M. Night Shyamalan legjobb thriller forgatókönyvei és rendezései, általában korlátozott helyszínen játszódnak, ahol az egyetlen mondatban összefoglalható cselekményt mesterien tölti ki feszültséggel, apránként bontakoztatva ki a misztikus hangulatba ágyazott rejtélyes szálat. Ezúttal sincs ez másképp és a világvége egy erdei kunyhóban érkezik el.
Az író-rendezőt mondhatnánk az alacsony költségvetésű filmek mesterének, legjobb alkotásait - mert akadnak kifejezetten gyengék is - egy színpadon előadott darabban is meg lehetne jeleníteni, annyira bekorlátozott térrel és szereplőkkel dolgozik, melyek között szövögeti feszültséggel töltött történetének szálait, ami végül, ha nem is egy mesterművet eredményez, de feltétlenül emlékezetessé tud válni. Erre az alkotói védjegyre viszont nyitottnak kell lenni, a legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy filmjei nem a nagyközönség számára készültek, nem is azoknak, akik random ülnek be filmekre, és főleg nem azok számára, akik infantilis módon röhögcsélnek végig dráma és horror filmeket a moziteremben.
Ezúttal nem saját kútfőből, hanem Paul G. Tremblay: The Cabin at the End of the World című regényéből íródott a forgatókönyv, aminek helyszíne egy erdei kunyhó, a szereplők egy meleg pár - nem, nincs benne semmi lmpbtkspqrnsdap, éppen ellenkezőleg, Shyamalan óvatosan rámutat olyan mentalitásbeli problémákra, ami kisebbségi érzésekből fakadhat - az adoptált kislányuk, és négy felfegyverkezett idegen, akik a ház ajtaján kopogtatva, kedvesen kérik az ott lakókat, hogy engedjék be őket, mert az emberiség sorsa múlik rajtuk. Kifejezetten hihetetlen felállás a hétköznapokban, és így vélekedik a két férfi is, és inkább barikádozzák el magukat, de mivel a négy jövevény - szintén egy hétköznapi formába ültetett szimbolikával bírva - szentül hisz látomásaikban, mely találkozásra és összefogásra bírta őket, ezért összecsap a racionalitás az elvakult hittel.
Önmagában a végítélet ebben a hétköznapi formában történő elképzelése nyújt egy érdekességet a filmnek, de még mielőtt a nézőnek sejtelme lenne bármiről is, már az első másodperctől el van ültetve elméjében egy feszültségbomba, ahogy a titokzatos alakok felbukkannak furcsa viselkedésükkel, majd elvakultan viszik végbe akaratukat és bonyolódik a konfliktus a hívők és szkeptikusok között, kifejezetten érdekes, de nem feltétlenül a legfrappánsabb és szemléletesebb megközelítést alkalmazva a téma pszichológiai boncolgatására, hogy a négy idegen bármi áron rávegye a két férfit arra, amit önszántukból, saját akaratukból kellene megtenniük.
Kicsit már többet is elmondtam, mint kellett volna, és pont a szűkös keretek végett nem lehet fecsegni a filmről, mert egy roppant egyszerű központi magva van, mégis Shyamalan precízen hámozza a héjakat és tudja mindvégig a néző figyelmét fenntartani, főképp, a már említett első percben elültetett nyugtalanító érzéssel, majd a jövevények szándékának feltárásával, miután a feszült szemlélődés marad a mélyülő bonyodalommal, igyekezvén a nézőt mindvégig bizonytalanságban tartani az igazsággal kapcsolatban, tovább csavargatva a karakterekhez csatolt korábban, vagy éppen a jelenben ért behatásokkal. A cselekmény kifutása választ ad erre, egyben a néző számára is önmaga felé, hogy az örök szkeptikusok táborába tartozik-e és belekapaszkodik bizonyos momentumokba, hogy álláspontját alátámassza, vagy pedig elhiszi a látottakat és elfogadja a befejezést, miközben a főszereplők meggyőződése sem hiteles. Éppen ezért is volt frappáns helyszínválasztás egy erdei kunyhó, ahol csak korlátozottan szemlélhető a végítélet, és amit lát az ember, sem feltétlenül a valóság, és lehet önmaga hiszékenységének a produktuma, de lehet, hogy mégsem.
Egy nagyon egyszerű történet, az egyszerű történetekből feszült, emlékezetes élményt szolgáltató alkotótól, de pont az egyszerűsége végett nem szabad sokat várni a filmtől, mert a Shyamalantól szokott hiányérzetet hagyja hátra, amire nem is lehet pontosan rámutatni, mivel nem a minőségéből fakad, hanem a sajátos elképzeléseiből. Szerintem jó hasonlattal élek, ha azt mondom, hogy akinek tetszett a Jelek, esélyesen ez is fog, továbbá ajánlott mindenkinek aki a sablontörténetektől eltérő, ugyanakkor eltérőségéből furcsán is ható filmeket kedveli, mert mellette egy hangulatos, feszült, lebilincselő thrillerben is része lehet.
Műfaj: thriller
Műsoridő: 100 perc
Debütálás: 2023.
Rendező: M. Night Shyamalan
Forgatókönyv: M. Night Shyamalan, Steve Desmond, Michael Sherman
Főszereplők: Dave Bautista, Jonathan Groff, Ben Aldridge, Nikki Amuka-Bird, Kristen Cui, Rupert Grint, Abby Quinn
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése