Miután a Capcom sikeresen feltámasztotta hamvaiból a Resident Evil játék sorozatot, nem volt kérdéses, hogy animáció filmes és mozifilmes fronton is újabb próbálkozások lesznek, az igazi meglepetést a Netflix sorozat bejelentése képviselte, remek táptalajt biztosítva a szolgáltató színvonalassága és a formátum által egyaránt, hogy a sorozatos kudarcok után, valami értelmet nyerjenek a próbálkozások. Nos, legalább ez összejött és nem egy újabb gyötrelmet szabadítottak a játék széria kedvelőire.
A nem annyira régen mozikba került Racoon City visszavár után, már végérvényesen le lehetett tenni arról, hogy valaha is bármi érdemleges filmes adaptációt fog nyerni a Resident Evil, főleg, hogy végre egy autentikus felütésből indultak neki a forgatókönyv megírásának, aztán mégis sikerült minden létező hibát megejteni, hogy egy újabb kőkemény B kategóriás és unalmas filmmel gyarapodjon a paletta, így az utolsó remény tényleg a Netflixnél maradt - már akiben élt még halovány fénysugár -, a streaming szolgáltató pedig nem hazudtolta meg magát és összeszedett egy jobb forgatókönyvíró gárdát, rendezőt, a színészethez legalább konyító szereplőket és pakolt alá egy valag pénzt, hogy megszülessen minden idők legjobb Resident Evil filmje, ami persze önmagában még nem jelenti azt, hogy jó is lett, mivel az előzmények végett nem volt magasan a léc.
A „siker” receptjének első összetevője, hogy nem a játékok cselekményét akarták feldolgozni, hanem egy folytatást írtak, ami két idősíkon játszódik, az egyik a 2022-es jelenben, ahol Albert Wesker lányaival megérkezik New Racoon Citybe, ami az Umbrella tulajdonában áll és a dolgozói számára tartja fenn. Az ikreknek nem csak az új iskolai beilleszkedéssel kell szembenézniük, hanem támad egy merész ötletük is a fülükbe jutott híresztelések kapcsán, hogy furcsaságok állnak a cég mögött, ezért jobb lenne az éj leple alatt betörni és kicsit körbeszimatolni a laborban, meg a kísérleti alanyként fogvatartott állatkákat szabadjára engedni, ami kissé balul sül el, mert a kutyus belecsócsál egyikükbe, arra pedig külön ki se kell térni a sztori ismerőinek, hogy bezony, bezony, a blöki T-vírussal volt telepumpálva, ugyanis az Umbrellának a legújabb fejlesztésű antidepresszánsának, a Joynak egyik fő összetevőjeként szerepel ismét a porondon, és persze a tabletták mellékhatásával nem áll meg a konspirációs szál, ugyanis a cég vezetését megöröklő Evelyn Marcus tömegeket akar a befolyása alá vonni és irányítani a gyakorlatban kábszerként működő készítménnyel.
Adva van a bonyodalom, de maga a rejtély is, hogy mit is keres itt Albert Wesker, főleg ikerlányokkal, de ezt mindenki maga kideríti majd, és érdemes is, mert ez a jelenben játszódó szál nagyon jóra sikerült, a legjobb filmes Resident Evil sztori, tehát az írók éltek az alternatív folytatás adta lehetőségekkel, és ha nem is maximálisan, de jól kiaknázták azokat, hogy egy érdekes és rejtélyes történetbe csöppenjen a néző, ami nem szerénykedik az első ’96-os epizódból vett fejtörős momentumokat és klasszikus jeleneteket (a kutakodás a házban, dallam a zongorán és a titkos labor) felhasználni, vagy akár pár másodpercre visszaidézni ikonikus karaktereket (Lisa Trevor), mindezt mindennemű erőltetettséget nélkülözve, lazán illesztve a cselekménybe, a játékok kedvelői számára tolva a flashback mozzanatokat. Az pedig, hogy nem maximális a lehetőségek tárházának kifejtése, már a sztoriban is tetten érhető, hogy magát a konspirációt és rejtélyes mivoltát jobban el lehetett volna mélyíteni, helyenként ügyetlen és erőltetett módon gyűrűzik a konfliktus, eltúlozták a tini-dráma jeleneteket és borzalmasan rossz, amolyan trendinek gondolt, mégis a jelenetektől idegen zenei aláfestésekkel éltek a drámai pillanatokban, ami kizökkenti a nézőt és szétzilálja a jelenetet.
Az sem mellékes, és ezen sokan nem is tudták túltenni magukat, pedig megbocsájtható Lance Reddick remek alakítása végett, valójában inkább érthetetlen a döntés, hogy egy szőkés barna hajú, fehér férfi helyett hogyan eshetett a választás egy fekete színészre Wesker szerepére. Ezen mindenkinek lesz mit emésztenie aki kedveli a játék szériát, főleg, amikor egy visszaemlékezés során a bőrkabátjában és napszemüveggel bukkan fel Wesker, már-már paródia jelleget öltve a vámpírvadász Penge küllemével. Ez a fő momentum, amiért a kezdetekben gyanakodva szemléli az ember az epizódokat, de aztán jön a felismerés, hogy ezt az egyet leszámítva, az írók nagyon odafigyeltek a kánonra és hibátlanul illesztettek minden részletet és utalást a játék eredeti történetébe, még Wesker esetében is felemlegetve a 2009-es halálát, amikor egy kis segítséggel belebotlott az aktív vulkán kráterébe.
Jelentősen más a helyzet a 2036-ban játszódó poszt-apokaliptikus szállal, amikorra már a pusztulat elnyelte a világot és zérók népesítették be a bolygót. A főszerepet Wesker lánya, Jade viszi, aki minden úton-módon kutatja a vírus elleni hatóanyagot, egy teljesen más felállású, inkább az akciót fókuszba helyező vonalat képviselve, hol termetes hernyó, óriás aligátor és pók, hol pedig egy szekta vagy éppen a zérók seregei által fenyegetve, kissé a blőd Kaptár filmeket idézve fel, csak színvonalasabb formában, csakhogy a látványosság és akció ellenére is rém unalmas, vontatott, érdektelen, kifejezetten fárasztó, erőltetett, buta és még gagyi is, mind a cselekményével, mind pedig a krokodilusnál és a poszt-apokaliptikus Londonnál alkalmazott gyenge CG-vel, miközben érthetetlen módon a hernyó sokkal élettel telibb és kidolgozottabb, más kérdés, hogy a pók közel sem nőtt akkorára, mint a hernyó és a hernyó nem kúszik a föld alatt, mert azt a giliszta műveli, azért nevezik földigilisztának. Tudja hol a helye. A hernyó nem tudja, vagy az írók nem láttak még hernyót, csak a szintetikusabb formából, de ez talán a legkisebb blődsége, mert rakva van életszerűtlen, mesterkélt jelenetekkel és erre a gagyiságra még rálapátol Ella Balinska (Jade) alakítása, amihez kaptunk egy atom gyenge szinkronhangot és alakítást, hogy ez a kombináció már kifejezetten irritáló hatást váltson ki. Ezen a szálon érhető tetten egy röhejes hiba is, ami a magyar verziót illeti, mert nem éppen szerencsés a szintén felbukkanó lickert nyalónak lefordítani, de ez csepp a tengerben a film bakijai mellett, mint a T-vírusos vér szembe fröccsenése, ami nem oszt, nem szoroz az íróknak és rendezőknek, vagy a köteg gránát felrobbanása, ami csak zombikat pusztít, még a vastag ajtón keresztül is, és még sorolhatnám egy darabig, kár is volt belemenni.
Márpedig sajnálatos módon kb. fele-fele arányban van jelen a ’22-es és a ’36-os szál, tehát sokaknak utóbbitól fog elmenni a kedve, oly mértékben, hogy a kissé lassan indító, de aztán kifejezetten érdekessé és egyre szövevényesebbé váló, a remek alakítások mellett még nosztalgiával is nyakon öntött jelenkori cselekmény fejleményeihez sem lesz türelmük, főleg, hogy ez a vonal sem hibátlan, viszont messze a legjobban megírt filmes Resident Evil sztori. Teljes egészében szemlélve is a legjobb adaptáció született a sorozattal, de ez - mint ismeretes a korábbi filmek alapján - közel sem jelenti azt, hogy jó is lenne, és ebbe főképp a jövőben játszódó, szintén sokkalta több lehetőséget tartogató szál zavar be alaposan, főleg, hogy a befejezésre kifejezetten összecsapottá válik, egyben tovább fokozva butaságát.
Közel sem annyira lett rossz a sorozat, mint azt a Rotten Tomatoes felhasználói értékelései (26) vagy az IMDB (4,1) mutatják, inkább áll közelebb hozzá az RT kritikusok által kiosztott pontszámok átlaga, az 54, ami egyben annyit tesz, hogy egy erős középszerű sorozat született, ami véleményem szerint is a 2022-es szálnak köszönhetően, egy hajszállal csupán, de kikandikál onnan. Személy szerint kíváncsi lettem volna a folytatásra, de erre sajnos a cliffhangerek ellenére sem fog sor kerülni, mert a jó rajt (72-73 millió óra) után, a harmadik hétre kipotyogott a top 10-ből is a Netflix kínálatában, így el is kaszálták a szériát. Ez márpedig pontosan ennek a hullámzó színvonalnak tudható be, hogy sokan pár epizódnál - mire a cselekmény beindult volna - elengedték a sorozatot, ebből következik is, hogy nagy türelem kell hozzá, ha pedig ezt rászánja a néző, sem feltétlenül fizetődik ki, éppen ezért ajánlgatni nem merném, hanem mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy a próbatételre merészkedik-e az elhangzottak alapján, mindenesetre ha már úgy van, akkor érdemes végignézni, hogy a történet kikerekedjen.
Műfaj: akció-horror
Műsoridő: 8 x 45-62 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Rachel Goldberg, Bronwen Hughes, Rob Seidenglanz, Batan Silva
Forgatókönyv: Andrew Dabb, Tara Knight, Garett Pereda, Shane Tortolani
Főszereplők: Ella Balinska, Lance Reddick, Tamara Smart, Siena Agudong, Adeline Rudolph, Paola Núnez, Connor Gosatti, Pedro De Tavira
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése