Mozgókép - Overlord kritika

 

Ilyen lenne, ha a Wolfensteinből filmet készítenének. 

Ugyanis annak híre még 2002-ben röppent fel, a Return to Castle Wolfenstein megjelenését követő, sikertől övezett évben, hogy megfilmesítik a játékot, majd tíz évnek kellett eltelnie, hogy ismét halljunk felőle, miszerint megkerült a rendező és a forgatókönyvíró, jelen napjainkban pedig már tudhatjuk, hogy az egészből nem valósult meg semmi, viszont a marketingnél előtérbe helyezett J. J. Abrams producerkedésében született Overlordra mondhatnánk, hogy ami késik, nem múlik, és megérkezett a Wolfenstein film, legalábbis a sztori szoros hasonlóságot mutat, csak egy jóval szolidabb és a paranormális szálat mellőző kiadásban. 

Nehéz alapanyag lett volna a történetből filmet faragni, de nem lehetetlen, mindenesetre az Overlord ezt inkább kevesebb sikerrel vitte véghez, és annak ellenére hámoz le minden a játékra jellemző vonást, hogy néhány helyen tetten érhető az inspirációs forrás. A The New Orderhez hasonlatos légi jelenettel nyit a film, egyben bemutatva az osztagot, melynek feladata a normandiai partraszállás előkészítése a birodalmi védvonalak hátába kerülve, hogy egy rádióállomást felrobbantva szakítsák meg a kommunikációt, ám a landolás a lehető legrosszabbul sül el és az erdőben kóborló különítmény furcsa állattetemekre bukkan, miközben a náci felderítők is megérkeznek. 

Szerencséjükre egy közeli faluból származó tolvajba botlanak, aki bejuttatja őket a településre, rejteket nyújtva számukra otthonában, ahol hamarjában fény derül rá, hogy különös dolgok zajlanak a falu környékén, főleg, amikor az emeleti szobában rejtegetett rokon furcsa hörgő hangokat hallat, a zombi filmekben jártasak számára semmi további meglepetést nem tartogatva. A problémák ott kezdődnek, hogy a menedéket nyújtó tolvajra szemet vetett a helyi SS tiszt, így konfliktusok sorozata alakul ki a főszál mellett, de ennek ellenére is túlzottan sokáig időznek a bakák az épületben, a feszültnek szánt jelenetek inkább unalomba csapnak át, mivel nem ágyaztak meg a hangulatnak, nem fordítottak kellő figyelmet a meglepetésnek szánt fő veszedelem részleteinek kibontakoztatására és aprólékos adagolására, így mire főhősünk, Boyce odáig merészkedik a félresikerült felderítése során, hogy kénytelen a rádióállomás alatti föld alatti létesítménybe menekülni, már unalomba fulladt a film. 

Ekkor csapnak át a film elején igényesen kidolgozott és némi hangulattal bíró jelenetek totális B kategóriába és nyerünk egy újabb náci zombis filmet, ugyanis a Németek a francia földön bányászható kátránynak nevezett anyaggal folytatnak kísérletet, hogy az ezer éves birodalomhoz, ezer éves katonákat állítsanak elő - lényegében intelligens zombikat -, történetünk pedig végképp félresiklik a laborból történő szökéssel, mert a Németek túszejtése végett vissza kell térnie Boyce-nak, már ostrom formájában. 

Ritkán megyek bele egy történet részleteibe, de egyfelől nincs semmi fordulat, vagy meglepetésnek szánt jelenet, amit elárulhatnék, másfelől le kellett írjam, hogy magam is meggyőződjek róla, hogy valóban nem sok sztorija van ennek a közel két órás filmnek, pedig jóval többnek mutatta magát, mint ami valójában lett, de a történet esetlensége és vontatottsága ellenére is a legnagyobb hibája, hogy nem élt a lehetőségeivel, azon lehetőségekkel, melyet a partraszállás utáni jelenetek hintenek el a néző számára hangulati morzsákban, mert a faluba érkezvén, az alkotók apránként elveszítik a fonalat, és már azt sem tudják, hogy mit is szeretnének kihozni az egészből, mígnem a két szék között az asztal alá zuhannak be, és még egy náci zombi filmnek is gyenge alkotást nyer a néző a különféle műfajok kevergetésével. 

A legtömörebben - miután egy oldalt fejtegettem a gondolatom - úgy írhatnám le az Overlordot, hogy olyan semmilyen. Nem, hogy emlékezetes jelenet, de helyszín vagy karakter - ismét fel kell hoznom a landolás utáni, tömény hangulattal kecsegtető erdős jelentet, mert ezt leszámítva -, sem igazán fog megmaradni, egy teljesen üres két órát nyerünk a filmmel, végig untatva még azt is, aki egyszer sem látott hasonló kaliberű filmet. Ugyanakkor nagy ellentét, hogy katasztrofálisnak sem nevezhető, mert sok helyütt látszódik az igényesség, csak ezt elkendőzi a tehetségtelenségből fakadó fantáziátlansága, ennek következtében senkinek sem merném ajánlani a filmet, kizárólag azoknak, akik megszállottai a náci horroroknak, egyedül ők lesznek azok, akik értékelni tudják majd, a fent említett igényességre való törekvést, ami az átlag nézőt és a horror kedvelőket is az érdektelenségbe taszítja, pedig megannyi lehetőség rejlett benne, csak a forgatókönyv írásakor elsétáltak mellette.

Műfaj: horror

Műsoridő: 110 perc

Debütálás: 2018.

Rendező: Julius Avery

Forgatókönyv: Billy Ray, Mark L. Smith

Főszereplők: Jovan Adepo, Wyatt Russel, Mathilde Ollivier, Pilou Asbaek, John Magaro, Dominic Applewhite, Jacob Anderson, Iain De Caestecker

Zerko