Egy csapat szuperhős, akik egy cég alá szerveződve üldözik a bűnt és nyújtanak biztonságot az állampolgároknak, legalábbis a látszat szerint, miközben mindegyikük egoista, nárcisztikus, pszichopata, és valójában csak a pénzről szól minden, hogy miközben önmagukat márkákká fejlesztik, kiélhessék beteges vágyaikat és hatalomvágyukat csillapítsák. Az ő megfékezésükre szerveződnek a Srácok, hogy egyenként vadásszák le a különleges képességekkel rendelkező, elpusztíthatatlan „hősöket”.
Nem olyan régiben hangzott el a The Boys vezető írójától egy kijelentés, teljesen általánosan beszélve a sorozatokról, mégis furcsa mód a Stranger Things 4. évadának premierjével egy időben, hogy véleménye szerint azok a szériák teljesen értelmetlenek, ahol epizódról, epizódra, órákon keresztül nem történik semmi és unalomba fulladnak az eseménytelenségükkel. Erre azért felkaptam a fejem, hogy utánanézzek a The Boys sorozatnak, hisz 2-3 epizód megtekintését követően már véleményt tud formálni a néző, hogy van-e érdeklődése az irányába, de már az első résznél óriási meglepetés fogadott, hisz egy roppant szokatlan történetet és felállást szolgáltat a sorozat, napjaink szuperhős mániáját megragadva csavar egyet a jó fiúk és rossz fiúk felálláson, egy olyan feszes tempójú, feszült és izgalmas cselekményt tálalva, mely magával ragadja a nézőt az utolsó epizódig.
Adva van egy az Igazság Ligájára emlékeztető szuperhős csoport, a Hetek, amibe a különféle összeollózott képességekkel bíró elit hősök tömörülnek, élükön az Amerika Kapitányból és Supermanből összegyúrt Hazafi, aki alá az Aquaman klón Mélység, a Flash koppintás Expressz, a Wonder Woman hasonmás Maeve, és a többi, paródia jelleggel is bíró karakter társul, a csapatot a Vought cég fogva össze és menedzselve, brandet építve köréjük a szuperhősök álságos propagálásával, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki belőlük, amiből részesedést nyernek, tovább építve ez által hatalmukat a városokba bérbe adott hősökkel, kormányzati befolyás szerzéssel, és a hadseregbe történő beszivárgással. A szervezetben mindenki egyetlen dologban egyezik csupán, hogy pénzéhesek és nárciszikusak, Hazafi pedig kifejezetten pszichopata, amit színjátékával és a vállalat marketing anyagaival igyekszik elfedni.
Így nem is meglepő, hogy az aberrált szupik tevékenysége visszaélésekkel és ártatlan áldozatokkal is jár, ami egykoron létrehívta a titkos Boys szervezetet, a széthullást követően a bosszúszomjas Butcher újraszervezi a csapatot, egy a szupik megölésére specializálódott fegyverkereskedővel, egy volt tengerészgyalogossal, akinek már az apja is a vállalatot akarta bedönteni, és a friss traumát magában hordozó Hughie-val, akinek a barátnőjét Expressz robbantotta cafatokra, miközben átrohant rajta, majd jót mulatott az eseten, egy kártérítési csekkel próbálván elkendőzni a botrányt. A Fiúk célja, hogy egyenként levadásszák a szupikat, hogy végül Hazafi fejét vegyék.
A történet kivételes szokatlansága, már a felütésből is tükröződik, pár epizód után pedig a néző felmérheti, hogy a feneketlen nyúlüreget idézi, ahogy egyre mélyebb bepillantást nyer a feszes tempóban kibontakozó konfliktusba, folyamatos feszült figyelmet követleve az események követésére, amit reflexből meg is ad az ember a szériának a lebilincselő mivolta végett. A The Boys írója által felvetett kritikának teljesen helyt adok azok után, hogy láttam az ő munkásságát, hisz az elsőre nem feltétlenül megnyerő kerettörténet, kifejezetten választékos és kidolgozott - a példás színészi játéknak köszönhetően mesterien életre keltett - karaktereket vonultat fel, a folyamatosan gyűrűző és egyre mélyülő problémák, a tempós események, a megidézett hangulat és keltett feszültség, különleges élményt képes biztosítani annak, aki benevez erre a remek poénokkal is teletűzdelt történetre, de hozzá kell tenni, ahogy utólag megtudtam, nem kizárólagosan saját kútfőből merítkezett, mert bizony ez is egy 6 éven át futó képregény sorozat volt eredetileg.
Ritkaság számba megy, de képtelen vagyok kapaszkodót találni a filmen, hogy bárhol is hibájára bukkanjak, mert miközben ezt a lebilincselő, pergős és feszült élményt nyújtja, képes a konfliktusokat úgy tovább gyűrűzni, hogy mederben marad a történet és cseppnyi erőltetettség érzetet nem ébreszt a nézőben, éppen ellenkezőleg, meglepetések sorát tartogatja a totális kiszámíthatatlanságával, miközben masszív társadalomkritikát is megfogalmaz, részleteiben tárva fel a világ romlottságát, párhuzamot vonva a modern, korrupt kapitalista századdal és annak irányítóival, és ezt a nyílt tabu és kényes kérdés feszegetést, válogatott aberrációkat feltáró jelenetekkel mélyítik tovább, kivételesen jól ültetve a cselekményszálakba, ügyesen kerülve el azt is, hogy ízléstelenségbe csapjon át, tehát, aki komolyabb tartalmat követel meg, az is célközönségévé válik.
Nehéz bármely más szériához is hasonlítani, mert gyakorlatilag páratlan az akció-vígjáték műfajon belül, pedig igencsak szkeptikusan vágtam neki az első évadnak, de már az első epizód berántott, hogy a folytatás végleg odabilincseljen a képernyő elé. Aki egy könnyedebb hangvitelű, laza stílusú, pergős, feszültséggel és fordulatokkal teli sorozatot keresne, aminek egy részleteiben kidolgozott világa van, miközben tabu döntögetően feszegeti a kényes témákat és fogalmaz meg egy éles társadalmi kritikát, nem csekély drámával is megfűszerezve, annak bátran ajánlom, egészen különleges történetben lesz része, aminek kibontására, pont ez a fiktív keretrendszer szolgáltat kiváló alapot. Azon kivételesen remek alkotások közé tartozik, amit bátran ajánlok bárkinek, egy-két epizódos próbával senki nem veszíthet semmit, csak nyerhet. Kíváncsian vetem bele magam a második évadba, mert van egy sanda gyanúm, hogy a szokásos folytatás színvonal zuhanás helyett, az első évad csak egy bemelegítés volt.
Műfaj: akció vígjáték
Műsoridő: 8x60 perc
Debütálás: 2019.
Rendező: Philip Sgriccia, Sarah Boyd, Stefan Swartz, Frederick E.O. Toye, Nelson Cragg, Julian Holmes
Forgatókönyv: Eric Kripke, Ellie Monohan, Craig Rosenberg, Rebecca Sonnenshine, David Reed, Anne Cofell Saunders, Anslem Richardson
Főszereplők: Karl Urban, Jack Quaid, Antony Starr, Erin Moriarty, Jessie T. Usher, Laz Alonso, Tomer Capone, Chace Crawford, Karen Fukuhara, Elisabeth Shue, Nathan Mitchell, Dominique McElligott
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése