PTFE, azaz C8, hétköznapi nevén teflon, a minden háztartásban megtalálható vízlepergető bevonat, ami ha az emberi szervezetbe kerül, onnan képtelen kiürülni, így fokozatosan lerakódik, mígnem rákos megbetegedéshez vezet. De mi van akkor, ha egy nagyvállalat tudatosan mérgezi az ivóvizet? Valós történetet elmesélő oknyomozó dráma.
Robert Bilott környezetvédelmi jogász, élete folyamán nagyvállalatok érdekeit védte a tudásával, mígnem egy napon szülőföldjéről felkereste egy farmer, egy doboznyi videokazettát nyújtva át számára bizonyítékul, hogy a közelben található DuPont vegyipari cég mérgező anyagot enged a patakba, minek következtében állatai tucatjával indultak degenerálódásnak, majd pusztulásnak.
Valamivel több, mint 20 éve annak, hogy Bilott utánajárt a beszámolónak és kutakodásával rábukkant az USA óriási környezetvédelmi hiányosságára, azaz az önszabályozásra, magyarán a kormányzat nem, hanem a nagyvállalatok azonosítsák be a mérgező anyagokat, majd határozzák meg a küszöbértéket, amit a levegőbe, talajba, vagy vízbe engedhetnek és, ami az életet nem veszélyezteti. Roppant ötletes, hisz mindenki tisztában van a cégek profit éhségével, Bilott pedig, amint rábukkant a titkolt képlettel bíró teflon mibenlétére, pereskedést indított a DuPonttal szemben, hogy a cég irataiba betekintést nyerjen, kapott is egy teremre valót, amit 1000 év alatt sem lehetne átnyálazni, mégis, fáradságot és időt nem kímélve vetette bele magát a további kutakodásba, hogy leleplezze a vállalati kutatásokat a vegyület mérgező mivoltával kapcsolatban, pontosan meghatározva egy küszöbértéket, mégis fittyet hányva az egészre, a település ivóvizét megmérgezve, több tízezer ember életét veszélyeztetve.
A kisvárosban fel is ütötte fejét a gyakori rákos megbetegedések száma, a gyárban dolgozók gyors lefolyású betegségekben haláloztak el, akár fiatalon is, amíg a terhes nők - az egér kísérleteknek megfelelően -, eltorzult csecsemőket hoztak a világra, miközben a DuPont a végzett kutatások alapján tisztában volt ezzel, mégsem állt érdekében bárminemű korlátozás az évi egymilliárd dolláros profit mellett, amit kizárólag a teflongyártás termelt számukra, és természetesen termékük a hétköznapi használókat is mérgezi a mai napig.
A történet Robert Bilott ügyvéd több, mint 20 éve zajló küzdelmét mutatja be drámai formában a nagyvállalattal szemben, nehéz fába vágva a fejszéjét a forgatókönyvíró is, hogy egy adatokkal teli, inkább dokumentumfilmhez illő történetből, egy érdekfeszítő mozifilmet faragjon, de sikerrel vitték véghez, és miközben az alkotók hűek maradnak az eseményekhez, sikerült azt érdekesen és némi feszültséggel tálalni, még ha nem is mondanám egy lebilincselő filmnek. Megtekintését mindenképp ajánlom, már csak a téma és annak érdekes tálalása végett is, nem mellesleg egy kellemes drámai alkotásról van szó, ami nem csak a DuPont, hanem lényegében minden vegyipari nagyvállalattal szemben vívott sziszifuszi küzdelmet kiválóan ábrázol, legyen szó bármilyen modern anyagról.
És már csak azért is érdemes megnézni, mert a teflon ott van már mindenkiben, a több százmillió dolláros kártérítések ellenére a pereskedések a mai napig tartanak egy mohó, kapzsi, kizsákmányoló céggel szemben, melynek vezetősége nem átall emberek ezreinek életét feláldozni, kizárólag a pénz érdekében, miközben a kormányzat fittyet hány az egész történésre a szabad rablás jegyében, hisz a 20 év leforgása alatt kifizetett kártérítések, még mindig nem érték el egyetlen év profit szintjét sem.
Műfaj: oknyomozó dráma
Műsoridő: 126 perc
Debütálás: 2019.
Rendező: Todd Haynes
Forgatókönyv: Nathaniel Rich, Mario Correa, Matthew Michael
Főszereplők: Mark Ruffalo, Anne Hathaway, Tim Robbins, Bill Pulman, Victor Garber, Bill Camp
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése