Ritka esetek közé tartozik, amikor egy évtizeden át hánykolódó produkcióból - ami eredetileg mozifilmnek indult - valami érdemleges sül ki, inkább süllyed a kényszeredett, nyögvenyelősen „akkor már csináljuk meg” kategóriába, hogy inkább tükröződjön a hányaveti hozzáállás, mint az erőlködés izzadságcseppjei, hogy törekedtek volna valami pozitívumra. A Halo sorozat első évada, véleményem szerint pont a ritka kivételek közé tartozik, viszont pont a játék széria kedvelőinek nem fog tetszeni, ahogy homlokán gyöngyözik az izzadság.
Az, hogy személy szerint nem kedvelem az akció játékot, már kifejtettem, inkább voltam nagy kedvelője a stratégiai változatnak, ami annyira levett a lábamról, hogy még egy achievement guide-ot is készítettem hozzá, a sorozat esetében pedig inkább voltak fenntartásaim az évtizedes huzavona végett, mire a premierre is sor kerülhetett, mert a potenciált, azt láttam benne, és kifejezetten vevő lettem volna a megfilmesített változatra, ami tulajdonképpen meg is érkezett, meg nem is, mert indokolatlan módon, egy teljesen saját utat jár a forgatókönyvével, ami pont a játék széria kedvelőinek nem fog tetszeni, amíg mindenki másnak teljesen mindegy lesz, illetve az elszalasztott lehetőség végett nem, mivel kissé vontatottra sikeredett.
Egy lendületes csetepatéval, Master Chief és osztagának felbukkanásával indít az első epizód - valahol 2552-ben véve fel a fonalat, amikor az emberiség és Covenant között még csak a peremvidéken zajlik a háború, ennyiben ki is merítve a kerettörténet fogalmát -, majd alaposan leül a sztori, mivel kifejezetten a Master Chiefre és a titokzatos múltjára fókuszál a sorozat, nem kevés rejtélyes, de messziről átlátható szálat tartogatva, ahogy vontatottan bogozza ki eredetét, miután rábukkan a peremvidéken egy ősi ereklyére, ami a Halo működtetésével van összefüggésben, egyben arra késztetve őt, hogy megváljon az érzelmeit blokkoló implantátumtól, és kisebb lázadást hajtson végre feletteseivel szemben, ami végett megjutalmazzák a testét is irányítani képes Cortana MI-vel.
Nagyjából ennyiben kimerül a kilencórányi tartalom, és lehet sikerült úgy leírnom, hogy sokaknak már nem lesz érdemes megnézni, mert azt a páratlan sci-fi potenciált, ami rejlett az alapanyagban, messze nem aknázták ki a sorozat készítői, itt-ott felbukkannak az ikonikus fegyverek, ellenfelek, járművek, minőségi kellék és díszlet kivitelezésben - főleg a páncélzat -, de mint említettem, valami low budget módon Master Chief nyomozgatásán és szerelmi (!) történetén van a hangsúly, hogy az impozáns indítás után, csupán egyetlen, az évad közepén felbukkanó csatának legyen helye, valamint egy már kevésbé annak mondhatóval zárja az évadot, de előbbi legalább kifejezetten parádésra sikeredett. Ehelyett van sisak levétel már az első percekben, majd az lenn is marad - harcok nélkül minek is kellene -, két-három epizód elteltével már meggyőződve róla, hogy azért is indokolt, mert valójában egy eredettörténet sci-fi dráma feldolgozást nyert az alapanyag, csak a sci-fi kevés, vérszegény, a rejtélyekkel övezett dráma még egész jó - nekem legalábbis tetszett -, de lassú folyású és hepehupás, göröngyös utat jár be, önmagában nem állja meg a helyét.
Hiányosságait a legjobban a Covenant háttérbe szorítása példázza, mert kilenc epizód alatt sem derül ki, hogy kikkel szemben megy egyáltalán a háború, vagy miért is jelentenének ők akkora fenyegetést az univerzumra nézve, meg egyáltalán semmi se, csak be lettek dobva, hogy nem vagyunk egyedül a világűrben, éppen ezért kellettek ide mellékszereplők, akiknek saját, érdektelen történeteivel is megismerkedhetünk a műsoridő kitöltése céljából, tulajdonképpen ezzel hígítva fel az évadot, hogy unalomba csapjon, hisz a Spartan mellett, legalább akkora főszerepben van a mellékszálon zajló Kwan Ha karaktere, akinek bolygóját támadás érte a nyitó képsorokban, és aki minden olyan tulajdonságot magában hordoz, hogy a néző hamarjában megutálja kivételes módon irritáló személyét, unalmas, értelmetlen és össze-vissza csapongó, kidolgozatlan sztorijával a műsoridő jelentős részét nyervén el.
Szembeötlő, hogy az alapanyaggal nem igazán tudtak mit kezdeni és becsúsztak mellé költségvetési szűkmarkúságok is - a helyenként impozáns, másutt pedig borzalmas CG karakterek és effektek is erről árulkodnak -, de jelen lehetett már némi kapkodás is, ahogy ide-oda dobálták a címet, mígnem már a pandémia is keresztbe tett a forgatásnak, de az igazság valahol ott lehet, ami már az alapoknál megmutatkozik, hogy szűkebb keretek között képzelték el az adaptálást, aminek szülötte lett a félig jó, félig pedig borzalmasan erőltetett forgatókönyv, mondhatnám, hogy minden, amit saját kútfőből merítettek, az balul sült el. Ezek után már érthetővé válhat, hogy miért pont a játék kedvelőinek fog a legkevésbé tetszeni a széria és ők azok, akik nem is ajánlanák senkinek sem, én viszont azt mondom, hogy kifejezetten azok számára lehet ajánlani, akik kedvelik a sci-fit, a grandiózusságot képesek mellőzni, beérik pár látványos jelenettel, és a lassú folyású történetektől sem riadnak vissza - hogy egyértelműen tudni lehet hova fut ki a dolog, de még négy órán át molyolnak rajta -, valamint a Halo előtt ismeretlenül állnak, vagy csak felszínesen ismerik, ők majd szemet tudnak hunyni hiányosságai felett, mert egy összességében szórakoztató, de roppant hullámzó színvonalú sorozatot szemlélhetnek. Számomra azon kevés széria közé került, aminek várom a folytatását, igaz a lista utolsójaként.
Műfaj: akció sci-fi dráma
Műsoridő: 9 x 40-59 perc
Debütálás: 2022./2023. (HUN)
Rendező: Jonathan Liebesman, Otto Bathurst, Roel Reiné, Debs Paterson, Craig Zisk, Jessica Lowrey
Forgatókönyv: Steven Kane, Kyle Killen, Justine Juel Gillmer
Főszereplők: Pablo Schreiber, Natascha McElhone, Olive Gray, Yerin Ha, Bentley Kalu, Shabana Azmi, Kate Kennedy, Bokeem Woodbine
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése