Robert I. Sutton munkahelyi problémákat boncolgató könyvsorozatának ezen darabja a „gyökereket” veszi célba, igyekezvén feltárni a „seggfejség” mozgatórugóit, annak fertőző mivoltát, és próbálván tanácsokat nyújtani a toxikus légkör kezelésére azok számára, akik távol maradnának a morális zülléstől.
Sutton a Stanford Egyetem professzoraként, régóta kutatja a munkahelyeken meghúzódó problémák pszichológiai hátterét, hogy a vállalati vezetők az útmutatásai által iktassák ki a zaklatásokat és a terrort, megteremtve ezzel egy kirekesztés ellenes és kellemes légkört a dolgozók számára, ami nem mellesleg pozitívabb munkamorált, és így magasabb fokú produktivitást is vonz magával. Ez a kötet elsősorban a munkavállalók számára íródott, kezdetekben bevezetve az olvasót a seggfejség mibenlétére, a gyökérség és a toxikus légkör felismerésére - mert sokan önáltató, egyben vigasztaló módon ezzel sincsenek tisztában -, majd fokozatosan tárja fel az opciókat, melyek egy átlagember számára rendelkezésre állnak, a drasztikus megoldásoktól, a mérsékelteken át, egészen a pszichológiai megközelítésig bezárólag.
Teszi mindezt egy laza, olvasmányos formában, miközben temérdek borzalmasabbnál borzalmasabb történetet sző bele mondandójába, hogy részleteiben szemléltesse a mérgező légkör mibenlétét és az azt orvosolandó megoldásokat, ezeket a sztorikat pedig a korábban megjelent köteteinek sikere után kapta ezerszámra az olvasóitól, sokan történetüket mesélve el, míg mások segítségért fordulva hozzá a fennálló helyzet megoldására, néhány híresebb, vagy nagyvállalati (Fox, Google, Netflix, vagy éppen Lance Armstorng esete) példát is felhozva a munkahelyi zaklatás, terror és bosszú, valamint ellenpéldaképp a jól működő, a seggfejeket kiszűrő rendszerekre.
Bárki aki a kezébe venné a kötetet, az feltétlenül olvassa is végig, és véletlenül se hozzon elhamarkodott döntést, mert egyfelől kifejezetten Hűbele Balázs módjára indított Sutton a kötet első fejezeteivel, gyakorlatilag az általa boncolgatott opciók közül a legdrasztikusabbal, másfelől pedig - mielőtt bárki sutba dobná - ezen első fejezetek kifejezetten felszínesek és semmitmondóak, szükséges időt hagyni mondandója számára, mert a könyv csupán a harmadától indul be igazán és válik egyre érdekesebbé. Ezt nem csak a kifejezetten olvasmányos, hétköznapias fogalmazásaival éri el, hanem az olvasóktól kapott rengeteg személyes történet megosztásával is, amiken keresztül a taglalt szerepeket, konfliktusokat és megoldásokat igyekszik szemléltetni.
A kötet - bár csak kapirgálva - sok pszichológiai kísérletet és esettanulmányt is tartalmaz az emberi viselkedéssel kapcsolatban, ezeknél szintén az a sajnálatos, hogy mint a sztorizgatás esetében, több időt érdemeltek volna, hogy kibontsa teljes valójában őket, ehelyett inkább fut a helyenkénti önismétlésbe, már-már gyenge elméjűek számára mantrázva a több esetben is, tulajdonképp említést sem érdemlő felismeréseit és felületes elemzéseit, a kötet végére némi önellentmondásba is futva, amit el is ismer a szerző, majd feloldja azt, de éppen erre említettem, hogy a „csapjunk a lecsóba” indítás újragondolása, ezt megelőzhette volna, vagy minimum a fejezetek felcserélése segített volna ezen a komoly szerkesztési hibán. Mindenesetre a könyv hátoldalán hirdetett „…hogyan küldje el őket kapálni…” részre nem bukkantam rá a kötetben, sőt, kifejezetten eltúlzott marketinges fogalmazást kapott az ismertető.
Nem a legpozitívabb képet festettem a könyvről, ez pedig a témával kapcsolatos jártasságom végett van, evégett ötlenek szembe a hibái és a felszínessége, ebből következik, hogy azok számára, akik már átrágták magukat a hasonszőrű tanulmányok tömkelegén, kifejezetten nem ajánlom, mert semmi újdonsággal nem fog szolgálni, legfeljebb érdekes történetekkel, viszont bárki másnak igen, mert összességében egy kellemes olvasmány volt, ami rengeteg érdekes sztorit és kísérleti eredményt tartalmaz, valamint valóban jól közelíti meg a munkahelyi toxikus légkör definiálását és annak hatásait, főképp a hordozóvá válás súlyos kockázatát, majd mindezek mellé nyújt valóban hatásos megoldási lehetőségeket is, hogy az ember feloldja a fennálló konfliktusokat, de ez már kizárólagosan az egyénen múlik, hogy ezek közül melyiket és milyen hatékonysággal képes alkalmazni. Aki a fent említett munkahelyi problémák bármelyikével is küzd, annak kifejezetten hasznára válhat a könyv, ha nem rendelkezik ilyesfajta ismeretekkel és önmaga nem képes a kezeléshez szükséges készségeket fejleszteni, mindemellett ajánlott azért is, mert némi önismereti részt is tartalmaz: „…amikor csak seggfejek vesznek körbe, nem árt elgondolkodnod, hogy nem-e te vagy a seggfej…”.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése