Az orosz irodalom nagyja, Dosztojevszkij mondta annak idején, hogy „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő.” A fantasy műfajra, akár irodalomról, filmekről, vagy videojátékokról van szó, általánosan alkalmazható az idézet átfordítása, hogy mindannyian Tolkien köpönyegéből bújtak elő - világának gazdagsága és egyben forrásanyaga végett, mert időben számos író megelőzte őt -, és ez egyből magyarázatot is ad arra, hogy az író műveinek kedvelőiben megalapozottan merült fel az aggály, amikor az Amazon bejelentette, hogy egy előzmény sorozattal megpiszkálják A Gyűrűk Ura univerzumot.
Előre leszögezem, hogy talán a lehető legjobban sült el a merész vállalkozás, aminek eredményeképp az író halálát követően nem csak tovább él az általa teremtett világ, hanem a rajongói alkotások mellett más formában is tovább bővülhet univerzuma, erre márpedig Tolkien bőségesen teremtett lehetőséget a terjedelmes történeteiben hátrahagyott kiskapukkal és sötét foltokkal, számos fantázia dús történetnek nyújtva táptalajt, sőt, alkotásai mintha kifejezetten könyörögnének ennek kiaknázására és sejtet valami direkt szándékot is, hogy a csak félig elmesélt, vagy csupán utalásként megejtett történeteit, aminek megteremtésére már nem maradt ideje, energiája, vagy fantáziája, azt alkossa meg olyan más kreatív személy, aki képes ő hozzá hasonló mértékben belépni a mesevilágába.
A hatalom gyűrűi esetében annyira redukálható a kérdés, ha körbe szeretnénk járni, hogy az Amazonnak - értsd alatta a komplett stábot - sikerült-e élni ezzel a lehetőséggel, azzal a pofon egyszerű lehetőséggel, aminek egyszerűségét Tolkien teremtette meg a maga zsenialitásával, egy elmejáték kalandra invitálva azokat, akiket beszippantott alkotása, de pont a dolgok egyszerűségében lehet a legnagyobbat hibázni. Már az első epizódokon látszódik - még számomra is, aki nem rajongója a LotR trilógiának -, hogy jelen van az a kellő alázat és tisztelet, amit ez az előzmény sorozat elkészítése megkövetelt, a későbbiekben pedig apránként bontakozik ki az a Tolkienétől eltérő meseszövögetési technika, ami mégis olyas formát alkot, mintha magától az írótól származott volna, a terjedelmesebb műsoridő pedig teret engedett annak, hogy a filmtrilógia által ejtett kisebb történetmesélési hibákat kiküszöböljék és még inkább elragadóbb hatást gyakoroljon a nézőre, ugyanakkor ez a fajta tisztelet azt is eredményezi, hogy túlzottan is óvatosan közelítették meg ezt a mesevilágot, ami gátat szab a lehetőségek kiaknázásának.
Történetünk főhősei ismét mindenféle fajokból tevődnek össze, csak ezúttal elkülönülve futnak párhuzamosan azon történeti szálak, melyek ilyen-olyan módon kapcsolódnak a hatalom gyűrűjének megszületéséhez, ami a sorozat történeti magvát képezi, A Gyűrűk Urához hasonlóan, csupán utalás szintjén indítva - és teremtve egy újabb lehetőséget az előzmény sorozat előzményének - a Morgoth ellen vívott könyörtelen háborúval, akinek bukását követően Sauron évszázadokra tűnt el és már csupán legendák és rémtörténetek formájában maradt fenn a neve, sokan már kétségbe vonva a gonosz létezését, amikor váratlanul ork hordák bukkannak fel Középföldén, hogy otthont keressenek maguknak, ezzel beindítva a konfliktust, mert azt persze mások földjein álmodták meg maguknak. Nagyjából ennyi is lenne az a keret, amibe számos történet lett beágyazva, hogy a főszál apránként bontakozzon ki, mindvégig egy központi rejtéllyel gerjesztve a feszültséget a nézőben, hogy Sauron egyáltalán jelen van-e a történetben, és ha igen, akkor ki lehet az? Ugyanis a sötétség nagyura a háttérben mesterkedik és szövögeti azon szálait, melyek a legtermészetesebben hatnak, ezzel ügyesen ágyazva karakterét és személyes történetét a cselekménybe, hogy csak a legvégén nyerjen válaszokat a néző.
Éppen ezért is van, hogy sokan vontatottsággal vádolták be a sorozatot. Holott a vontatottság teljesen más fogalmat takar és inkább jellemző A Hatalom Gyűrűire, hogy lassú folyású, mert egyfelől minden apró mozzanat és párbeszéd teljesen a helyén van, tartalommal vannak felruházva a mellékszálak, miközben a jelentősen eltérő karaktereket és motivációikat ismerhetjük meg - köztük érdekesen beágyazott, már ismertek múltját is -, másfelől pedig ez a lassú folyás növeli meg a végső csattanónak a hatásfokát, amikor az utolsó két epizódra felpörögnek az események és összefutnak a szálak, hogy gyakorlati cliffhanger nélkül is az azonnali folytatást kérje a néző. Az sem mellékes, hogy a mesés világ részleteinek enged teret, sokkal terjedelmesebb és érdekesebb formában, mint amennyire a mozifilmes feldolgozásnak ennek lehetősége volt, még erőteljesebben szippantva be a nézőt, magyarán eszköz a történet lassabb kibontakozása, aminek persze azért akad egy olyan üzleti megfontolása is, hogy az első évad kifut valahova, ahonnan már csak korlátozott folytatásra van lehetőség, éppen ezért, ha a nézettség végett több évadban kezdenek el gondolkodni, mint amit a színvonalasság megengedne - ahogy ezt ezerszer láthattuk már -, akkor válik majd esélyessé, hogy belefut a vontatottságba a kellő tartalom hiányában, egyben felvillantva a széria legnagyobb hibáját, hogy nem feltétlenül a legalkalmasabb ponton vették fel a történet fonalát, mert akadt volna még bőségesen mesélni való az író művei alapján.
Van még egy érdekes, egyben fontos oldala, amit érdemes kicsit megvizslatni, az pedig az autentikusság. A történetnek hatalmas tere volt, ebben hibát ejteni gyakorlatilag nem lehet, Tolkien pedig temérdek eredettörténetet, karaktert és számos részletet, vagy komplett sztorikat hagyott hátra más, kevésbé ismert és halála után kiadott műveiben, ilyen esetekben szokott előfordulni, hogy számos író belezavarodik a lehetőségekbe. Ezúttal a tehetséges alkotói gárda ügyesen aknázta ki ezeket, hogy egy lebilincselő történet kerekedjen, miközben kellő tisztelettel nyúltak a forrásanyagokhoz, a megrendelő pedig nem sajnálta a pénzt a megvalósításra, egy-kettő gyengébbre sikeredett város, vagy felvonuló hajó flotta CG látképét leszámítva. Egyelőre az univerzum teljes változatosságának és színességének még messze nem engedve teret, mivel a súlypont határozottan a Sauront övező rejtélyen áll és e köré építettek föl mindent, remélem, de gyanítom is, hogy a teljes fantasy világ a későbbiekben nyer majd kibontást, a félszet sutba hajítva pedig lehetne több saját kútfőből merített elemmel gazdagítani a történetet.
A kanonikus mivoltának apró-cseprő részleteit nem tudom megítélni, de nem igazán fordulhatnak elő hibák, ha Tolkien műveinek kedvelői abban az egyetlen pontban találták meg a sérelmet, amibe nem is tudom érdemes-e bele menni, csak hát, pont a rajongók szemét fogja szúrni, és valljuk be joggal. Szerintem a fekete, kreol, mexikói törpöket még elnézték volna, de a néger tündéket már nehéz hova tenni a faji jellemzők végett. Mondhatnánk, hogy morbid humorra vall, de nem humorosnak szánom, inkább ennek az egésznek az abszurditására villantok rá élesen, hogy erről mindig a régi Star Wars trilógia jut az eszembe az egyetlen fekete szereplőjével (állítólag valahol volt még három, de abból egy, ugye James Earl Jones csak szinkronhang volt), majd az előzmény trilógiában több színes bőrű karakter is felbukkant, ami nem csak Jedi, hanem faji alapú holokausztra is enged következtetni. A Hatalom Gyűrűi esetében ismét ez ugrott be, hogy ezek szerint Középföldén is voltak bőrszín alapú üldöztetések, lásd a később játszódó mozifilmek kizárólagos fehér szereplőgárdáját (állítólag… állítólag még az orkok között sem volt színes bőrű színész). Tudom, ilyen hülyeségek csak nem tűnnek fel és jutnak eszembe, de az emberek jellemzője, hogy nem találják az egyensúlyt, és a faji megkülönböztetéses butaságból átcsúsztak egy másik szélsőséget produkáló butaságba, temérdek képmutatással meghintve. Szeretik az egyszerű dolgokat megbonyolítani.
Badarságokat félretéve, egy kifejezetten érdekes és lebilincselő sorozat nyitány született A Gyűrűk Ura előzményeként, ami a hatalom gyűrűinek születését meséli el, a terjedelmesebb műsoridő végett még meseszerűbb formában, mint a filmek, remekül illeszkedve az ismert univerzumba, ami remélhetőleg a folytatásokban nagyobb szerepet fog nyerni, mert az első évad kifejezetten Sauron karakterére koncentrál, de teszi azt egy szépen megírt, apránként kibontakozó és csattanóval ellátott történetben, amit számos sztori színesít a mellékszálakon. Tulajdonképpen bárkinek ajánlom, akinek nem borsódzik a háta a fantasy művektől, bár, lehet pont nekik kellene elsősorban, mert könnyedén megeshet, hogy megváltoztatja véleményüket a műfajról, mert stílusa is jelentősen eltér a trilógia sötét, nyomasztó atmoszférájától.
Műfaj: fantasy akció dráma
Műsoridő: 8 x 65-72 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Wayne Yip, Charlotte Brändström, J. A. Bayona, Sanaa Hamri, Louise Hooper
Forgatókönyv: Patrick McKay, John D. Payne, Justin Doble, Jason Cahill, Gennifer Hutchison, Nicholas Adams, Stephany Folsom
Főszereplők: Morfydd Clark, Robert Aramayo, Ismael Cruz Cordova, Charlie Vickers, Markella Kavenagh, Daniel Weyman, Cynthia Addai-Robinson, Nazanin Boniadi, Lloyd Owen, Owain Arthur
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése