A hatalom birtokosa színre lép.
Színre lép, miután az első évad végén lelepleződött a kiléte, de közel sem bizonyos, hogy teljes egészében és az igaz valóját láthattuk, éppen ezért a második évad fejest ugrik a legkönyörtelenebb és cselszövőbb gonosz eredetének elmesélésébe, és hogy miképp szedte rá a törpöket, az embereket, de főképp az elfeket, ahogy a hatalom gyűrűit kikovácsoltatva ígért számukra örök bőséget és jólétet, senki sem gyanítván, hogy a gyűrűkbe méreg csepegtetett, ami egyre kapzsibbá és mohóbbá tette a fajokat, hogy egymás ellen forduljanak.
A Hatalom Gyűrűi első évada is megosztóra sikeredett, amit a folytatás képes volt tovább korbácsolni. Ez a fajta megosztottság abból ered, hogy a nézők egyik csoportja kiválóan ismeri Tolkien munkásságát, egyben a teljes A Gyűrűk Ura univerzumát és cselekményét, amíg a nézők másik fele kevésbé, és amíg előbbiek fanatizálódott része a kákán is csomót próbál keresni, miközben esszéket tesznek közzé kommentek formájában, hogy egyfelől bizonyítsák ismereteiket - és, hogy ettől nincs jobb dolguk az idő tengerében vitorlázva -, másfelől pedig cáfolják a széria autentikusságát, addig utóbbiak magasról tesznek az egészre és inkább élvezik ezt a kiváló fantasy sorozatot, ami nem követ el nagyobb baklövéseket, mint tette azt annak idején a (z internet hiánya végett) fellegekbe magasztalt Pítőrdzsekszon-féle feldolgozás, amivel viszont én nem vagyok kibékülve, de attól még elismerem érdemeit és mindenképp egy korszakalkotó mozi trilógiának tudható be számos erényével, hogy utat tört a magas költségvetésű, a korábbiakban elképzelhetetlen formában megvalósuló adaptációk számára.
De, persze joggal tehetjük fel a kérdést, hogy Tolkient lehet-e egyáltalán hitelesen mozgóképre adaptálni, és érdemes lenne innen elindulni, ha cseppet is boncolgatnánk a sorozatot, aminek az esetében mellé kell tenni azt a kérdést is, hogy lehet-e külön utakon járva Tolkient adaptálni. Szerény véleményem szerint lehet, sőt nagyon is lehet, főleg egy sorozat formátumban, amit maga A Gyűrűk Ura is megkövetelt volna, elkerülve ezzel azt a paradox mivoltát, ami zavaró módon jellemzi. Paradox, mert egyszerre volt kapkodós és vontatott. Kapkodós, mert lényegi cselekményeket és karaktereket nem bontott ki, miközben az idő és tér fogalmát sutba hajította, ugyanakkor vontatott is, ahogy elidőzött lényegtelenebb momentumokon, melyeknek a csépeltsége pont a megágyazás hiányából is fakadhatott, hogy az amúgy is kilenc és fél órás terjedelmében - főleg évről évre debütálva - sok mindennek nem jutott hely az elbeszélés során. De most itt lenne a nagy lehetőség az Amazon Prime számára, mervén belevágni a fejszét egy új történet elmesélésébe, ami nagyban merítkezik a Tolkien által lefektetett világból és igyekszik autentikus maradni a temérdek írói szabadság mellett is.
Engem az első évad minden hibája ellenére is megnyert magának és teljes egészében magával ragadott, fokozottabban, mint tette azt annak idején Peter Jackson adaptációja, és szerintem ezzel nem voltam egyedül, viszont akik kivetnivalót találtak a szériában, azok hangot is adtak ennek, melyek meghallgatásra kerültek a streaming szolgáltató részéről, hogy ukázok formájában továbbítsák a forgatókönyvírók részére, minek köszönhetően a második évad egy még acélozottabb formában tért vissza, ami persze a Tolkien munkásságának fanatikus rajongói számára továbbra is fényévekre lesz a kívánt óhajoktól, amíg az átlag néző számára könnyűszerrel az jöhet le, hogy egy improvizatív útkeresés zajlik, és ez összességében nem vált a széria előnyére.
