Az enyhe kifejezés, hogy hosszú ideig távol tartottam magamat a World of Tankstől, de az Armored Warfare-rel történt véletlen találkozást követően rászántam magam, hogy azzal a bizonyos halogatással le kellene számolni.
A halogatás oka abban rejlik, hogy tetszik tudni nagyon szeretem a harckocsikat, értelemszerűen következik ebből, hogy a tankos játékokat is, a World of Tanksről pedig ódákat zengtek az évek alatt, amióta ingyenes formában a játékkínálatot gyarapítja - nagyon hiánypótló módon, a masszívan többjátékos szegmensben pedig egyeduralkodó volt hosszú ideig, majd erőtlen kihívója egy pofont kívánkozva lekeverni neki, a mellé ütés lendületétől a földre rogyott és megvárta, míg tízet számolnak rá - és véletlenül sem akartam ráfüggni, hogy órák százait csenje el az amúgy is szűkös életemből. Egy ilyen Armored Warfare kóstolgatást követően már megvolt a lendület, hogy azt mondjam: „Egye fene! Tegyünk egy próbát ezzel is!” Függő nem lettem, sőt elég hamar lepergetett magáról, de a próba feltétlenül megérte, mert a WoT annak ellenére szolgáltat kiváló tankcsatákat, hogy nincs riválisa a piacon, ami végett különösebben kapkodnia kellene összeszedettségben.
A játékot elindítva, rögvest a garázsban találjuk magunkat, ahonnan akár egy gombnyomással csatába gördülhetünk, de nem árt egy kicsit körbenézni, hogy mit találunk a kezdő szettben, ami rögvest árulkodik arról, hogy két érára van osztva a tankok felhozatala. Az egyikben a második világháborús veteránok vannak osztályozva, míg a másikban a számomra kedvezőbb modern harckocsikra bukkanhatunk a hidegháborús címkével ellátva, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a jelenleg forgalmi engedéllyel rendelkező, legmodernebb páncélosokra is rábukkanhatunk, ha a frakciók szerint fastruktúrába rendezett járművek listáját megnyitjuk, ekkor még halovány sejtésnek sem engedve teret, hogy vagy mélyen a bukszába nyúlunk, vagy ott éljük le az életünket a képernyő előtt, ha a Panzerkampfwagenek helyett, a ’79-ben szolgálatba állított Leopárd 2-essel szeretnénk nyomulni, így a továbbfejlesztett változatairól inkább ne is vegyünk tudomást.
Két játékopció közül lehet választani, a kooperatív mód egyfajta bemelegítőként szolgál, amikor a többi játékossal egy csapatban gördülnek be a csatatérre a páncélosok és a nagyon jó MI-vel rendelkező gépi ellenfelek ellen zajlik az összecsapás, 15v15 felállásban, tehát kifejezetten magas létszámot prezentálva, amihez bitang terebélyes és változatos (sivatagos, erdős, mocsaras, téli, városi stb.) térképek dukálnak. A multiba beleugorva ugyanezt tapasztalhatjuk, csak két humán játékosokkal töltött csapat méri össze a lövegeik kaliberét és páncélzatuk vastagságát, minden összecsapásnak két győzelmi feltételt szolgáltatva: vagy kilőjük az összes ellenfelet, vagy elfoglaljuk a kijelölt ellenséges zónát az adott idő kereten belül. Ez bizony nincs túlbonyolítva és nem is törekedtek a játékmenet színesítésére különféle bónusz XP-ket nyújtó mellékküldetésekkel, vagy egyéb győzelmi feltétel kitűzésével, ami alaposan megvariálhatná a játékmenet search and destroy faék egyszerűségét, pedig az FPS-ekre jellemző játékmódok közül, jó pár itt is megállná a helyét és befűszerezhetné az élményt a változatosság jegyében. Főleg, ha már száz órákat grindolni kéne egy kiszemelt tankért.
Ezzel nem nagyon foglalkoztak, viszont az audiovizuális élménnyel, a fizikával és az összecsapások finom hangolásával annál inkább, és igazából ez az óriási vonzereje a játéknak, mert páratlan játékmenetet képes szolgáltatni az aprólékosan, részleteiben lemodellezett tankok tömegének csatába vonulásával és az átgondolt összecsapásokkal, ahol az egyéni taktikázás a csapatmunkában komoly műveletekké fejlődik, más kérdés, hogy random játékosokkal ez annyira nem mutatkozik meg, illetve érdemesebb a bolyhoz igazodni, hogy eredményt is produkáljunk. Ha nem, az sem baj. Kevés multiplayer játék akad, amikor egy vesztes kimenetelű parti különösebben nem érinti meg a játékost, mert maga a gameplay olyan élményt tud szolgáltatni, hogy az kompenzálja a vereséget is. Márpedig a WoT-nak van egy olyan varázsa a páncélosok összecsapásának megelevenedésével, hogy az egész játékot elviszi a hátán, hiába a szolid tartalom és a nehezen feloldható újabb harckocsik.
Valahol megtalálták a szimuláció és arcade játékmenet olyan egybemosott mezsgyéjét a csiszolások révén, ami megvalósítja minden tank kedvelő álmát, az egészet egy kifejezetten szép, MMO mércével fantasztikus látványvilágba csomagolva. És persze a füleket sem hagyták szabadon, hogy egy audiovizuális mámor keljen életre, a duruzsoló motorzajokkal, a lánctalpak csikorgásával, ahogy verik fel a sarat, vagy a megtapadt havat pergetik le, a lövegek elsütésének messze hatoló dörejével, miközben felvillan a torkolattűz, a forró hüvely pedig fémesen koppan az acélpadlón, de rögvest töltik is be a következő lőszert a tüzelésre, hogy addig is irányt változtatva helyezzük a tankot a növényzet rejtekébe, vagy egy épület, szikla fedezékébe, mert a következő elsütésre az ellenséges tank szörnyeteg fémes recsegéssel robban darabokra és borul lángba a gomolygó füst kíséretében. Na, meg a pusztítás. Ahogy az ötven tonna keresztülmasírozik a robbanó gépjárműveken, fákat csavar ki és dönt le, ahogy az épületeken keresztül hajtva szakadnak be azok falai, a rombolható környezettel és terepakadályokkal jelentősen növelve a hangulatot.
Apropó terep. Nagyon nem mindegy, hogy aszfaltos úton, vagy letaposott ösvényen akarunk végig gördülni. A folyón keresztül vágva, hatalmas csobbanással veri fel a fémszörnyeteg a vizet, hogy az méretes cseppekben gördüljön végig a képernyőn, a dombon felkaptatva, érezhetően már küzdelmet jelentve a legyőzhetetlennek gondolt gépezet számára, hogy csak lassú tempóban tudjuk becserkészni ellenfelünket a mindenki által elkerült szakaszon átvágva. A csaták annak ellenére működnek kiválóan, hogy a fejlesztők a nehezebb utat választották ezzel a szimuláció és arcade hibriddel, az Armored Warfare-rel ellentétben sokat nem magyaráz a játék a különféle páncél vastagságokról, a támadható gyengébb felületekről, és ahogy figyeltem, annyit nem is bíbelődtek a fejlesztők ezek kialakításával, mert roppant furcsán tudnak hatni a találatok sebzésértékei, akár ugyanazon pontot közelről becélozva, így sokat máguskodni sem kell az értékek között, mert lehetőleg minél nagyobb életerejű, nagyobb kaliberű és gyorsabb löveg töltésű tankot kell választani, azt hadd szóljon. Tehát a szimulációs illúziót a környezet fizikai hatásai, annak prezentációja kelti a játékosban, mert az összecsapásokra ez már kevésbé jellemző.
