A battle royale műfajra jellemző kötött szabályok és terebélyes kínálat ellenére is érkeznek újabb versenyzők, érdemes közelebbről is megnézni, hogy mégis mit csinál másképp a Warzone, amiben megvan a potenciál, hogy az eddig a kínálatra legyintő, vagy más alkotások játékosait beszipkázza.
Távolabb állnak tőlem a többszereplős játékok, a battle royale műfaj esetében viszont kivételt kellett tegyek, mivel annak roppant szimpatikus szabályrendszerének képtelen voltam ellenállni, a kérdés csak az volt, hogy az évek alatt egyre terebélyesebbre hízó palettán melyik alkotásra essen a választás, a fizetős, de elsőként a piacra lépő, éppen ezért az egyik legkiforrottabb, megfontolt, elsősorban taktikai játékot megkövetelő PlayerUnknown’s Battlegrounds, a számomra nem éppen vonzó világú, de ingyenes APEX Legends, az eléggé behatárolt célközönséggel rendelkező, de szintén ingyen elérhető Fortnite, esetleg egy mágiával megspékelt fantasy világra épülő, vagy végezetül (na, éppen ezért kell a tizedik darab battle royale játék is) a számomra minden tekintetben megfelelő Call of Duty: Warzone, ami pergős tempójú, izgalmas, feszült meccseket kínál a modern hadviselés eszközeivel, mégis taktikai mélységgel is rendelkezvén, és ráadásul ingyenesen.
Nem az első próbálkozása a szériának a battle royale műfajon belül, de a Battlefieldhez hasonlóan nem tudott népszerűségre szert tenni, ennek oka pedig az alapjátékba történő integrálás volt, ezért különállóan, free-to-play érkezett a Warzone, hogy egy szélesebb közönség felé nyisson, ráadásul akkor, amire a már régebb óta piacon lévő játékokba belefáradhattak a közösség tagjai. Kezdjük a fekete levessel, mielőtt valaki úgy gondolná, hogy délután belevágna a meccsekbe, a 9+ GB-os játékmódhoz elengedhetetlen a Modern Warfare letöltése is (ha nem vetted volna meg, és nem lenne rajta a gépen), de pusztán letöltése, nem megvásárlása, mert a fájlok elengedhetetlenek a Warzone futtatásához, de ehhez úgy kell készülni, hogy 100 gigányi szabad hely legyen a masinán. Előrebocsátom, ez volt a legkellemetlenebb része az egész játéknak.
Jelenleg három játékmód áll rendelkezésre (a megjelenés óta érkezett egy új), a klasszikus battle royale mód azt nyújtja, amit a címe ígér, egyedül vagy 2-4 fős csapatban (egy könnyen kezelhető körmenüből kommunikálva) pörgetve a meccset, a cél pedig utolsóként életben maradni (vagy utolsó csapatként) a 150 játékos közül. A százba nem nehéz bekerülni, hiába óriási a gyalogszerrel nehezen átszelhető térkép, vannak sokak által preferált landolási zónák, ahol a játék első percében tűzharcok alakulnak ki és csak pörög a számláló, éppen ezért körültekintően kell választani, amikor beérkezik a repülő a térkép fölé és jelt adnak az ugrásra, annak ellenére szeretik sokan a centrumot, hogy körülbelül annyi eséllyel lesz ott a végső védett zóna, mint bárhol másutt.
Hát a védett zóna, ha valaki nem ismerné a műfaj alapjait. A földet érést követően megkezdődik az eszeveszett tempójú lootolás, sorban járva az épületeket kell felkutatni a véletlenszerűen sorsolt, különféle rangba kategorizált felszereléseket és fegyvereket, ugyanis csak egy pisztollyal indulunk útnak, majd pár perc elteltével megindul a mérges gáz a térkép széléről, ezt egy pár perces pihenő követi, amíg a térképen jelölt következő, véletlenszerűen kijelölt, egyre szűkülő biztonsági zónába érhetünk, mert a gáz ismételten megindul, és ha lemaradnánk (nem egy életbiztosítás a veszélyzónában történő dekkolásra építeni a stratégiát), az másodperceken belül végez velünk, esély sincs onnét kikeveredni, még a gázmaszk is csak pillanatokkal hosszabbítja meg a szenvedést.
Fegyverzetünkön kívül, számos kiegészítőre tehetünk szert, hogy feltápoljuk karakterünket, mire az egészen kis foltra szorítkozó végső összecsapás megkezdődik az utolsó életben maradottak között. A hátizsák nem külön menüben, hanem a HUD-on jelenik meg, ha a D-Paden megnyomjuk a lefelé nyilat (a tutorialt már csak evégett érdemes megnézni), és itt kotorászhatunk sebesen válogatva a kellékek között, de igazi funkciója az áttekintés és a csapattagokkal történő megosztás, mert szinte minden automatikusan egy gombhoz rendelődik, mint a golyóálló mellény, aminek meglétével már nem csak egy (alig valamit érő) páncél lemezt, hanem többet is behelyezhetünk, pótolva ezzel a sérülteket, amíg az életerő automatikusan regenerálódik, de akad egy pillanat alatt ledobható automata géppuska, szívverés detektor, erősebb lőszerkészlet, felderítő drónok, amíg az akna és gránát típusokból, mindig csak egy-egy félét cipelhetünk magunkkal, valamint az elszórt dollár kötegek gyűjtögetésével, a teljesített küldetések jutalmából, a kijelölt vásárlási pontokon szerezhetünk be kiegészítőket, feltámaszthatjuk csapattársunkat, vagy a saját magunk által összeállított felszerelést és fegyverzetet hívhatjuk le, további mélységet kölcsönözve a taktikázni kívánóknak.
Mert maga a játékmenet gyors és feszült tempót diktál, mivel a játékosok zöme folyamatos mozgásban van és inkább mások levadászására helyezi győzelmének zálogát, nem bízva a gáz fojtogató mérgére a piszkos munkát. Ezt a tempót jól ismerhetjük a Call of Duty játékokból, mégis jelen van számos opció azok számára, akik inkább taktikáznának a tűzharcok helyett, illetve a kettőt kombinálni is lehet a felszereléseknek és járműveknek köszönhetően, viszont a játékosok kisebb hányada építkezik kizárólag a rafinériára (magaslati pontokat felkutatva snájperkedik, vagy éppen azt sem tudni honnan lőnek, mire a láda fedezéke mögé rejtőzve, kiderül, hogy éppen a ládában bújt meg ellenlábasunk, de ekkorra már a killcamet nézegetjük, ahogy bevitte a headshotot), ami végett egy bizonyos: a kevert, mindenkit kiszolgáló játékmenet végett sose leszünk biztonságban.
Már csak azért sem, mert a tempó fokozása végett a mini radar felfedi a tűzharcba keveredetteket és jármű használókat, nem mellékesen felvehető küldetések is akadnak, köztük a fejvadászat, amikor is egy véletlenszerűen sorsolt játékost kell likvidálni, vagy a békésebb supply boxok felkutatása, amikor értékes arzenált nyerhetünk ki a ládákból, az utolsó darabbal még pénzjutalmat is szerezve, további random eseményekkel fűszerezve, mint a máshonnan ismert, és az alapot képező ejtőernyővel ledobott dropout box, ahol a fegyverhasználat arányában megnyitott, egyedileg összeszerelt fegyverünkhöz juthatunk ingyen, de persze, ha ez nem a gáz közelében van, akkor garantáltan figyeli valaki, ha pedig ott van, úgyis halott vagy… de még ekkor sem elveszett üggyel állsz szemben, mert egyetlen lehetőség akad a visszatérésre, elhalálozást követően a játékos a gulágra kerül, ahol egy másik játékossal kell megküzdenie véletlenszerűen sorsolt fegyverekkel, akinek ez sikerült, az újra landolhat, de elölről kezdve mindent.
Én elsősorban a taktikusabb játékmenetet preferálom, de összességében kevert stílussal igazodok mindig a körülményekhez, és azt kell mondjam, hogy roppant feszült, adrenalin dús, a modern hadviselés eszközeire építkező, minden igényt kielégítő meccsekben lehet részese annak, aki fejest ugrik a játékba, de a taktikai vonalat még nem ártott volna erősíteni, illetve a feszesebb tempót kedvelőket zavarni fogja, hogy ahogy minden műfajbeli társára jellemző, a meccsek közepe kissé leül, tehát az időkorlátokat lehetett volna lejjebb faragni.
Ha már feszesebb tempó, akkor evezzünk át a Plunder módra, a pergős játékmenetet kedvelők inkább itt fognak tanyázni, aminek lényege, hogy csapatalapúan a legtöbb pénzt kell zsákmányolni az első helyezésért, folyamatos respawn lehetőséggel. Igen ám, de nem elég a dollár kötegeket a térképen jelölt változó forrásokból, épületekben és ládákban elszórt helyekről, védett helikopterek kilövésével bezsebelni, mert azt ki is kell menekíteni, ha nem akarjuk, hogy halálunk esetén az ellenfél kezére kerüljön, ezért ballonokat is gyűjtenünk kell melléjük, vagy a menekítő pontok megnyílásával, helikoptert hívhatunk segítségül, amit tapasztaltabbaknak mondanom sem kell, hogy azért nem tanácsos, mert az ilyen helyeket mindig figyeli valaki. Csak egy próba gyanánt kóstoltam bele, de ott ragadtam, sőt már többet pörög, mint a battle royale mód… csak ennyire sikeredett jóra.
A harmadik, nemrégiben aktivált játékmód, három, alkalomadtán négyfős csapatokra építő battle royale meccseket kínál, annyival variálva meg, hogy rendelkezésre áll az újjáéledési lehetőség, amíg a csapat legalább egy tagja életben van, vagy a respawn a meccs utolsó harmadára tiltásra nem kerül. Igazából nincs benne semmi különös, egy próbát megér mindenkinek, aki preferálja a csapatjátékot és szeretne újjáéledést egy battle royale játékba, elsősorban azoknak a tetszését fogja elnyerni, akik már kimondottan a legpergősebb játékmenetet keresik, mert a külön erre szabott, kis méretű térképnek köszönhetően, folyamatos a darálás. És, ha már térkép, azt feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy Verdansk nem csak egy roppant változatos - de azért itt-ott önismétlő a terebélyes mérete végett - helyre sikeredett, hanem elunhatatlanul nyújt újabb és újabb taktikai felfedezéseket, így ennek kiismerése elengedhetetlen a sikeres meccsek érdekében.
Akkor térjünk rá arra, hogy mennyire ingyenes. Teljes mértékben. Inkább biztosít reklám felületet a Modern Warfare és a Cold War megvásárlására buzdítva, illetve be lehet fizetni az újabb fegyver és operátor csomagokra. Előbbi azért problémás, mert a kellő szint elérése nélkül lehet a legerősebb legendás szintű arzenálhoz jutni, mint lehívható (a Plunderben állandó) fegyverzet, és ezek között akadnak hulladékok is, de olyanok is melyek messze erősebbek a magunk által összeszerelhető verzióknál, erről a meccsek közben meg is győződhetünk, amikor a supply boxokból előkerül egy-egy vásárló csalogató random darab. Térjünk ki cseppet a prezentációra is, ami a Modern Warfare multiplayer részét hozza, ami úgy egyszerűen szép, de semmi kiemelkedőt nem tartogat, sőt, mivel egy jó ideje hanyagolom a szériát, kissé úgy éreztem, hogy megállt az idő felette, főleg, amikor textúra döcögés lép fel a lassú töltés végett (nagyon gyors net mellett is), de ez azért ritkán fordult elő, így inkább pofásnak mondanám az egészet. Az audio részleg viszont hozza a széria kiemelkedő színvonalát, nagyon pöpec, csak épp itt van az egyedüli komoly hibaforrása a játéknak, a kommentár gyakori és felesleges (amúgy is látja az ember, hogy mi történik) szövegelése és az események felhívásnak szánt felerősített effektjei roppant zavaróak, mert ló betűkkel ki van írva minden, tehát nem elég, hogy kitakarják a képernyőt, de még azt sem hallani, hogy az ellenfél milyen irányba fordult, vagy egyáltalán közeledik-e.
Technikai oldalról teljesen rendben van, fél perc alatt összehoz egy meccset, majd másik fél perc alatt betölt a rövid bemelegítő rész, egyfelől a crossplay támogatás végett, másfelől az ebből következő magas játékos létszám végett (közel 90 millió), csakhogy ennek van egy hátulütője, a PC-s csalók jelenléte, amit a legjobban szemléltetve egy olyan esettel lehet ábrázolni, amikor sehogy sem találjuk a beérkező lövedékek forrását, éppen ezért egy épületbe vetve magunkat várjuk a radaron jelzett ellenfelet, nyílik az ajtó, de nem áll ott senki, viszont egy pillanat alatt holtan terülünk el a ránk eregetett teli tártól, ugyanis emberünk (mint a visszajátszáson láthatjuk) a legújabb láthatatlanná tevő csalást használta. Nos, ez is a platform sajátossága, mindenesetre meg kell jegyezni, hogy ilyen ritkán fordul elő, viszont vannak momentumok, mint a killcamen visszanézhető, irreálisan gyors, adott esetben a növényzet takarásából (ő nem lát semmit) azonnali célkeresztbe helyezés, ami a rásegítő szoftver használatának gyanúját veti fel. Akit zavar, az kikapcsolhatja a crossplay funkciót és legfeljebb nem fél, hanem egy percet vár a toborzásra, tehát így is, úgy is roppant gyorsan összehozható egy meccs.
Sok újdonságot nem is, de sajátos stílusát hozza a Warzone, ami éppen elegendő a meglévő alapok frissítésével ahhoz, hogy egy kiemelkedően izgalmas, feszült tempót diktáló battle royale - és egyéb módokat kínáló -, játékká álljon össze, ami képes kielégíteni minden játékos igényeit, még ha nem is hibátlanul. Az akció játékok kedvelőinek ajánlott egy próbát tenni vele, a műfaj kedvelőinek viszont már erősen ajánlott belenézni, elvégre nem kerül semmibe. Nem akar forradalmat, de amit csinál, azt nagyon jól csinálja.
9 pont
Műfaj: többszereplős belső nézetes akció/battle royale
Megjelenés: 2020. (PlayStation 4, Xbox One, PC)
Fejlesztő: Infinity Ward, Treyarch, Raven Software
Kiadó: Activision
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése