Mozgókép - Furiosa: Történet a Mad Maxből kritika

George Miller alaposan rácáfolt a szkeptikusokra, hogy mit is lehetne mesélni Furiosáról. Többet és jobbat, mint volt A harag útja.

Utóbbi filmmel voltak gondjaim, mert annak ellenére, hogy egy kifejezetten érdekes, nagyon látványos és fantázia dús továbbgondolása volt a Mad Max univerzumnak, nekem pár évig emésztenem kellett a dolgot, mire képes voltam megbékélni vele, hogy Max Rockatansky története már egy egészen más mederben fog tovább zajlani, ráadásul Mel Gibson nélkül, pedig simán vihette volna még a szerepet, legfeljebb hitelesebb ősz halántékkal. Ennek oka, hogy számomra Az országút harcosa és Az igazság csarnokán innen és túl, azaz a mozi széria második és harmadik epizódja jelenti a nagy betűs Mad Maxet, főképp a különleges és remekbe szabott posztapokaliptikus hangulatuk végett.

De, hát változnak az idők, és bármennyire nem tetszett ez a fajta változás - főleg a hatalmas, kocka fejű Tom Hardyval, aki egyedüli jó alakítását az Eredetben nyújtotta egy testhezálló szerepben, a komolyabb sikerek reményében majd bepróbálkozhat a Minecraft filmmel -, idővel nekem is be kellett látnom, hogy Miller hatalmasat alkotott és kaput nyitott egy új generációs Mad Max univerzumnak, amit ezúttal nem kívánt bővítgetni, hanem inkább ugrott vissza egy nagyot az időben, mert látott potenciált A harag útjában Max mellé csapódott Furiosa karakterében, kifejezetten érdekes és lebilincselő eredettörténetet alkotva a számára gyötrelmes gyerekkorával és ahogy a bosszútól hajtva kapaszkodott az őt birtokló Halhatlan Joe seregében egyre magasabbra, hogy egyszer anyja gyilkosa a kezei között lelje halálát.

Persze a Chris Hemsworth által alakított Dementus sem egy hétköznapi elmebeteg hadúr, aki nem átalkodik neki ugrani Halhatlan Joe szikla erődítményének, a kudarcot követően kiismerve gyenge pontját, hogy direkt konfrontációval sose bitorolhatja el a hatalmat Joe-tól, éppen ezért először Gázvárost kell leigáznia, ha olyan feltételeket akar diktálni, amivel kimerítheti Joe erőforrásait és előcsalogathatja őt erődítményéből, mert Dementus számára nem maradt más opció, mint haláláig hajtani a könyörtelenséget, ahogy a családjának elvesztésének fájdalmát mások vérével és szenvedésével igyekszik lemosni, ehhez pedig grandiózus tervével a Pusztaság minden olyan szegletét be akarja kebelezni, ahol az élet legapróbb csírája is megfogant, ezzel veszélyeztetve Furiosa egykori paradicsomi otthonát is.

Az az igazság, hogy egyre bátortalanabbul ülök neki filmeknek, amik a 120 perces műsoridőn túlnyúlnak, mert utóbbi időben volt bőségesen csalódás az érthetetlen módon divatba jött extra terjedelmes történetekkel, amire legkiválóbb példa az Oppenheimer, aminek esetében a legfeljebb két órás, még érdekesen előadott és sallangoktól mentes sztoriját sikerült három órásra felhígítani az "itt a komcsi, ki a komcsi" felütéssel. Millerék viszont alaposan kihasználtak minden percet, hogy egy kifejezetten érdekes, hangulatos, lebilincselő, pergős tempójú és számos esetben nagyon látványos posztapokaliptikus akció filmet alkossanak, ami nyomokban thriller elemeket, nagyobb mennyiségben pedig drámát is tartalmaz, mindezt a közel tíz éve lefektetett panelek közé szorítva, ezúttal sokkal mélyebb betekintést engedve az újragondolt Mad Max univerzumába, miközben számos a korábbiakban prezentált karakterét is alaposabban megismerhetjük, hogy ne csak úgy lógjanak a levegőben, mint a sorsukat váró akasztott pinaták.

Számomra pozitív meglepetéssel szolgált, hogy történetében, cselekményében és a látványos akció jeleneteiben is sokkalta átgondoltabbá és egyben kiforrottabbá vált, és az sem elhanyagolandó kellemesség, hogy az univerzumának a részletesebb ábrázolása belesimul a történetbe, ez a kombináció pedig könnyű szerrel eredményezheti azt a nézőnél, hogy kámfor módjára illan el a film társaságában töltött két és fél óra, majd lehet a stáblistára eszmélni, hogy ennek bizony, sajnos vége van. Illetve csak eszmélne a néző, mert egyetlen egy kivetni valót azért fel tudnék róni a számára, ami sorozatosan képes az atmoszférát és a beszipkázó hatást megtörni, az pedig a bukdácsoló CGI, ami minden látványosságra törekvés ellenére is gyengélkedősre sikeredett, mert ameddig A harag útja egyfelől visszafogottan, másfelől pedig kifejezetten ügyesen alkalmazta az akkor modern színvonalú effekteket, a Furiosa, mintha ugyanazon a szinten ragadt volna a magas költségvetés ellenére is, ebből kifolyólag retina égető módon ötlenek szembe a majdhogynem netflixes színvonalú megoldások - főleg a film első negyedének nyílt terepein, ahol valósággal látszik a zöld hátteres stúdiófelvétel és véletlenül sem azért, mert a 300 stílusát kívánták volna megeleveníteni -, ami kiválóan alkalmas arra, hogy sorozatosan szétzilálja a film hangulatát. Ehhez azért hozzá kell tenni az érem másik oldalát, miszerint olyan látványos jeleneteket vállaltak be, amik messze A harag útja fölé ugranak, de hát pont ezért nem ártott volna ezen a téren sokkal jobban rágyúrni, ha már így oldottak meg olyan dolgokat is, ahol az mellőzhető lett volna, a büdzsé pedig roppant magas volt.

Sajnálatos, hogy a mozikban hatalmasat perecelt, nagyon kevesen voltak kíváncsiak rá. A mozibevételek tekintetében mérvadónak számító amerikai hosszú hétvégére időzítették a premiert, ennek ellenére roppant szerény jegyeladásokat produkált és holtversenyben zárt a családbarát premier filmekkel, aminek oka az lehet, hogy ilyenkor inkább ülnek be a családok a Garfieldra, sem mint a Mad Maxre. Szerintem ez tök érthető, de még azok a filmek sem tudtak kasszát robbantani, mivel az emberek egyre kevésbé látogatják a mozitermeket, egyfelől drága is lett (főleg, ha valakinek elengedhetetlen a fogyasztás is a film mellé) másfelől csekély idő elteltével a streaming szolgáltatók kínálatát gyarapítják még friss, ropogós kópiákkal a blockbusterek, hogy a házimozin pörögjenek, ahol nem kell hallgatni ahogy az ember háta mögött végigpicsogják a filmet vagy végigcsámcsogják a happy meal menüt.

A szkepticizmusnak alapja volt, hogy Furiosa valóban megérne egy ilyen terjedelmes epizódot, de a stáb igyekezett erre rácáfolni és olyan szinten nekifeszültek, hogy maximális sikerrel jártak, aminek eredménye egy kiváló Mad Max epizód lett, Rockatansky nélkül is. Bátran ajánlom a széria, de egyben a posztapokaliptikus és az akció filmek kedvelőinek is. Mindenki másnak érdemes egy próbát tenni vele, ha belekóstolna egy igen különleges univerzumú, remek filmalkotásba.

Műfaj: posztapokaliptikus akció

Műsoridő: 148 perc

Debütálás: 2024.

Rendező: George Miller

Forgatókönyv: George Miller, Nick Lathouris

Főszereplők: Anya Taylor-Joy, Chris Hemsworth, Tom Burke, Alyla Browne, Lachy Hulme, John Howard, George Shevtsov, Angus Sampson, Nathan Jones, Josh Helman, Rahel Romahn

Zerko