Könyvmoly - Wass Albert: Kard és kasza

Erdély története egy ezeréves családfán keresztül bemutatva. 

Wass Albertet méltatlanul helyezték perifériára az irodalmi palettán, ami még a szocialista cenzúrának volt köszönhető és ivódott bele a könyvforgatókba, bekategorizálva az írót a szélsőjobbhoz, mivel erdélyi származása végett, regényei az elcsatolt területen játszódnak, nem egy esetben annak történelmét és történelmi igazságtalanságát boncolgatva, amit csak tetézett nyílt kommunizmus ellenessége, a rendszerváltást követően pedig továbbra is kényes témaként kezelték Trianont, Wass Albert munkásságát továbbra is megbélyegezve, amíg személyét sajnálatos módon a szélsőséges ideológiát vallók sajátítottak ki maguk számára, így joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mi az igazság őrá vonatkozóan. 

Az pedig nagyon egyszerű azok számára, akik kezükbe vettek akár egyetlen tőle származó kötetet is, szépirodalmi értéke felbecsülhetetlen, kiemelkedő író volt, mind drámai történeteinek szövögetésében, mind pedig azok tálalásában, kiváló korrajzokat nyújtva az olvasó számára, lebilincselő és maradandó olvasmányt adva át. A szélsőséget, pont a szélsőségesek billogozták személyére, regényei egyáltalán nem feszegetik még a témát sem, az író csupán mesél, elmeséli, ami volt, ami megtörtént, miközben az igazságra törekvés ellenére is a legnagyobb hibája, hogy érezhetően belecsúszik a szubjektív ábrázolásba és nem átall elferdíteni tényeket paradox módon, vagy egyoldalúan ábrázolni, szemben például Móricz Zsigmonddal, aki kendőzetlenül tárta fel a kor valóságát, sok esetben saját magánéletét. 

Azért nem ártott ezt tisztázni, mert a magyar szépirodalom egy kiemelkedő alakjáról van szó, akit nem kevés szennyel illettek az évtizedek alatt, és a (megélhetési) politika lényege, hogy mindenből politikát csináljon, hogy elkendőzze létjogosulatlanságát. Fenntartásokkal csupán a részlehajlás végett kell kezelni az író történeteit, de ez csekély mértékben fordul elő terjedelmes munkásságában, de a Kard és kasza pont ezek közé tartozik. 

Wass Albert Magyarország, egészen pontosan Erdély történelmének a korai szakaszától veszi fel a történet fonalát, amikor is családfájának őse a középkorban telepedett le ezen a területen és gazdálkodás alá vonta a földet, majd családalapításba vágott, személyén keresztül remekül ábrázolva a kor könyörtelen mivoltát és társadalmát, nagyon jó betekintést engedve az évszázadok során egyre elnyomóbbá váló rendszerről, mely mindig az ember hasznának lefölözésére törekedett, az a rendszer, melyet olyanok alkottak, akik effektíve semmit sem akartak tenni, de valamiből meg kellett élniük, kiváló hasonlóságot mutatva korunk társadalmi berendezkedésével, miközben csupán az eszközök váltak cizelláltabbá. 

Az első kötet a történelem folyamán ível át, ahogy a történetben Erőss néven szereplő család gyökeret ver, majd igyekszik megkapaszkodni a területre betörő fosztogatókkal, a belviszályokkal és boszorkányüldözésekkel szemben, ahogy királyok jönnek és mennek, válva ezzel pillanatok alatt kegyvesztetté azok, akik szolgálatukba álltak, a mindenkori hatalom egyik napról a másikra darabolva fel birtokaikat, hogy újabb hűbéresük számára adják át azokat, miközben a nemesi levelek értéktelenné váltak. De azt is, hogy a kétkezi munkásokból miképp válnak ki a nemesi rétegek és alakítják ki saját kiskirályságaikat, miképp alakul ki az ellenállás és szállnak szembe az üldözőkkel, kirobbantva ezzel a lokális háborúkat, miközben a külső fenyegetés sosem lanyhul, mígnem a történet elérkezik azon momentumhoz, amikor a nemesi rétegben a léhaság válik uralkodóvá és önmaguk ellenségévé válva fosztják meg önmagukat vagyonuktól, birtokaiktól, és a Magyar Magyarnak ellensége felállás egy egészen új fordulatot vesz, a munkájukban lassú és trehány oláhok betelepítésével, mivel olcsó és igénytelen munkaerőt jelentenek, egészen addig, mígnem már többségben lesznek Erdélyben, maguknak követelve a területet Romániából. 

Ezt a XX. századi eseményt, mint megélt folyamatot meséli el a második történet, szemtanúi beszámolót nyújtva arról, hogy a magyar nemesség léhasága miképp veszejtette el Erdély területét, már azelőtt, hogy a trianoni ítéletet kimondták volna, hisz „Azé a föld, aki műveli.” - hangzott el ezer évvel korábban, és ez nincs másképp a XX. században sem, hogy a történet még drámaibb fordulatot vegyen a terület elcsatolásával, a Románok hatalomra kerülésével, és a Magyarok üldöztetésének megkezdődésével (nagyon kényes téma, így nem véletlen, hogy megbélyegezetté vált az író, de a történelem fekete és fehér), mígnem új remény csillan fel Erdély visszaszerzésének lehetőségére. 

Összesűrítve: egy Erdély történelmén átívelő történelmi, ugyanakkor személyekre bontott drámai történetet kapunk, mesteri szintű szépirodalmi tálalásban, ami feszültségének köszönhetően letehetetlen, a szemtanúsághoz érkezvén pedig tovább fokozódik a tempó, egy páratlan olvasmányt nyújtva mindazok számára, akik akár történelmileg ismernék meg mélyrehatóbban Erdélyt, vagy akár egy remek szépirodalmi művet olvasnának, mert minden tekintetben zseniális. Csak! A második kötetnél felhívnám arra a figyelmet, hogy Wass Albert saját magáról mintázta a főhőst (családtagok, nevek és azok életrajzának, tisztségének, illetve Wass Albert életrajzának részleges egyezése), nem tudni, hogy a történet drámaiságának és feszültéségének fokozása érdekébe, vagy merő hiúságból, de alaposan ferdített egyet életútján, hisz elsők között menekültek Erdélyből az orosz invázió elől, tehát senki se higgye el a jelentős mértékben kiszínezett cselekményt, ugyanakkor itt érezhető ki a részlehajlás is a Németek irányába - annak ellenére, hogy személyét üldözte a Gestapo, ezért is kényszerült egyenruhába -, csak mert Erdélyt visszacsatolták. 

Itt jegyezném meg, hogy éppen ezért nem árt tisztában lenni a történelmi folyam részleteivel, miszerint a nácik a Magyarokat is kiirtották volna idővel (szolga népi besorolás, élettér elmélet, és már a háború első éveibe beütemezett népirtások, ami szerint csak a szlávokból 20 év leforgása alatt 50 milliót el kellett volna pusztítani, de a halálgépezet csiszolásával ez tetemesebb lett volna, ahogy évről évre emelkedtek a számok, és persze a Meinkampfba sem árt belekukkantani, tehát nem árt tudatosítani, hogy az ideológia mindent kizárt, ami nem német), a területet pedig Horthyék Románia ellen tervezett háborúja végett adták vissza ideiglenesen, hogy a Barbarossa hadművelet kőolajtartalékai ne kerüljenek veszélybe. Visszakanyarodva: Nagyon ajánlott olvasmány azok számára, akik kicsit is érdeklődnek a történelem iránt és annak feldolgozását egy kiemelkedően szépirodalmi kötetben forgatnák, és teszem hozzá, még csak nem is ez a legszebb irodalmi kötete Wass Albertnek.

Zerko