlen marad, másfelől a jövőben sem kívánnak Sony exkluzív címeket fejleszteni. Na már most a Sony nem azért dobott ki ennyi pénzt, hogy a legnépszerűbb műfaj, az FPS-ek hiányában maradjon és ami lesz, az is multiplatform cím legyen, éppen ezért a két kijelentés üti egymást, és vagy készítenek exkluzívokat, vagy a vezetőség lesz távozásra kényszerítve, magyarán, ha nem adják be a derekukat, akkor a stúdió szét lesz robbantva, de utána nem feltétlenül lehet majd hasznát venni, tehát a túlfizetés mellett, megint egy vesztes helyzet fog előállni, a kérdés csupán annyi, hogy a Sony vezetősége mennyire tudja majd a veszteségeket mérsékelni, amennyiben ezt a fajta ellenállást fenntartják a Bungie-nál.

A Sonynak az esélye pont a japán piacban rejlene, főleg azok után, hogy hosszas ideje, erősen a nyugati ízlésvilágra tértek át az ottani fejlesztők a nagyobb piac végett - amit az utóbbi években Kína befolyásolt, de az egyre szigorúbb szabályozások végett már mindenki kihátrál -, éppen ezért olyasmiben kellene spekulálnia a vezetőségnek, mint a roskatag állapotban lévő, mára már csak a nyerőgépek piacára fókuszáló Konami, ha a komplett céget nem is - mert a szerencsejátékokban azért nagy üzlet van, főleg Japánban - de példának okáért a Metal Gear és Silent Hill címeket megkaparinthatnák - volt is erről pletyka egy éve, hogy talán a Sony kötelékében hozhatná össze Kojima és Guillermo del Toro a Silent Hill P.T.-t -, de akár a Castlevania és Contra címekkel is lehetne némi fantáziával mit kezdeni, olyan nagyobb falatokkal kiegészítve, mint a Capcom a Resident Evil, Street Fighter és Monster Hunter szériával, vagy említhetnénk a Bandai Namcót a Tekkennel és egyéb címeivel, bár ugye utóbbi kettő tőkeerős, stabil hátterű vállalat, ennek ellenére semmi sem kizárt, mint ahogy az Activision esetében sem volt sejthető, hogy megválnak a dollár milliárdokat fialó Call of Duty sorozattól, de kellett az egészhez egy a Blizzard részéről érkező rossz kommunikáció a mobilos piac becélzásakor, majd a munkahelyi zaklatási botrány mindkét cégnél, hogy megrendüljenek a részvényárfolyamok, és már csak a köztudatban kellett tartani a témát, hogy egy könnyedén ne lehessen kilábalni belőle… lehet nem is volt véletlen.

Éppen ezért jöhetnek be még olyan kiadók/fejlesztők is a képbe, mint a szintén - produktumai révén - hullámzó árfolyamú Electronic Arts - jelenleg ez a legsanszosabb -, de a FromSoftware sem mutatna rosszul a Sonynál és volt is már partnerségük, amíg a Ubisoftot kizárhatjuk, mert túlzottan is régi múlttal rendelkezvén, nagyon stabil lábakon áll, menetrendszerű és pontosan tervezett - éppen ezért kiszámítható - üzletpolitikával, de ugye már bebizonyosodott, hogy a lehetetlen is megtörténhet, és érkezhet még Sony exkluzív Assassin’s Creed és Far Cry, de még mindig ott van a korábban említett Epic Games is, aminek digitális üzletébe jelentős pénzeket öltek már, de valljuk be, hogy a Sony számára jelenleg a Take-Two aranytojást tojó rock sztárjai kellenének a GTA szériával - ami sanszos, hogy sose lesz eladó, mert nincs még egy játék a történelemben, ami 8 éven át az eladási lista élén járjon (illetve de, a GTA V-öt 80 millió példánnyal megelőző Minecraft, de hoppáré, az is a Microsoftnál van már nagyon rég óta) -, mellécsapva a San Diegót a Red Dead Redemptionnel, hogy bármit is kompenzáljanak hirtelenjében, de jelenleg a legegyszerűbb, ha a korábbiakban már tapasztalt módon rendel be játékokat független stúdióktól, csak ez a megoldás megint bizonytalan jövőképpel bír, mind a megrendelő, mind pedig a fejlesztők számára. A kérdés igazából az, hogy a Sony mekkora befektetendő tőkével rendelkezik és meddig hajlandó elmenni azért, hogy erejét vegye annak, hogy a konkurense végérvényesen a nyakára nőjön, és ha igen, akkor az mennyire lesz üzletileg megfontolt döntés, hogy elkerüljék a Bungie-hoz hasonló kapkodásokat, ami annak volt köszönhető, hogy maguk is felismerték, hogy már nagyon elkéstek és gyakorlatilag az utolsó másodpercben vannak, a felvásárolt vagy szponzorált indie fejlesztések pedig messze nem fogják megmenti őket, szerettek volna hirtelenjében erőt demonstrálni azzal, hogy az egykori Microsoft nagyágyú az ő köreikbe tartozik ezentúl, de az üzleti szférában ez nevetséges húzás volt.

Eszembe jut egy annak idején konzolos magazinban olvasott (igen, az 576 Konzolban) 2006-os, 2007-es elemzés (ekkor volt ismét generációváltás), miszerint a megemelkedett fejlesztési költségek és idő végett, egyre inkább a multiplatform játékok irányába megy majd el a piac. Nos, ennek éppen az ellenkezője zajlik és a piac felosztása történik az exkluzívokért vívott harcban, a Microsoft kiélezte a PS4/Xbox One generáció alatt elhalkult konzolháborút a felvásárlásokkal, melyekkel olyan munícióhoz jutott, hogy amennyiben élesíti ezeket, akkor a Sony a SEGA sorsára jut - őket direkt nem említettem a felvásárlások kapcsán, mert az egyetlen sikerszériájuk a Total War PC-n fut -, a Microsoft pedig monopol helyzetbe. Két dolog biztos: egyfelől a Sony már most a túléléséért küzd (megint egy halom pénzt ölve a VR technológiába, amit gyakorlatilag most kidobhatnak, mert annyi haszna lesz, illetve itt fordíthatnának még egyet, hogy gyakorlatilag egy VR platformot hoznak létre, de ez több tényező végett is meddő elgondolás lenne), a másik pedig, hogy a PC-seket ez az egész a legkevésbé sem érdekli, és legfeljebb csendben figyelik az eseményeket, mert gyakorlatilag a kiélezett küzdelemnek ők eddig a nyertesei voltak, mivel még a Sony is nyitott a platform felé a tovább bevételek reményében. Számukra a probléma majd akkor kezdődik, amikor a Microsoft a felhizlalt kínálatát kizárólag a saját piactéren, de lehet, csak saját konzol platformján fogja értékesíteni, és azon a tetszőleges áron, amit ő diktál.

Zerko