Mozgókép - Az apáca II kritika

A gonosz nem támad fel, mert el sem pusztult.

Kellett a múltkor elkiabálnom, mert ismét állítottak egyet a fokozaton, hogy futószalagon érkezzenek az Insidious és Démonok között univerzumra épülő horror filmek, márpedig nem nehéz következtetni, hogy ez mit eredményez, főleg, hogy Az apáca első részére sem feltétlenül volt szükség, és már csak azt példázta a matinénak beillő epizóddal, hogy mennyire elcsépeltté és fáradttá vált a sorozat, egyben a szériákat útjára indító horror nagymester Wan is, aki a forgatókönyv megírásában tevékenykedett. Legtalálóbban úgy tudnám jellemezni az előzményt, hogy legalább aludtam egy jót, így a folytatás kapcsán nem sok reményt tápláltam, hiába is került új alkotói kezekbe a cím.

Szóval, az a nagy helyzet, hogy Krisztus vére sem volt elegendő a démon elpusztításához és ügyesen, de nem túlgondolva ágyaztak meg az újabb epizódnak, hogy az emberi test leplét magára öltve settenkedjen ismét az eredendő gonosz, sorra szedve áldozatait az egyházi személyek körében, ahogy Romániából halad Franciaország felé, valami ismeretlen cél által vezérelve. Szerencsés módon akad egy Irene nővére a Vatikánnak, akit a fenevad után zavarhatnak, ha már Romániában ilyen szép munkát végzett, hogy a démon a kolostoron kívülre szabadult és Európa-szerte rendez mészárszéket, nem is fűlik a foga hozzá, de a püspök sem ma jött le a falvédőről és került püspöki székbe, hogy egy apácát ne tudna csőbe húzni a parancsszavakat hízelgésre váltva.

Persze Irene nem marad egyedül, mert utána szökik egy hitetlen, lázadó társa, annak reményében, hogy a gonoszt megpillantva nyerhet erőt Krisztus szolgálatára, megérkezve a büdös sajtok földjére, pedig csak szaporodik a baj, mert akad majd nekik tucatnyi gyerek társuk az internátusban, hogy hatásosabb legyen a sikítás, ha a démon üldözőbe veszi őket és futkosnak az épület egyik szárnyából a másikba, majd vissza, mert az épületen kívül nincs élet, vagy a Franciák a kilincs furmányos szerkezetét nem ismerik, hogy miképpen is juthatnának ki. Ezzel most szépen el is meséltem a sztorit, hogy még egy okkal kevesebb legyen, amiért érdemes lenne megnézni, de azért ennyiben nem áll meg a cselekmény, mert annak középpontjában ismét egy ereklye áll, a kifejezetten érdektelen kérdés pedig, hogy ki fogja hamarabb megkaparintani.

Bármennyi idő is telt el az előzménytől, annak ismeretében sejtettem a folytatás színvonalát, csak a kíváncsiság mindig erősebb, meglepetésül is szolgált, hogy a film első percétől látszódik, hogy valami újszerűre, valami más mederben zajló történetre törekedtek az írók, éppen ezért unortodox módon szakítottak a démoni megszállást szerepeltető horrorok történetével, amivel nem lenne gond, ha jól sült volna el, de pont hogy az ezen stílusban mozgó filmek velejét szakították ki belőle a felturbózott Valakkal, akinek már az első percekben több tekintetben is irreális - vagy éppen nevetséges - ereje és hatalma van, de ennek ellenére szeret továbbra is a sötétben bújócskázni, focilabdát passzolgatni a kamra sötétjéből, és egy tucat kislánnyal nem tud elbánni, hogy hajkurásznia kell őket, az ehhez kellőképpen terebélyes internátusban. Ezzel a nevetséges felállással megöl mindent, ami legalább hangulati morzsákat hinthetett volna a néző elé és inkább emlékeztetett a Gonosz halott remake-re a végkifejletet szemlélve - csak a gomolygó fellegekből szakadó vérzivatar hiányzott -, aminek van egy messze más, sajátos stílusa, amit kiválóan művelt (ellentétben az idén megjelent folytatással, ami egyszerűen csak a gyalázatos jelzővel illethető).

Szemmel látható, de főképp érezhető, ahogy az írók valami sajátos elgondolást szerettek volna kerekíteni, a démon horrorok bilincseit levetve indítva a bonyodalmat, egy a szokatlansága ellenére is frappáns mezsgyén, majd szövögeti azt a lineáris, minden mozzanatában kiszámítható szálat pár perc erejéig, amire beüt a törés, a szakadás a filmben, ahogy az a kevéske kreativitás kifulladt és bajba kerültek az alkotók, hogy a bevett sablonokhoz nyúlva lapátolják egymásra a kliséket B kategóriás kivitelezésben, érezhetően a megrekedtségben erőltetve magukat a faék cselekmény tovább vitelére, hogy csupán a történet végére kapjanak a fejükhöz egy bevillanó ötlettel, és találjanak ismételten önmagukra a frappáns befejezéssel, de ez már cseppet sem tud hatást gyakorolni a nézőre, mert már rég kisiklott minden, és azon töpreng az ember, hogy elég lett volna az első tíz percet megtekintetni, majd az utolsó tizenötre tekerni, és úgy mennyivel jobb film lenne.

Ezt pedig annak a már említett paradox felállásnak is köszönheti, miszerint az első percekben Valak akkora hatalommal bír, hogy öt méter magasba repít egy papot és lángra lobbantja a templom közepén, de amikor Irene-nel és az internátus lakóival áll szemben: settenkedés a sötétben, rémisztgetés, kergetőzés és a démon örökös kicselezése zajlik. Ráadásul testen kívüli állapotban sokkal erősebb, mint a gazdatestben, de mégis előszeretettel használja utóbbit a gyilkosságok során, és itt volt tetten érhető, hogy az írók sokat merítettek az Annabelle-ből, még annak veszett kecskéje is vendégszerepet nyert. Irene karaktere továbbra is semmitmondó, még egy kiollózott kartonfigurának sem nevezhető, súlytalanul, egy senkiként van jelen a filmben, mint főszereplő, amíg társa Debra a lázadó jellemével egy kifejezetten potenciállal rendelkező és érdekes karakter lett volna, akit ilyesformán vezetnek be a filmbe, majd engedték el a kezét az írók, mert felbukkanását követően hiába van jelen, ott sincs valójában, és szerepe sem sok akad az elemlámpával világításon kívül. Akadna egy romantikus szál is a történetben, temérdek lehetőséget tartogatva a direkt nem árulom el szereplők között, mégis, annyira esetlenül és bután van bedobva, hogy az hihetetlen számba megy, és annak ellenére, hogy az írók folytonosan megpendítik a jelenetek során, teljesen parlagon is hagyták, pedig a feleslegesen terjedelmes műsoridőbe, bőven elfért volna a kibontása, hogy legalább akadjon valaki, akiért izgulhatna a néző, de ezekkel az egy dimenziós személyekkel, cseppnyi szimpátiát sem lehet táplálni, mivel tizenkettő egy tucat. 

A szent ereklye hajkurászása erősen önismétlő, de bőven elférne a sztori magjaként, főleg, hogy egy kifejezetten hangulatos körítést nyert a fellelése, egyben a film legjobb és egyetlen feszült pillanatát nyújtva. Egyébként az ilyen önismétlésekben nem szerénykedik a film, az összes jelenetet láthattuk már más-más filmekben pár tucatszor, de még erre is képesek voltak rálapátolni azzal, hogy egy filmen belül is ismétli önmagát, az utolsó percéig kiszámítható módon nyújtva egy határozottan unalmas formációt, olcsó, bazári majom stílusban, ami egyben a legnagyobb hibája, mert sok minden, még a történet bukdácsolása is megbocsájtható lett volna, de süt róla a mesterkéltség, ahogy erőltetve és darabosan hányták egymásra a kliséket és ollózták össze a jeleneteket, hogy mindenből beleférjen egy kicsi, miután az első perceket követően elfogyott a szufla, és már csupán a befejezésre maradt puskapor a tarsolyban, de ugye, oda el kell jutni valahogy.

Az a helyzet, hogy gyereknek minden vicc új, és ezekre szoktam volt mondani és élnék most is vele, hogy „gyerek horror” - huszonegyre lapot húzva ezzel a veszett kecske kergeti a kislányokat dologgal -, és valóban nem is véletlen a 16-os korhatár, amit nyugodtan vihettek volna még lejjebb a végkifejlet bedurvulása ellenére is, mert egy újabb matinéba nevezhet be, aki van elég bátor a film megtekintéséhez, és szomorú, hogy nem annak színvonala végett kell bátorságot meríteni hozzá. Az első film rekord bevétel termelésével nem volt meglepő, hogy mindent a négyzetre akarnak majd emelni az alkotók, hogy egy elborult és blőd látvány horror kerekedjen, aminek minden percéről süt, hogy lövése sem volt a stábnak, hogy mit is csinálnak valójában, csak "valami hasonló nagyon bejött a korábbiakban", ezért is kellett a végére egy a Marvel filmekbe is beillő összecsapást kreálni. Számomra egyetlen érdekes momentum volt, ami lekötötte a figyelmem és a másfél órán át végigkísért: most valójában ki a címszereplő?

Ezt bizony túlfirtattam, mert ennyit nem érdemelt volna, de csupán a véleményem alátámasztása végett, az pedig már rég leszűrhető volt, hogy bizony senkinek sem tudnám ajánlani, mert még egy középszerű filmnek sem felel meg és totális időpazarlás a végigszenvedése, mert a horror kedvelők fejcsóválva szenvedni fognak rajta, aki alkalmi horror nézőként az életében látott három darab filmet a műfajból, az pedig végigröhögi az egészet. Az első résznél úgy voltam vele, hogy innen már nincs lejjebb, most már úgy gondolom, hogy nem is volt olyan rossz az az epizód. De (!) a stáblista után bekerült egy rejtett jelenet, hogy ennek is bizony lesz folytatása. Érdeklődve várom, hogy milyen mélységek vannak még Mória bányáiban.

Műfaj: horror

Műsoridő: 110 perc

Debütálás: 2023.

Rendező: Michael Chaves

Forgatókönyv: Ian Goldberg, Richard Naing, Akela Cooper

Főszereplők: Taissa Farmiga, Jonas Bloquet, Storm Reid, Anna Popplewell, Bonnie Aarons, Katelyn Rose Downey, Anouk Darwin Homewood

Zerko