Ari Aster forgatókönyvíró és rendező már a 2018-as Örökséggel is nagyot alakított, teljesen más formában ragadva meg a démoni megszállottság témáját a furcsa karaktereket, lassú folyású, különösen egyedi, de nyomasztó hangulatú, misztikus történetet vonultatva fel, aki pedig ismeri az alkotást az már előre sejthette, hogy a Fehér éjszakákkal rá kíván licitálni korábbi művére, de arra már senki sem számíthatott, hogy ezt milyen magas mértékben fogja elkövetni, vagy hogy egyáltalán ennyire magasra lehet emelni a lécet a hátborzongatóan felkavaró filmek tekintetében, ugyanis szabályos rosszullét kerülgeti az embert annak megtekintése során.
Nincs szó öncélúságról, sem különösen kegyetlen brutalitásról, sőt a horrorfilmek tekintetében még visszafogottnak mondható az erőszak, és rendelkezik egy vontatottsággal is, de még a sztori sem forradalmasítja a történetírás művészetét, így felmerül a kérdés, hogy akkor miért is olyan különleges, de egyben borzalmas, és a legszívesebben senkinek sem ajánlott alkotás a Fehér éjszakák. Mivel temérdek thriller és horrorfilmet tudhatok a hátam mögött, ezért kevés mű képes nagy hatást gyakorolni rám, mégis a Fehér éjszakák az Örökséghez hasonlatos, de fokozottan felkavaró érzést váltott ki belőlem, örökre bevésve magát az emlékezetes filmélmények panoptikumába, de nem éppen kellemes élményként.
Pedig nem áll sokból az egész, mint egy fiatalok csoportjának kirándulásából, akik egy eldugott, látszólag békés, a természettel harmóniában élő szektát látogatnak meg az ismerősük révén. Nos, a film minden egyedi vonása Ari Asternek köszönhető, az író egy olyan egyedi látásmóddal rendelkezik, és olyan momentumokat tud filmjeibe csempészni a különleges ábrázolással, ami páratlanul hátborzongató és nyomasztó feszültséget teremt - elég a film elején található öngyilkosságot megtekinteni, jó ideig nem történik később semmi, a néző mégis a jelenet hatása alá került egy jó félórára és rettegve várja a következő csapást -, majd védjegyeivel hirtelen sokkolja a nézőt, ezekből a sokkhatásokból ezúttal temérdek jutott a filmre, mígnem a végkifejlet egészen aberrált, sátáni közösségnek a bemutatásához ér, különösen szürreális és elvont képekkel ábrázolva, mégis a béke szigetét alkotva meg a szekta, egy fantasztikusan feloldhatatlan ellentétet mutatva be.
Mindezek ellenére még véletlenül sincs szó érthetetlen és zagyva művészfilmről, éppen ellenkezőleg, az alkotás bárki számára megtekinthető, de be nem fogadható, mert felkavaró mivolta végett visszaöklendezi azt azon nyomban, remekül demonstrálva egyben azt, hogy ami egy közösség számára elfogadott és normális, az egy másikban eredendő bűnnek tekinthető, kiéleződve a valójában minden értékítélet függőségre, azaz maga a bűn nem is létezik, amíg nincs definiálva, örökösen ellentétbe állítva egy ősi és egy modern világot, olyan szinten, hogy a nézőnek bőségesen lesz min gondolkodnia még a történet visszataszító mivolta ellenére is. Ami pedig egy hét elteltével is szó szerint kísérteni fogja az embert, azok az impresszionista látványvilággal kreált jelenetek, tetézve az egészet a rendező nyers, naturalisztikus ábrázolásmódjával, főképp, ha a halálról van szó.
Azt kell mondjam, hogy Aster tökéletesen balanszíroz a határvonalon és tartja a művészet kordájában történetét és annak ábrázolását, hogy véletlenül se csússzon valami öncélúságba, és ha képesek vagyunk a gyomorkavaró mivoltát kicsit félretenni, akkor egy roppant érdekes művet hámozhatunk ki. A kérdés nehéz, hogy kinek is ajánlható a film. Kizárólag annak, aki valami újat, valami egyedit, valami különlegeset szeretne megtekinteni, amiben mély gondolati magvak vannak elvetve, de azokat a nézőnek kell kikeltenie, számolva azzal, hogy ilyen felkavaró, sokkoló és már betegnek mondható történetet az életben nem látott, ráadásul le kell küzdenie Aster különlegesen szürreális ábrázolásmódját, mely utóbbi tényleg egy egészen elvont világba szippantja be a nézőt. Ajánlanám mindenkinek, ugyanakkor senkinek.
Műfaj: misztikus horror
Műsoridő: 148 perc
Debütálás: 2019
Rendező: Ari Aster
Forgatókönyv: Ari Aster
Főszereplők: Florence Pugh, Jack Reynor, Vilhelm Blomgren, William Jackson Harper, Will Poulter, Gunnel Fred, Ellora Torchia
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése