2074-ben a gyilkosság lehetetlenné válik a bűnüldöző szervek által használt fejlett technológiák végett. Az időutazás viszont már nem csak elméleti síkon működik, ám az ezzel járó, a múltban elkövetett módosítások végett, hamar betiltanak minden ezzel kapcsolatos tevékenységet és csak az alvilág számára válik elérhetővé.
Ha a maffia valakit el akar tenni láb alól, egyszerűen csak visszaküldi 30 évet az időben, hogy egy szerződött bérgyilkos megölje az illető személyt.
A „jelenben” beszervezett gyilkosok viszont egy holtig tartó szerződést kötnek megbízóikkal, a szerződés bontásakor jövőbeli énjüket szintén visszaküldik, és maguknak kell végezniük vele. Hirtelen megsokszorozódnak a szerződésbontások, a pletykák szerint a jövőben egy új maffiavezér lépett színre, aki eltörli a régi rendszert és újat hoz a helyébe. Ő az Esőcsináló, akivel még soha senki nem találkozott személyesen.
A törtető bérgyilkos Joe megszimatolja a rendszer összeomlását, de kezei kötve vannak, így egy napon saját jövőbeli énjét találja a csukja alatt, aki sikeres szökését követően, le akar számolni az Esőcsináló gyermekkori énjével. Joenak nem maradt más választása, mint levadászni saját jövőbeli énjét, hogy a jelenben életben maradhasson, megvédve ezzel azt a gyereket, aki a jövőben haláláért lesz felelős.
Egy igen érdekes alkotásnak ígérkezett a Looper, minden adva volt elméletben, ami lehetővé tette volna, hogy egy maradandó élményeket hozó akció sci-fi váljék belőle, ám ez végül nem így lett, és sajnos szorosan belesimul a középkategóriába. Önmagában a történet sok érdekességet rejtett volna magában, ha azt kellőképpen kibontják, ehelyett éppen csak annyi információt kapunk mindenből, amitől nem gabalyodik még jobban bele a szálakba a forgatókönyvíró. A felületesség hozománya a számtalan lyuk a filmben, ami félkész érzetet kelt a nézőben, és ennek ellenére még így is sikerült bakikat elkövetni, méghozzá olyan mértékben, ami egyből szembeötlik az embernek. A háttérben meghúzódó rejtélyes szálra pedig hamar lehet következtetni a filmből idegen módon kilógó mutáció megemlítésekor, ami levegőben lógása végett csupán a kicsúcsosodott bonyodalom megoldásaként lett odabiggyesztve, jobb ötlet híján.
Amit már igen frusztrálónak találtam, az azon pillanat volt, amikor egy megmagyarázó jelenetsorral igyekeztek a sötétnek nézett közönséget felvilágosítani, az amúgy abszurdan egyszerűre butított történetről. Ennek másik szerepe a jövőbeli Joe motivációjának kibontása lett volna, ami szintén sikertelenül zárul. Ezt is ügyesebben meg lehetett volna oldani, talán még fedve is maradhatott volna a kellő pillanatig, amikor egy kellő érzelmi töltettel megtoldott jelenetben kiderülnek valós indítékai, ami nem csupán az életben maradásról szól. Az akció rész tekintetében sem alakult másképp a helyzet, egy teljesen átlagos képsorokat tartalmazó puffogtatásnak lehetünk szemtanúi, egyedül Joe pofás shotgunja nyerte el tetszésemet, mert köröket képes verni a gyenge CG animációkra is. Aki a sci-fi műfajt kevésbé kedvelni, az is bátran beletekinthet, mivel abszolút nélkülöz minden ezzel kapcsolatos komolyabb elemet.
Számomra méretes csalódást okozott a film, aminek oka a kidolgozatlan, faék egyszerűségű és mindennemű látványosságot nélkülöző történetben rejlik, amit képesek voltak fokozni az ennek ellenére becsúszott hibákkal, miközben úgy tettek, mintha egy új Mátrix születne, és megmagyarázták a kézenfekvőt. Sokkal, sokkal többet ki lehetett volna hozni az egész témából, mind történet, mind pedig látvány terén. Ez egy félkész, összecsapott film, ami nélkülözi a forgatáshoz szükséges szakértelem csekély mértékét is.
Egyszeri megtekintésre ajánlom azoknak, akik beérik egy olyan középszerű akció filmmel, ami minden téren lyukas, mint az ementáli sajt, ám szeretett volna nagyobbnak látszani, mint ami valójában.
Műfaj: akció sci-fi Műsoridő: 118 perc Debütálás éve: 2012.
Rendezte: Rian Johnson Forgatókönyv: Rian Johnson Főszereplők: Bruce Willis, Joseph Gordon-Levitt, Piper Perabo, Emily Blunt, Jeff Daniels
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése