Elnyújtott műsoridő, ellaposodó cselekmény, viszont csavarosabb történet, egy minden korábbitól jobban kidolgozott főgonosszal, aki jelentősen terebélyesíti az univerzumot.
A kissé ellaposodó, és már fantáziátlanságot tükröző - de még mindig színvonalas és kivételesen jó - harmadik évadról szóló kritikám végén vetettem fel a gondolatot, hogy innentől két út áll a Stranger Things előtt, vagy a népszerűség végett tovább erőltetik a szériát és folytatják a lejtmenetet (megtörve ezzel a gyönyörű trilógiát), vagy sikerül felrázni a régi színvonalra az újabb epizódokat egy alaposabban átgondolt történettel és feszült cselekménnyel, hogy visszakapaszkodjon az első két évad egyedülállóságához, melyekkel népes rajongótáborát szerezte. A végeredmény felemás lett, nem véletlenül kellett hosszasan várakozni az újabb szezonra, mert valóban egy minden korábbinál kidolgozottabb főgonosz érkezett Vecna személyében, még inkább több szálon futó, majd a végén egymásba kapaszkodó cselekménnyel, ami tömény izgalmat kínál, csak sajnos az alkotók úgy döntöttek - érthetetlen módon -, hogy jelentősen elnyújtják az epizódok időtartamát, melyek így már egy komplett filmet tesznek ki egyenként, a záróakkordra már jóval két óra fölé rúgva a műsoridő, pedig maga a történet a korábbi évadok tartalmával szolgál csupán, és ebből következik, hogy nagyon sok az üresjárat, és elcsépeltté vált.
Hawkins városa továbbra sem maradhat biztonságban, miután a Szovjetek kivonultak és hátrahagyták az immár véglegesen bezárt kaput, új fenyegetés üti fel a fejét a Hellyel Lefeléből Vecna személyében, aki a lelkileg és tudatilag instabil személyeket felkutatva férkőzik elméjükbe és gyötri őket víziókkal, mígnem megtörve személyüket, testüket is kifacsarja. A gyilkosság sorozatra a fiatalok is felkapják fejüket, felismerve a másik világból érkező újabb fenyegetést, igyekezvén kimenekíteni az ártatlanul gyanúsított társukat és felgöngyölíteni a háttérben meghúzódó rejtélyt, miközben Joyce és Murray Kamcsatka felé veszi az irányt, hogy a magáról életjelet adó Hoppert felkutassák, már ha nem a szörnyeket magukkal hurcoló Oroszok akarják csapdába csalni őket. Az erejét vesztett Tizenegynek egy teljesen más fenyegetéssel kell szembenézni, mert múltjának egy sötét árnya bukkan fel és tör az életére, miközben a katonaság benne látja a fenyegetést a világ pusztulására és hajtóvadászatot indítanak ellene. Jonathan, Mike és Will a nyomába eredve próbálja kimenekíteni az ismeretlen helyen fogvatartott lányt, nem sejtvén, hogy ezzel a képességeinek visszaszerzésében gátolnák meg.
Az alkotók nem tagadják, sőt elébe mentek a találgatásoknak, és az évad indulása előtt leleplezték, hogy ahogy korábban is tetten lehetett érni a klasszikus horrorok vonásait, ezúttal is a nyolcvanas évek nagyjaiból merítettek, így nem lesz véletlen, hogy Vecna személye és rémtettei a Rémálom az Elm utcában filmet és Freddy Kruegert fogja mindenki eszébe juttatni, de az inspirációs forrást ismét olyan kreativitással ültették a Stranger Things univerzumába és öltöztették fel egy a szériától is kivételesen csavaros háttér sztorival - gyakorlatilag Vecna az évad főszereplője -, hogy az epizódról epizódra kibontakozó karakter túl is szárnyalja ihletőjét és a néző elveszíti a párhuzamot, a minden korábbi szörnyetegre rálicitáló rém megismerésével.
A probléma inkább van ott, hogy mire idáig eljutunk, könnyen bele lehet fáradni, mert a kifejezetten lagymatag kezdés már kellemetlen érzést ébreszt a korábbi évadok ismeretében, szembeötlő a néző számára, hogy a jól bevált formulán változtattak és csupán a recept maradt meg. Az írók igyekeztek a terebélyesre duzzadt szereplőgárda karaktereinél elidőzni, hogy alaposabban kibontsák személyiségüket, de sajnálatos módon nettó időhúzásba fulladnak ezek a szálak, pont az ellenkezőjét, teljes érdektelenséget váltanak ki ezek a jelenetek, holott a korábbi évadokban ezt nélkülözve kerültek a szereplők igencsak közel a nézőhöz és ismerhette meg őket kellő alapossággal, személyiségük inkább a pergős cselekmény közepette bontakozott ki, és látván ezeket a képsorokat, teljesen idegenül is hatnak a Stranger Thingstől. Legalább a negyedik epizódig el kell jutni, hogy beinduljon a cselekmény, de igazából az utolsó négy részre köszön vissza az ismert élmény, de korántsem a régi formában, mert még a felpörgött cselekményt is képesek voltak feleslegesen és tartalmatlanul elnyújtott jelenetekkel szétzúzni - a kivételesen hangulatosra komponált és emlékezetesek mellett -, és mindez annak köszönhető, hogy a korábbi 8 epizódos, epizódonként 45-50 perces feszült évad tartalmát, további 5-6 ilyen epizódnak megfelelő műsoridővel nyújtották ki, de mind kizárólag az időhúzására játszó, tartalmatlan jelenetekkel, így annak a feszes tempónak sajnos búcsút kell inteni, és a tömény izgalomnak egyaránt, de még a megszokott hangulatot is szétzilálja ez a koncepció. És a legfájóbb pont, hogy a remek humorát is elveszítette az új évad, mindamellett, hogy felbukkannak erőltetett dolgok, mint ahogy Hopper a Szovjetunióba került, félreugorva két métert a mindent elpusztító robbanás elől…
Összegezve, az alkotóknak sikerült a rendelkezésükre álló időt remekül felhasználni, hogy a korábbi évadok kiváló történetétől is meredekebbet és csavarosabbat hozzanak össze, a szokott módon, több szálon futó rejtélyekkel és izgalmakkal teli, feszült cselekménnyel, hogy ilyen tekintetben lekörözzék a korábbi szériákat is az újabb kreatív produkcióval, ám valami üzleti megfontolásból, jelentős mértékben kitolták a műsoridőt, és tették ezt úgy, hogy a régi séma szerinti történetet felhígították, minek köszönhetően egy teljesen más élményre számíthat a néző, mint a korábbiakban. A kérdés, hogy mennyire jó ez az élmény és kinek ajánlható így a folytatás? Ez az, amire nincs egyértelmű válasz és mindenkinek magának kell megtapasztalni ezt az újfajta formulát, ami számos tekintetben több lett, némely vonásában kevesebb, így ez a felemásság, kizárólag vegyes élményekkel szolgálhat, kiváló újszerűséget is nyújt, de csalódást is tartogat. És, hogy válaszoljak akkor az általam felvetett kérdésre, sikerült is visszakapaszkodni a régi színvonalra, és nem is. Akkor mondanám egyértelműen, hogy igen, sőt lekörözné az első két évadot is, ha annak terjedelmében született volna meg a folytatás. Mindenesetre a szokatlanul sötét befejezést nyerő évadnak a záró akkordjára még nagyon sokat kell várni, előreláthatólag 2024-ben kerül csak fel a kínálatba, de már most elhangzott az ígéret, hogy azt nem fogják így elcsépelni.
Műfaj: akció sci-fi horror
Műsoridő: 9x65-150 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Matt Duffer, Ross Duffer, Shawn Levy, Andrew Stanton, Nimród Antal
Forgatókönyv: Matt Duffer, Ross Duffer, Paul Dichter, Jessie-Nickson Lopez, Kate Trefry, Justin Doble
Főszereplők: Winona Ryder, David Harbour, Finn Wolfhard, Millie Bobby Brown, Gaten Matarazzo, Caleb McLaughlin, Natalia Dyer, Charlie Heaton, Joe Keery, Sadie Sink, Noah Schnapp, Maya Hawke, Matthew Modine
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése