Egy csoport idegen, akik a hóviharban rekedtek a menedékhelyen, valaki pedig felfedezi az ismeretlen elkövető titkát, hogy egy gyereket tart fogva a furgonjában.
Egy párszor már belementem a filmipar szapulásába a kreativitás szegény „alkotói” gárdája, az ötlettelen és fantáziátlan tucat filmjei, a milliószámra készített, az eredetiektől rosszabb remake-ek, a számtalanszor felhasznált történetek és koppintások és persze a kizárólagos pénznyomtatás végett, nem egyszer felemlegetve, hogy Hollywood 2010. környékén kivérzett és sokan csak azért hajlandóak a rosszabbnál rosszabb filmekért kifizetni a mozijegy árát, mert egyszerűen a filmszínház látogatás a hobbijuk, vagy keresik a kikapcsolódást, és egyszerűen a kínálatból kell szelektálniuk, már amennyire ez lehetséges, főleg, hogy személy szerint az az érzésem van, hogy az elmúlt legalább tíz évben, mintha ugyanazokat a filmeket látnám, és még kifejezetten örülök, ha legalább egy középszerű alkotást sikerül kifognom.
Na, éppen ezért nem mászok ebbe bele még egyszer - volt már elégszer -, hogy ezt fejtegessem részleteiben, lapozzunk is egyet, hama, hama és koncentráljunk a pozitív dolgokra, mint a streaming szolgáltatók, amiket Hollywood nem véletlenül akar távol tartani magától és megbélyegez, mert az a nagy helyzet állt elő, hogy ahogy beléptek a filmipari piacra ezek a streaming szolgáltatók, ügyesen felkarolták az ötletes és kreatív produkciókat, számos esetben merve nagyokat kockáztatni, mely formula be is jött a számukra, minek köszönhetően degeszre tömték a széfet, nem fukarkodván ezeket az összegeket arra felhasználni, hogy tovább emeljék kínálatuk színvonalát, aminek az eredménye az lett, hogy ha egy normális filmet akar nézni az ember, hát akkor bizony valamelyik streamer céghez fordul, kettő mozijegy áráért, vagy még annyiért sem, előfizetve, egy teljes hónapra.
Tegyük mellé, a nem elhanyagolandó jelenséget, hogy ezeknek a - nevezzük - csatornáknak a saját gyártású sorozataik, még a mozifilmeket is a földbe döngölik, a minden kritikai alapot nyújtó tényezők tekintetében, így nem is véletlen, hogy az ipar több nagyobb volumenű szereplője (főképp rendezők) felszólaltak az ellen, hogy Oscar-gálára kerüljenek ezek az alkotások - persze, mert elszednék a díjakat a hosszú évek óta vegetáló mozifilmek elől -, de persze nekik is változott a véleményük, amint komoly ajánlatokat kaptak ezektől a szolgáltatóktól és betagozódtak a filmgyártás eme szegmensébe, ahol valljuk be, lehet még több lehetőség is kínálkozik a számukra, főleg miután a pandémia is alaposan elkaszálta a patinás stúdiókat - így ők is gyakorta a szolgáltatóknak adják el filmjeiket -, majd annak feloldásával úgy látták, hogy a nézők annyira ki vannak éhezve, hogy gyakorlatilag bármit el is adhatnak a számukra, ennek köszönhető, hogy az utóbbi egy-másfél évben B kategóriás TV filmeket vetítenek a termek.
Hogy is jön ez ide? Mert magáról a No Exit/A hó rabja filmről annyit nem lehet beszélni, ezért inkább gondoltam egyet, hogy megosztom ezeket a meglátásokat, annak ellenére is, hogy a No Exit pont nem az a film, ami annyira erősítené a streaming szolgáltatók kínálatát, mégis roppant népszerű és sikeres lett, a Hulu debütálást követően a Disney is megvette, és valójában nem véletlen, mert annak ellenére, hogy ismerős történetet fogunk szemlélni, mégis sikerült azt kicsit megcsavargatva, egyfelől feszültté, másfelől lebilincselővé, harmadrészt pedig frissen ropogóssá tenni, pedig nem egy esetben előre kitaláltam a dolgokat és lelőttem a csattanókat, de ez az én hibám, mert annyi krimi és thriller történetet láttam és olvastam már, hogy egy két és fél órás Agatha Christie filmadaptáció első fél órájában is képes vagyok kitalálni ki a gyilkos.
Az egész sztorit képesek voltak az írók felrázni azzal, hogy a drogfüggő, az elvonóról megszökő Darbyt helyezték a főszerepbe, mint a komoly konfliktus feloldója, ügyesen helyezve személyével egy keretbe az eseményeket és hozva a nézőhöz még közelebb a gyerekrablás és túszejtés történetét ezzel az emberi megközelítéssel, sikeresen változtatva a hasonló történetekkel operáló thrillerek sztoriján az apró, majd nagyobb fordulattal, de a feszültség velejét inkább adja ismételten az a hétköznapias megközelítés, ahogy Darby felfedezi az emberrablást a hóvihartól elszigetelt pihenő helyen, ahol szökésében kénytelen megtorpanni, ám egy csoport idegenbe botlik. Az elszigeteltség magával hozza, hogy a maroknyi személy próbál kapcsolatot felvenni egymással, de ekkorra Darby teljes véletlenséggel felfedezte a parkolóban álló furgon titkát: a raktérben egy megkötözött gyereket tartanak fogva. A feszültségbomba adja magát: Ki lehet az emberrabló?
Nagyon szépen és feszesnek mondható tempóban bonyolódik a konfliktus, aminek csavargatását sajnos egy-egy helyen sablonokra építették, másutt viszont komoly meglepetéseket tartogat, hogy a történetnek sikerüljön kitörni a középszerűségből, de ez inkább pont a korábban említett emberi megközelítésből ered, ahogy a drogfüggőségével küzdő, törékeny nő retteg a csoporttól, mégis igyekszik megoldást találni a fennálló helyzetre, majd előtör a kiszolgáltatott helyzete az erőfölénnyel szemben, amiből nem kevés erőfeszítés árán kell szabadulnia. Mert, mivel a film - nagyon helyesen - ragaszkodik a realitás talajához, ezért van egy visszafogottabb tempója a cselekménynek, mellőzi a hajmeresztő mutatványokat, de ezzel a tulajdonságával nem fullad unalomba, hanem pont, hogy a történéseket hozza közelebb a nézőhöz.
Utóbbi évek egyik kellemes thriller alkotása, ami nem feltétlenül válik emlékezetessé - főleg, hogy nagy lehetőséget mulasztott el azzal, hogy a főszereplő drogfüggőségével elbizonytalanítsa a nézőt az emberrablással kapcsolatban, valamint lehetett volna rejtélyesebb a történet -, de a műfaj kedvelőinek ajánlott, mert több tekintetben is ügyesen találták el a receptet és szórtak bele adalékokat, hogy valami friss és érdekes alkotássá váljon, de azt is látni kell mellette, hogy egy egyszeri jó filmről van szó, ami a filmes kínálat gyenge színvonala végett érdemel figyelmet. Valószínűleg a forrásul szolgáló könyv formában jobban működött a sztori.
Műfaj: thriller
Műsoridő: 95 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Damien Power
Forgatókönyv: Andrew Barrer, Gabriel Ferrari
Főszereplők: Havana Rose Liu, Danny Ramirez, David Rysdahl, Dennis Haysbert, Dale Dickey, Mila Harris
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése