Sci-fibe oltott Twin Peaks, amit a filozófiai tartalom és elborult misztikum kombinációjával, nem lehet nem kedvelni.
A távoli jövőben az ateisták és a Sol-istenhívő mithraisták egy a Földet felperzselő végső háborúban csapnak össze, a túlélők számára nem maradván más lehetséges kiút a pusztításból, mint a menekülés a távoli hattyú csillagkép egyik lakható bolygójára. A materialista mérnök Sturges által átprogramozott két android, Anya és Apa érkezik meg elsőként a planétára, hogy a rájuk bízott emberi magzatokat kineveljék egy új kolónia alapításának reményében, csakhogy egy évtized elteltével felbukkan a mithraisták menedékhajója, az űrt keresztülszelő gigászi Bárka, ami magában hordozza a földi konfliktus tovább örökítését.
A Bárka utasai közé tartozik az ateisták által gyerekkorukban besorozott Marcus és Sue is, a háború két azon veteránja, akik a szülőbolygójukról menekülés közben levadásztak két hívőt, hogy személyazonosságukat elorozva vegyék át helyüket az új világba induló hajó fedélzetén, de a kikötőben szembesülniük kell tetteik következményével, ahogy árvává tettek egy gyermeket. Marcusék a két szülő helyébe lépve ismerkednek meg Paulal, amire bőségesen adatik lehetőségük a hibernáció virtuális terében töltött évek során, a lassan kibontakozó kötelékkel megadatva mindhármójuk számára az, amitől a háború megfosztotta őket.
Mindeközben Anyát és Apát a Kepler-22b-n tartózkodás egyre keményebb kihívások elé állítják, látszólag a beléjük táplált szülői gondviselésben kudarcot vallottak, mert minden törekvésük ellenére is a gyerekek megbetegedtek és elhaláloztak, egyedül Campion válva immúnissá a mérgező környezet és az éjszakánként felbukkanó, emberszabású ragadozók fenyegetéseivel szemben. Anya egyre fanatikusabban az ateisták új vezérét, a mithraisták által is megjövendölt messiást látja gyermekében, viszont figyelmét eltereli a Bárka felbukkanása, ami új lehetőségeket nyújt az Apával összekülönböző domináns családvezető számára, elvégre ha Campiont vezérré akarja nevelni, szüksége lesz irányítás alá vehető személyekre is, ezért a mithraisták legpusztítóbb fegyvereként, nekromanta képességeit bevetve indít támadást az ellenséges napisten hívők lebegő városa ellen, igyekezvén elejét venni az újabb kibontakozó háborúnak, és programjának eleget téve rabolva el gyerekeket a család létszámának pótlására.
A megfeneklett hajó maréknyi túlélője közé tartozik a Paultól megfosztott Sue és Marcus is, utóbbit a bolygó valamely rejtett zugában tanyázó ismeretlen erő szólítva meg és utasítva őt tettekre. A hang bűvöletében Marcus Sue-tól eltávolodva veti le ateista mivoltát és Sol megszállottjává válva, az erő vezénylete alatt indul meg csoportjával, hogy leszámoljon az androidokkal és felépítse a maga királyságát, utazásuk során fény derülve a bolygó egykori fejlett civilizációjára, melynek lakosai elkorcsosulva fenyegetik a jövevényeket, a paradicsominak hitt új világ felszíne alatt a planétára kiterjedő temető és Sol forrása rejtőzve.
Tudvalevő, hogy nem szokásom spoilerezni, és ez most sem volt másképp ennek a lebilincselő és magával ragadó sci-finek az első epizódjainak tömör ismertetőjével, hogy egy tágasabb képet nyerhessen az érdeklődő, hogy mégis mire bukkanhat A farkas gyermekei cím mögött. De mindez csupán apró ízelítő az érdekes felütéséből kibontakozó magával ragadó történetből, amibe a szintén érdekfeszítő, mélyebb tartalmai simulnak, ahogy a pergő képsorokon zajló cselekmény és elhangzó párbeszédek kimondatlanul is a robotikán és annak határain, az érzelmek mibenlétén, a hiten, vallásokon, annak fanatikus követőin és pálfordulatain, a szülői mivolton és annak ösztönös, zsigeri jellegén, ebből következőleg az emberi faj biológiailag programozott mivoltán filozofál egy precízen adagolt és cizellált formában, miközben a vallásos és vallás ellenes - viszont mindenki valamiben mégiscsak hívő - frakciók pusztítóan egymásnak feszülnek a Földről tovább örökített ellentéteik során.
Aaron Guzikowski vezetőíró és showrunner forgatókönyvének ez a legszebb vonása, ahogy egy művészien megkomponált hardcore sci-fi történetbe ágyazva szemlélteti az örökösen felbukkanó lételmélet és teológiai filozófiákat, komoly mértékben segédkezve számára a különleges hatást elérő képre vitel során Ridley Scott vezető producer, valamint indítva útjára a szériát az első két epizód rendezésével - majd adva át további hármat fia számára -, ezzel a neves dirigens első alkalommal debütálva az amerikai piacon és streaming platformon sorozatepizóddal. Korábban már említettem, hogy kevésbé preferálom a sci-fit, mert elenyészően kevés azon műveknek a száma, amik képesek a közhelyeken túllépve érdemlegeset prezentálni, miközben a fantasy műfajhoz hasonlatos varázslattal bírna történetük, éppen ezért A farkas gyermekei első évadáról többet nem is fecseghetek, mert a végén az érdemeinek magasztalása közepette a felfedezést érdemlő csattanók lelövésébe botlanék. Térjünk át inkább arra, hogy nem csupán a szereplők részéről fogunk pálfordulatokkal szembesülni, mert sajnálatos módon az alkotók is ezzel éltek a folytatásra, hogy ne legyen annyira aranykeretes az összkép.
Pontosan ezen precízen kimért dramaturgiája és grammra pontosan adagolt elgondolkodtató futurisztikus tartalma végett válik keserűvé, hogy az első felvonás vége felé közeledve kisiklik a történetmesélés, és egy egészen más stílus mederben zajló folytatásnak ágyaznak meg, olyan hatást ébresztve, mintha a záró epizódokra Guzikowski és társai elveszítették volna a remekbe szabott vezérfonalat, majd a kreativitás hiányában menet közben improvizáltak volna, amolyan lostos formában. A hasonlat nem véletlen, mert a második évad már teljes egészében erre a hibásan elképzelt és rosszul összeillesztett, elborult fikciós vágányra téved, ahogy a két androidnak és a gyerekeknek sikerül a trópusi égövre átverekedniük magukat, szembe találkozva az ateisták által már felépített kolóniával, hamarjában megismerkedve a biotechnológiai alapú kvantumszámítógép vezérelte mesterséges intelligenciával, amit istenként imádnak a település lakói, megkérdőjelezhetetlenül követve annak minden utasítását - ha másképp nem, hát a hadsereg parancsnoka, Cleaver vakhitű nyomásgyakorlása végett bizton.
Már a rajtoló epizódokkal is a korábbi finomhangolt rendszerét sutba hajítja és azt egy feszes, nagyon kapkodós, a korábbi évadra jellemző hangulatot kasztráló történetvezetésre váltja, minek során sokkal profánabbul fogalmazza meg a már tartalmatlanná is váló gondolatait, a fókuszpontot inkább a figyelmet fenntartani szándékozó, egyre brutálisabb méreteket öltő és elborultabbá váló miszticizmusra helyezve. A Lost párhuzam annyiban helytálló, hogy látszólag maguk az írók sem igazán tudják hova fog vezetni az elbeszélés, csupán improvizatívan halmozzák egymásra az egyre meredekebb formát öltő furcsa - de továbbra is érdekfeszítő - eseményeket, viszont a széria számos vonása ennek mégis erősen ellentmond, ahogy mégiscsak mederben képesek tartani a misztikum egyre hatalmasabb méreteket öltő terebélyesedését, ami végezetül csak-csak egy fordulatokkal teli és érdekes képsorokat képes eredményezni. Fontos megjegyezni, hogy önmagában az irányváltással még nem is lenne akkora probléma, ha az előzményhez hasonlatos mélyebb kibontást, és az eseményeken, karaktereken történő elidőzést nyertek volna a jelenetek, mert kétségtelen, hogy ez a fajta rohamtempójú zanzásítás drasztikusan felfokozta a történet zavarosságát, egy-egy epizódnál már olyan feszes vágásokkal élve, hogy irritálóan hiányossá, darabossá, alkalomadtán még homályossá is válik a direkt tálalásba szánt cselekmény.
Itt meg kell állnunk egy röpke időzésre és a kulisszák mögé kell tekintenünk, hogy alaposabban megértsük ennek okait, azaz milyen háttér szálak szülték ezt az előzmény viszonylatában hanyatlásba tévelyedő színvonalat, ami egyben a különleges széria legotrombább hibáit szülte. A második évadra egy olyan nagy büdös helyzet állt fel, hogy a forgatás közben zajlott le a Warner és Discovery fúziója, és ez egy egészen új vezetőséget eredményezett, szokott módon a kinevezésüket követően az elsődleges improduktív fegyverként a költségmegszorításokat vetve be, aminek áldozatává vált A farkas gyermekei is, hogy a korábbi tíz epizódot immár nyolcra szorították vissza, mert Ridley Scott nagyszabású elképzelései messze nem fértek bele az újra szabott költségvetésbe. Ennek ellenére az alkotók továbbra is a nézők kegyeiért - egyben a sorozat fennmaradásáért - küzdöttek, és a további folytatás reményében villantani kívántak valamit az egyébként is összesűrített cselekmény még tempósabbá tételével, mely húzás végzetes mivoltának megítélése nem igényel különösebb filmesztétikai érzékletet egy misztikus film esetében. Mert bizony ezek összjátékával ráengedték a gyorsvonatot a precízen lefektetett, de sebességkorlátozásokkal teletűzdelt sínpályára, hogy a szerelvény végezetül ha nem is siklik ki, de roppan döcögős járatot eredményezett a jegyet váltók számára.
Előre borítékolható módon az elképzelés nem jött be, és az HBO-t (még jelenleg [mert a Netflix és a Paramount hónapok óta licitál érte]) birtokló Warner elkaszálta a sorozatot, minek után Guzikowski bátrabban kezdett mesélni az eredetileg öt évadra tervezett cselekményről, felfedve hogy mi lett volna a második felvonás azon mozgató rugói, melyek nem nyerhettek helyet a leforgatott képsorok között, illetve részletesen felvázolva hogy mi lett volna a harmadik évad története, egyben leleplezve a valóban előre kidolgozott és masszív keretbe foglalt misztikumok mibenlétét. A két évad megtekintését követően erősen ajánlott ennek a gyakorlatilag harmadába szakadt történetnek utána olvasgatni, hogy a tömény misztikuma és bonyolult szimbólumrendszere felfejtésre kerüljön, ezzel egészen más megvilágításba helyezve azt a lebilincselő történetet, amire csak évek teltével derülhetett volna fény, amennyiben normális körülmények között kibontakozhatott volna... és ezzel a lostos hasonlatot végérvényesen el is vethetjük. Még mielőtt belemennék az ajánlgatásba, megjegyezném a sors azon fintorát, hogy a sorozatok történelmében A farkas gyermekeinek az elkaszálását sajnáltam a legjobban.
Eléggé felemás képet nyerhettünk erről A farkas gyermekeiről, de ez csak is kizárólag azért lehetséges, mert valóban felemás, viszont ez ne riasszon el senkit sem, mert a műfaj rajongói számára egy kötelező, kihagyhatatlan darabot jelent, a zsáner kedvelőinek pedig erősen ajánlott. Mindenki másnak pedig ildomos próbálkozni, mert egy nagyon különleges alkotással ismerkedhetnek meg, ami valahol még át is írhatja a sci-firől alkotott elképzeléseiket és véleményüket, főleg az első évad remekbe szabott mivolta végett. Ha mást nem, legalább azt érdemes megtekinteni, mert ebben a félbeszakadt mivoltában úgyis oly mindegy meddig megy el az ember, nem mellesleg a folytatásra bekövetkezett éles stílusváltása inkább építkezik a tech-fantasy misztikumra, a forgatási körülmények végett egy nagyon elkapkodott és szétcsúszott formában búcsúzva nézőitől. És persze egy szép cliffhangerrel, ami már sosem lesz feloldva.
Műfaj: misztikus sci-fi akció dráma
Műsoridő: 18 x 42-55 perc
Debütálás: 2020.
Rendező: Ridley Scott, Luke Scott, Alex Gabassi, Sergio Mimica-Gezzan, Ernest Dickerson, Lukas Ettlin, Sunu Gonera, James Hawes
Forgatókönyv: Aaron Guzikowski, Caitlin Saunders, Karen Campbell, Heather Bellson, Sinead Daly
Főszereplők: Amanda Collin, Abubakar Salim, Winta McGrath, Travis Fimmel, Niamh Algar, Jordan Loughran, Felix Jamieson, Ethan Hazzard, Aasiya Shah, Ivy Wong, Matias Varela, Loulou Taylor
Zerko