Annyira nem is akarja komolyan venni magát a játék, ez tükröződik a komolyabb technikai adatok hiányában, nincs páncél vastagság ábra, sem gyártási és történelmi leírás az adott harckocsikról, de azért akadnak a kozmetikázási lehetőségeken (terepszín, matricák, zászlók) túl apró babrálási lehetőségek, mint a tankunk parancsnoka, aki folyamatosan fejlődik, majd egyre több slot nyílik meg, hogy különféle bónuszokat nyújtó kiegészítőket pakolgassunk a hátára, vagy tudja a bánat, lehet zsebre vágja az alkatrészeket. Hasonló módon a fejlődő tankot is felszerelhetjük kiegészítőkkel, de pakolhatunk bele tűzoltó és javítókészleteket, mert a különféle alkatrészek meghibásodhatnak találatok esetén, mozgásképtelenné téve harcjárművünket, vagy a löveg töltési ideje növekedhet drasztikusan, egy-egy ilyen baleset esetén szinte harcképtelenné válva. Akadnak még különböző lőszertípusok is, ezek összességét a meccsek után nyerhető ezüst valutából vásárolhatjuk meg, a játék aranyszínű pénzneme a különféle tapasztalati pont szorzók és a tankok vásárlását szolgálja.
A játékot elindítva könnyen gyanút foghat az ember, hogy a free to play játékok betegségei köszönhetnek vissza, mert a menü még sehol sincs, de a store gombja már a töltőképernyőn felugrik. Az Armored Warfare-nél panaszkodtam, hogy a négyes szintű harckocsikhoz érve 100+ meccsre beragad a játékos a fejlődésben - persze, ott voltak más súlyos gondok is, hogy ez problémás. Nem tudom, hogy most mit mondjak, amikor a WoT-nál az első szinten közel ennyi időre lecövekelünk, mire egy kettes szintű, ótvaros csotrogányra szert tehetünk a begyűjtött tapasztalati pontokból, akkor is abban az esetben, ha fél áron kínálják, valami akció keretében. Viszont van két hatalmas előny, egyfelől a fejlődés nincs tankokhoz kötve, a tapasztalati pontok osztályozva vannak tankra, parancsnokra és vásárlásra, tehát szabadon váltogathatjuk a harckocsikat, hogy éppen melyikkel vonulnánk hadba. A másik pedig, hogy a játék rotálva dobál be a meglévő járműparkba szabadon használható, akár modern páncélosokat is, nem csekély változatosságot nyújtva, ahhoz a játékmenethez, ami önmagában a hátán elviszi az egészet. Ha valaki mégis türelmetlenkedne (itt nem nehéz, mert több száz óra alatt bárki beleállítja a kontrollert a TV-be), akkor lehet készíteni a platina kártyát, mert busásan mérik a tankokat a maguk 30.000 forintos/darab árcédulával, roppant érdekes árfolyamot képviselve, amitől hirtelen meg is zavarodtam és a tőzsdei értékpapírok között éreztem magam, úgyhogy gyorsan lapoztam is egyet.
Összességében szemlélve, a World of Tanks a páncélos harcjárművek kedvelőinek a Kánaánja volt és még mindig az, amit az erős harckocsi felhozatalnak, a szépséges grafikájának, remek fizikájának, és a kivételesen jó játékmenetének köszönhet, de sajnos azt tapasztaltam, hogy cirka 15-20 óra alatt rá lehet unni, elmúlik a frissessége, egyben a varázsa is, és a free to play játékok betegségei köszönnek vissza a monotonitással, amit a fent említett játékmód változatossággal lehetett volna kiküszöbölni, persze, ha nem feltétlenül a vásárlásra ösztökélnék a játékost, csak éppen ezért könnyedén egy alkalmi játékká degradálódik, annak viszont kiváló, ha az ember éppen a lánctalpak csikorgására, a lövegek dörejére vágyna, és gyönyörködne abban, ahogy a lángok martalékából előbukkanó fémlemezek beterítik a zöldellő mezőt egy gyilkos találatot követően.
7 pont
Műfaj: több szereplős, külső nézetes tank akció
Megjelenés: 2011. (PC, Mac), 2014. (Xbox 360, iOS, Android), 2015. (Xbox One), 2016. (PlayStation 4), 2020. (Nintendo Switch), 2021. (PlayStation 5, Xbox Series X/S)
Fejlesztő: Wargaming
Kiadó: Wargaming
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése