A kivételesen tehetségtelen Paul W. S. Anderson száműzése a sorozat újraindítására, nagy reményeknek engedett teret, mégsem képes az új Resident Evil film beváltani az ígéreteit, így minden pusztán hiú ábránd marad.
Annak ellenére is, hogy végre valahára a játék sztoriját veszik alapul és nem mindenféle, ilyen-olyan módon átköltött és saját kútfőből merített átíratok érkeznek, melyek valójában sem stílusukban, sem történetükben nincsenek köszönő viszonyban a Resident Evil játékokkal (bár, a hatodik sorszámozott epizód már a filmek színvonalán mozgott), de persze itt jön a hoppáré, mert valóban, hogy kicsit pergősebb és tartalmasabb legyen a sztori, a ’96-os első, és a ’98-as második epizód történéseit egymásba gyúrták - ami nem volt nehéz, mivel párhuzamosan játszódnak -, csak ismét valaki(k) kreatívnak hitték magukat és több ponton is módosítottak, nem csak a történéseken, hanem a karaktereken is, ami egy pozitív indítás lenne, mivel mégiscsak a kilencvenes évek játékainak szolid, a játékmenetet keretbe foglaló sztorijáról lenne szó - bár a Resident Evil már ekkor kiemelkedett a naplójegyzetekkel adagolt háttér eseményekkel és konspirációival -, ami hatalmas teret engedne a kreativitás kibontakozásának, de hát ennek hiányában, nem sikerült élni a lehetőséggel.
Példának okáért a történet megragad, sőt még csonkolva is van a ’96-os epizódhoz mérve, vagy a torzításokra, Leon esetében a zöldfülű rendőr, nem egyenlő azzal, hogy egy rakás szerencsétlenség - finoman fogalmazva -, és gyakorlatilag rá sem ismerni a saját magát is tökön lövő karakterre, de Weskerrel sem igazán tudtak mit kezdeni, miközben a karakterek még a játékbeli másuktól is sablonosabbak, annak ellenére, hogy ezúttal tényleg a terebélyes rajongótáborral bíró játék kedvelőit igyekeztek megcélozni és mégiscsak sikerült - a 2004-es Kaptár 2-t leszámítva - sokkal színvonalasabban előadni ezt, bár akik látták azokat a filmeket, tisztában vannak vele, hogy ez nem nagy érdem, így továbbra is rém gagyi az egész.
Mondanám, hogy a játék kedvelői még elszórakoznának rajta, de pont ők fognak fintorogni, mert van egy rakat extra B kategóriás színész, B kategóriás forgatókönyvírók és B kategóriás rendező, aminek a végeredménye… nem, nem szimplán B, hanem már ZS kategória, mert miközben mindenki ügyetlenkedik össze-vissza, a kreatív szegénység is megmutatkozik az óriási - de tényleg valami hihetetlen óriási - ziccerek kihagyásánál, így példának okáért a kultikus Spencer kúria sem kap akkora hangsúlyt, mint kellene, illetve szemmel láthatóan az autentikusság kedvéért beleerőszakoltak olyan karaktereket a filmbe, akikkel az írók nem tudtak mit kezdeni, a háttér sztorijuk nélkül lógnak a levegőben - itt-ott felbukkannak, majd el is tűnnek, hogy később a farzsebből rántsák őket megint elő -, de muszájból be kellett dobni őket, miközben másokat pedig kifelejtettek, magyarán előkotorták a ’96-os kiadás CD tokját és elolvasták a három mondatos ismertetőt, majd azt vitték vászonra.
Valójában ennek az egésznek, ebben a formában se füle, se farka, és aki nem ismeri a játékok - akkoriban még gyerekcipőben járó, éppen ezért a film adaptáció esetében nagy szabadságot engedő - sztoriját, az még inkább zavarodottan fog a filmre tekinteni, annak ellenére is, hogy sok felfogni való, úgy igazából nincs is benne, a legpontosabb jellemzés, hogy koncepciótlan az egész, ripsz-ropsz egymásra dobálták a kliséket, karaktereket, kiollózott jeleneteket, „Ide kell egy robbanás!” - üvölt bele egy író, mire megszületik a filmipar egyik legerőltetettebb jelenete, hogy felrobbanjon valami. Néha a néző érzi kellemetlenül magát.
És, mégis! Mégis azt kell mondjam, hogy aki kedveli a játéksorozatot, de főképp a klasszikus epizódokat, az feltétlen tekintse meg, mert egyfelől végre valahára született valami, aminek húsz évvel ezelőtt kellett volna és van valami köze a Resident Evilhöz, másfelől színvonalasabb, mint a régi Kaptár filmek - Ez a kaptározás honnan a fészkes fenéből jött a magyar fordításban, meg egyáltalán miért kell fordítgatni és a rebootnál miért nem tudták elfelejteni végre? -, annak ellenére is, hogy nincs az a látványparádés akciózás, mint azok esetében, de hát pont nem is ezt várná a néző, hanem azt a hangulatot, amit ez a film sem tud hozni.
És akkor most két út áll a széria előtt: vagy itt megáll a történet és soha több Resident Evil mozi nem fog készülni - vagy legalábbis befagy egy időre -, és a véleményem szerint legjobb epizóddal lezárult a mozgóképes karrierje, vagy éppen ellenkezőleg, ez egy esetlen felvezetés volt és csákánnyal, vésővel, csiszológéppel nekiesve még finomodni fog a következő epizódra, csak ugye, nem ez a jellemző a játék adaptációkra, mert ha a kellő pénzmennyiség meg is lenne, akkor biztos, hogy olyan dilettánsok kezébe kerül, akik beleköpnek a levesbe. A játék rajongói éppen ezért nézzék meg, a széria kedvelőinek már kevésbé ajánlható és saját felelősségre próbálkozzanak, mindenki más pedig messziről kerülje el. Személy szerint az első csoporthoz tartozva egészen jól elszórakoztam a filmen, de a befejezésre bosszantottak a kihagyott lehetőségek garmadája, hiányosságai és együgyűsége, annak ellenére, hogy az ember egy ilyen adaptáció esetében már a lehető legalacsonyabbra helyezi a lécet.
Műfaj: akció horror
Műsoridő: 107 perc
Debütálás: 2021.
Rendező: Johannes Roberts
Forgatókönyv: Johannes Roberts
Főszereplők: Kaya Scodelario, Hannah John-Kamen, Robbie Amell, Avan Jogia, Tom Hopper, Neal McDonough, Lily Gao
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése