Modnak még jó lenne - PlayerUnknown's Battlegrounds/PUBG: Battlegrounds teszt

Lesz csirkevacsora?

Kissé nehéz helyzetben vagyok, két okból is kifolyólag, egyfelől bárki, bármit is mond, a PUBG hajszál híján ugyanaz a játék, mint a H1Z1 - ami annyira nem is véletlen, hisz a PUBG-ot megalkotó Brendan Greene azon a játékon is dolgozott tanácsadóként a sikeres DayZ kiegészítőjét követően, mondhatjuk hogy az egész battle royale őrület őrá vezethető vissza -, amit már ismertettem, magyarán már elmondtam róla mindent és elég lenne a kevéske különbségre szorítkoznom unfair módon, másfelől engem egyáltalán nem rántott be a játék, sőt még a H1Z1-gyel jobban is szórakoztam arra a rövid időre, amíg életét élte a konzol merevlemezén, pedig valami kolosszálisabbat gondoltam azok után, hogy temérdek méltató cikket és guide-ot olvastam róla, még évekkel az előtt, hogy kipróbáltam volna.

Mert a kipróbálással várakoztam hosszasan, mivel a többi nagy volumenű battle royale társával ellentétben nem ingyenesen volt játszható, hanem meg kellett vásárolni a játékot, és mert mivel akadtak ingyenes játékok is, és márpedig ebben bizonytalan voltam, eszembe nem jutott volna csengőpengőt adni érte, inkább voltam azon a véleményen - főleg látva a játékos tábor apadását -, hogy cirka egy éven belül ingyenessé fog válni, és mint sok a tendenciák figyelésén alapuló játékipari jóslatom, ez is bevált, és megérkezett a free to play PlayerUnknown’s Battlegrounds, ami már a fordulat előtt felvette a PUBG: Battlegrounds címet, hogy még cifrábban hangozzon, ha kimondanánk szépen egyben.

A különbség nagy vonalakban, hogy a ranglistás meccseken nem lehet indulni, hm… nem ért nagy bánat, tehát remek alkalom mindenkinek, aki nem abba a 60+ millió fős táborba tartozik, akik megvették a játékot, hogy tegyenek egy próbát vele, bár már most tudom, hogy cikkem inkább el fogja venni ettől mindenki kedvét, anélkül, hogy még bármi gondolat megfogalmazódott volna bennem, hogy mit is kellene egyáltalán erről a steril, jellegtelen és fantáziátlan játékról mondani, de térjünk is rá, hogy miért van ez így, és éppen ezért is fogom ezt boncolgatni, mert megint szembe megyek a sok méltatással, éppen ezért az a dolgom, hogy alátámasszam az ellen oldal véleményét.

A H1Z1-hez hasonlóan egy külső nézetes játékról van szó - azt azért meg kell jegyeznem, hogy már a szolid eszközökkel rendelkező karakter generálásnál is feltűnt, de a menünél még inkább szembeötlő, hogy a komolyabb alapok ellenére inkább a bohóckodásra törekszik ez is, és még a férfi karakterek beállásai és animációi is… szolidan fogalmazva metroszexuális jellegűek, tehát senki ne számítson egy Warzone-féle keményvonalas körítésre -, ami kivételes sikerként egy a DayZ-hez készített Arma 2-es, majd 3-as modból nőtte ki magát, miközben - ahogy korábban említettem - érintette a H1Z1-et is mielőtt Brendan az akkor még Bluehole néven futó dél-koreaiakkal belevágott a PUBG fejlesztésébe, immár Unreal 4-es motorra építkezve - mondjuk ennek nyomát sem látni -, de továbbra is megtartva a katonai szimulációs alapokat, bár számomra a találati felületek függvényében kiosztott sérüléseken kívül, nem tűnt fel, hogy hol rejtőzik a játékban a szimuláció, tehát jól elbújtatták.

Az alapok ugyanazok, mint más műfajbeli társai esetében, tehát aki játszott valami más battle royale játékkal, az egyből bele is tanul. Első mozzanatként, a mára többféle térkép egyikén beérkezik a repülő, tetszőleges ponton ugrunk, landolunk, felderítjük a terepet és zsákmányolunk, temérdekféle fegyver, golyóálló mellény, gyógyszer, gránátok és a szokásos dolgok között lomizva szedjük fel a lehető legjobb felszerelést, hogy tovább haladva egyfelől kissé levegősebbé tegyük a szigetet a riválisaink kilövésével (itt is 100 játékos van), másfelől jobb cuccokat guberáljunk a végső összecsapásra, ugyanis a sebzést kiosztó, terebélyes kék vihar, egyre szűkíti a játékteret, mígnem az utolsó életben maradottak pár négyzetméteren küzdenek meg egymással.

Na mármost, a szembeötlő különbség elődjéhez, a H1Z1-hez képest annyiban kimerül - a komolyabb sérülés modellezés mellett -, hogy a fegyverekhez rengetegféle kütyüt szedhetünk össze és aggathatunk rájuk, melyek közül a leghasznosabbak a különféle távcsövek… lennének, mert konzolokon egy olyan elbaltázott célzása van, amivel még életemben nem találkoztam, és nem véletlenül nem jutott még senkinek sem eszébe az évtizedek folyamán - ez valami olyan baleset, mint amikor a Too Humannél az analóg karra tették az akció gombokat. Alapesetben ugye külső nézetben ténfergünk, a célzás is ebben a formában zajlik, de ha használnánk a fegyverre szerelt optikát, akkor kétszer kell a célzó ravaszt meghúzni, elsőre roppant óvatosan - mintha nem is, de mégis - különben baszikázik célozni, és fog is. Ezt így nem értem, de nem is igazán lehet felfogni, mert 20 meccs elteltével sem igazán állt kézre, annyira érzékenyen kell a ravaszra nyomni, ellentétben ugyebár más, szintén az összecsapásoknál a reflexeknek jelentős szerepet tulajdonító célzásnál, ahol az események felpezsgésével, megrántja a ravaszt az ember… szóval érezhető a különbség már a leírásból is, hogy adrenalin helyzetben, a játékos nem fogja simogatni a célzó gombot.

A PUBG karrierjének évei alatt bekerült egy belsőnézetes opció is, ami inkább hátrányos, mint előnyös, mert jelentősen szűkíti a látóteret, ráadásul a célzás ugyanúgy működik, mintha külső nézetben lennénk, csak utóbbinál, a nem éppen finomra hangolt kamerakezeléssel is meg kell birkózni, tehát nincs jól működő opció, és ezzel gyakorlatilag mindent elmeséltem, amiben a játékmenet tekintetében különbözik elődjétől, amíg a prezentáció sokkal erősebb, egyfelől a szebb - inkább pofás, mint szép, a képeken jobban néz ki, pedig azok se sütik ki az ember szemét - grafikájával és a minőségi hangeffektjeivel, ami mellé egy fényévekkel jobb fizika is társul, mert utóbbi botrányos volt a H1Z1-nél.

Azért is hasonlítgatom ahhoz, mert közel egy időben léptek piacra, másfelől játékmenetben nagyon közel állnak egymáshoz, de mondhatnám, hogy harmadrészt a PUBG össze sem vethető olyan piaci szereplőkkel, mint az Apex Legends, a Warzone, vagy a Fortnite, mert az egész úgy ügyetlen, ahogy van, és nem is értem, hogy a csetlő-botló korai hozzáférésű verzió miképpen tudott akkora népszerűségre szert tenni, amikor most sem egy nagy eresztés, de a térképek kommersz fantáziátlansága erre is rákontráz, és valójában oda szeretnék kilyukadni, hogyha 3-4 évvel ezelőtt játszok vele, sem értékelném jobbra, és akkor is inkább vártam volna más piaci szereplőkre, mert az egész roppant fapados, annak ellenére is, hogy hamarjában elsajátítottam és harmadik meccsre már győzelmet zsebeltem be.

Apropó győzelem, szeretem a statisztikákat, éppen ezért bosszúsan vettem tudomásul, hogy ez a szekció ezer sebből vérzik, mert sokszor késve regisztrálja az eredményeket, de sokszor nem regisztrál eredményeket (sem öléseket, sem helyezéseket, volt, hogy győzelem maradt le), mert tisztában voltam vele, hogy többször kerültem a top10-be, mint amennyit feltüntet, de amikor a fülek között lapozgattam, akkor gyanúm be is igazolódott, hogy a különféle statisztikák bizony nincsenek szinkronban egymással, magyarán csak dísznek van, bár ez lehet még a free to play verzió sajátossága, de akkor sem éppen megnyerő tulajdonság. Egy lényeges dolgot azért elfelejtettem a különbségek között megemlíteni, ami fontos azok számára, akik hozzám hasonlóan preferálják a lopakodást, hogy nem csak guggolásos, de kúszásos sunyulásra is lehetőség van, hogy ellenfeleinket becserkészzük, bár ez közel sem olyan szórakoztató, mint más játékokban, úgyhogy inkább felvettem a tempót és kevert stílust, de főképp a folyamatos gyors mozgást és lerohanást használtam, a nagy távolságok végett járműveket is igénybe véve, és ettől jobban nem is igazán tudom jellemezni a játékmenetet, mert igazából nincs is mit, olyan steril és egyáltalán nem szórakoztató az egész, pedig ez a kiforrott verzió állítólag.

Én egyáltalán nem értem a PUBG sikerét, egyáltalán nem rossz játék, de nem is jó, főleg, hogy ezer sebből dőlnek a bitek belőle a mai napig, ez pedig alaposan belezavar a játékmenetbe, de ezt még képes fokozni a blőd elgondolásokkal, a konkurensek figyelembevételével pedig még inkább degradálódik a jelentősége (nem, ezt az értékelésnél figyelmen kívül hagyom, mert valamivel régebben jelent meg), viszont hogy ingyenes lett, pénzt már nem, legfeljebb az idejét veszíti el az ember, ha kipróbálja, éppen ezért inkább azoknak lehet még csak erre is ajánlani, akik kedvelik a katonai szimulációkat (már ha rábukkannak), elvannak a lassúbb tempójú játékokkal, és persze nem árt egy nagyadag türelem is hozzá (és szeretnek a B kategóriás játékok között turizni, amikor temérdek sokkal jobb játék is van, szintén ingyenesen), mert lesz, akinek bejön, mint ahogy van, aki ezt tartja a legjobbnak mind közül, de ezek már mind szigorúan szubjektív dolgok, tehát senki ne érezze sérelmezve magát, mert mindenki azt preferálja, amit kedvel, csak jelen esetben az én feladatom az, hogy tisztába tegyem a dolgokat és egy letisztult képet nyújtsak az olvasónak.

6 pont

Műfaj: külső/belső nézetes battle royale akció

Megjelenés: 2017.(PC), 2018. (PlayStation 4, Xbox One, Android, iOS), 2020. (Stadia)

Fejlesztő: Brendan Greene, Bluehole (mára Krafton)

Kiadó: Krafton, Microsoft Studios, Tencent Games

Zerko