Az első évad után szembeötlő ez a változás, a korábbiakban több szálon futott karakter történetek továbbra is megmaradtak, de az eddig andalogva főszerepet vivő személyek háttérbe szorultak, köztük az évad éllovasa, Galadriel is, és helyezték az írók a fókuszt inkább a cselekmény fő mozgatórugójára, azaz a hatalom gyűrűinek kovácsolására, amivel kapcsolatban cseppnyi fordulatot sem árulok el, hogy bizony továbbra is Celebrimbor fogja verni a vasat a teljes valójában testet öltő Sauron számára, de messze nem önszántából, hanem a bizalmába férkőzve, majd felette a manipulációi révén egyre nagyobb hatalmat nyerő gonosz fondorlatainak a nyomására. Ennek kísérel meg gátat szabni a széria legérdekesebb karaktere Adar, aki az árnyékból előlépve indít ostromot Eregion ellen, hogy Sauron nyakazott fejét a kezében tarthassa, ezzel a trónját és egyre terebélyesedő ork birodalmát biztosítva be az egykoron Morgoth örököseként fellépő tábornok visszatértétől.
Mindeközben a mellékszálakon komolyabb hangsúlyt nyert a nagy mágus születése, a meteor formájában földre érkezett hallgatag öregember története, aki egyre beszédesebbé kezd válni, hogy Nori és Poppy a két gyaplábú mellészegődött, hogy elkísérje a mágussá válás útján, nem árulván el nagy csattanót, ha nevén nevezném a már az első évadban is tudvalevő karaktert, sem azzal, hogy melyik gonosz varázslóval fogja keresztezni az útja, hogy áttérítse őt a sötét oldalra. Az idegentől jóval hátrébb sorolódott Arondir, akinek kapcsán meg kell valljam, hogy szentségtörésnek tartottam a fekete elf mivoltát, mégis nagyon megkedveltem a kifejezetten kemény és belevaló karakterét (az elfek dzsézönsztetemje), akinek a vérfürdő közepette is mindig helyén van a szíve, éppen ezért sajnáltam is, hogy ennyire háttérbe szorult a történet szála, aminek során továbbra is csupán szerettei védelmére kelve száll hadba ismeretlen erőkkel szemben, mígnem a végkifejletre nagy meglepetést okozva nyert egy komolyabb belépőt, hogy Galadriel és a törp seregekért menesztett Elrond főhőseinkkel karöltve vegye fel a küzdelmet Eregion kapuinál. Persze Durin hercegnek is megvan a maga baja, minthogy egy elf város elestével foglalatoskodjon, apja immár a gyűrű egyik birtokosa, akit megfertőzött a kapzsiság, hogy a tiltott helyen történő bányászattal felszínre szabadítsa a pusztító Barlogot.
Eregion több epizódon át húzódó ostroma az, ahol megmutatja igazi érdemét az évad, hogy nem véletlenül kiáltották ki minden idők legköltségesebb sorozatának A Hatalom Gyűrűit, illetve az írói stáb remek készségeit példázza, ahogy képesek voltak a második szezonra megágyazni, majd apránként fejtegetni a cselekményszálakat, melyek Celebrimbor városának kapujában futnak össze, nem csekély feszültséget szolgáltatva a közös ügy ellenére is egymásnak feszülő elfek és orkok összecsapása, miközben az ostrom alatt álló cselszövő Sauron az utolsó pillanatokban is akaratát akarja beteljesíteni, némi elkapkodott fordulatot is tartogatva a végjátékra. Sajnálatos, hogy nem utóbbi a legnagyobb felróható hibája, mert Sauron valami gyermeki manipuláció révén veszi rá Celebrimbort a gyűrűk kovácsolására, ahol az írói készségek a remek történeti szálak ellenére is megbicsaklanak, ezzel egy kettős meglepetést okozva az évad, hogy ahol komolyabb tartalomra számított a néző, ott alul teljesít, ellentétben azzal ahol nem voltak elvárásai. Ugyanakkor a fókuszpont áthelyezése is érdekes kettősséget mutat, mert nem feltétlenül vált a széria előnyére a történet kifejezetten erős pontját nyújtó mellékszálakat a háttérbe szorítani, főleg, hogy eleve képtelenség lett volna Sauron mesterkedését kellő tartalommal felruházni.
Nagyon szépen kerekedik mindenki történetvonala, kivétel a valódi főszereplőé, mert Sauron eredet történetének megismertét követően a manipulációi és ármánykodásai, legfeljebb egy öt éves gyereket tudna tőrbe ejteni a kissé erőltetetten kreált jelentekkel, ezzel erősen szembe menve az első évad remek húzásaival, ahogy törekvése alantas módon simult a cselekménybe. Pont az ő rá szabott cselekmény képes egy ellentmondásos hatást ébreszteni és a mellékszálak hiányát feléleszteni, mert minden grandiózus látványeleme ellenére, A Hatalom Gyűrűi egy kétszemélyes színpadi drámaként működik a legjobban, ahogy a többnyire kidolgozott és tartalmas párbeszédek során egyre többet ismerhetünk meg a karakterek jellemeiből, keltenek feszültséget az elhangzottak, válnak átélhetőbbé és testközelibbé a szituációk, valamint nyújtanak magyarázatot bizonyos tettekre, pont ezért is érthetetlen ez a fajta nyögvenyelősség, ahogy a fondorlatok mestere ennyire banális módon veszi rá az elf kovácsot az újabb és újabb gyűrűk elkészítésére, amikor volt egy remek indítása annak, hogy miként férkőzött Celebrimbor bizalmába. Meglátszik, sőt kidomborodik az összképből, hogy az Amazon sok évaddal tervez - akár többel is, mint amennyit ez a történet valójában elbírna -, ha már megvásárolták a jogokat egy széria elkészítéséhez és a magas színvonal végett súlyos összegeket ölnek bele, de véleményem szerint az egész működhetett volna átgondoltabban is, mert az a tipikus évadról évadra építkező sorozat jellege van, ahol a stílus koncepció hiánya végett, maguk a forgatókönyvírók sem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy hova vezet ez az egész történet, mivel maguk sincsenek tisztában vele, hogy meddig kell csépelniük a cselekményt és csupán egy keretrendszerük van, amit több helyütt átgondolatlan és kidolgozatlan improvizációkkal töltenek ki, és ezt remekül példázza a mellékszálakon szintén felbukkanó, helyenként nagyon erőltetetten szövögetett és darabos cselekmény is.
Személy szerint egy magával ragadó és beszippantó erővel bíró, nagyon érdekes és feszült fantasy sorozatnak tartom A Hatalom Gyűrűit, ami, még ha itt-ott módosít is, vagy éppen szembe megy, de akkor is ügyesen építkezik Tolkien hagyatékára, hogy elmesélje számunkra ezt a hatalmas potenciállal rendelkező történetet. Viszont szembeötlő, hogy valahol ezt a potenciált még mindig nem találják és minden érdeme ellenére is rendelkezik egy szétszórtsággal, ami a második évadra vált szembetűnővé, ebből pedig az sejlik fel, hogy a történetmesélésnek nincs egy határozott csapásiránya és minden képlékeny, csupán a végcél ismert - így meg főleg, hogy az írók zsinóron vannak rángatva. Minden hibája ellenére, továbbra is bátran merem ajánlani a fantasy műfaj kedvelőinek, de azok számára is, akik belekóstolnának ebbe és valami különlegesre vágynak, mert egy nagyon erős darabról volt szó mindvégig. Azt már csak így halkan jegyzem meg, hogy egy hétvégi családi sorozat maratonhoz is kiváló választásként szolgálhat, egyben remek rávezetést nyújtva a gyerekek számára az olvasásra Tolkien kötetein keresztül.
Műfaj: fantasy akció kaland
Műsoridő: 8 x 61-76 perc
Debütálás: 2024.
Rendező: Wayne Che Yip, Charlotte Brändström, J. A. Bayona, Sanaa Hamri, Louise Hooper
Forgatókönyv: Patrick McKay, John D. Payne, Justin Doble, Jason Cahill, Gennifer Hutchison, Nicholas Adams, Stephany Folsom
Főszereplők: Morfydd Clark, Robert Aramayo, Ismael Cruz Cordova, Charlie Vickers, Markella Kavenagh, Daniel Weyman, Cynthia Addai-Robinson, Nazanin Boniadi, Lloyd Owen, Owain Arthur, Peter Mullan, Sophia Nomvete, Trystan Gravelle, Tyroe Muhafidin, Maxim Baldry, Sam Hazeldine
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése