Mennyi bőr van a fémvázon?
Sok. Határozottan sok, még James Cameronnal kiegészülve sem sikerült, finomabban fogalmazva újdonságot mutatni, konkrétabban a (már ahol) pozitív kicsengésű kritikák ellenére is egy önismétlő epizóddal rukkoltak ismételten elő, de mi lehet ennek az oka? A magyarázat roppant prózai: annyi van ebben a sztoriban, amit az első és második rész kifuttatott, minden más pedig már izzadságszagú, a jövőben játszódó Terminátor: Megváltástól eltekintve, ami legalább bemerte vállalni, hogy újít egy cseppet, elkerülve a már kimerült történet további tiprását.
A kritikusok egyöntetű véleménye, hogy a második rész óta a legjobb epizódot kaptuk a Sötét végzettel (de senki sem ájult el), ami valóban letöröl a színről mindent, ami a Cameron részek után született és egyenes folytatása annak, csakhogy annak idején magával a harmadik résszel sem volt probléma, hisz hozta, amit tudott, a korhoz mérten roppant látványos akció jeleneteket és a Terminatrixot. Nem is árt kicsit visszatekinteni, hogy a fenti állítást igazoljam, az egész ’84-ben kezdődött a jövőből érkezett, elpusztíthatatlan halálosztó és puhatestű, emberi védelmező felállással, a robot uralommal szembeni ellenállás messiását világra hozó nőt helyezve a célkeresztbe, a sötét jövőkép felvázolása egy nagyon komor hangulatba csomagolva, a végére egy csavart tartogatva a folyamatos feszültség feloldására, minek összessége óriásit ütött a technikai megvalósításokkal karöltve, de ezzel a történetben ki is merült minden, amit csak tartogathatott, hogy a folytatás már a még inkább megfékezhetetlenebb Terminátorral, a felállások változásával, a kezdetekben ismeretlen indíttatású T-800-as felbukkanásával, a már élő és lélegző John Connorral, és az időutazással járó, elkerülhetetlen változtatások visszacsatolásával totál kifullasztott mindent, amit csak el lehetett mesélni, és inkább volt vonzereje a filmnek a még akció dúsabb és látványosabb jelenetek, a számítógépes technológiát is bevetve a cseppfolyós halálosztó megvalósításához.
Logikusan épült fel a harmadik rész is, ami a világvége pillanatával kecsegtette a nézőt, inkább a mai napig roppant látványos akciót helyezve a középpontba, a jelen filmnél visszaköszönő T-X-et szerepeltetve a feltartóztathatatlan gyilkos képében, ezt követően nem maradt más, mint a távoli jövőbe utazni, ahol továbbra is John Connor volt a célpont, minimális és már elkoptatott, a film elején kitalálható csavarral megspékelve, de látványában és hangulatában még mindig Terminátor üzemmódban maradva, amíg a Genisys jött és ugyanezen szlogennel élve, mint a Sötét végzet, lesöpört mindent a vászonról, egy katasztrofális önparódiába lépve át a reboottal, végtelenítve a gyilkos hajszát egy terebélyes blődséggé válva, egészen ’84-ig visszanyúlva, értelmétől fosztva meg a teljes történetet, és azért is érdemes megemlíteni az utóbbi epizódot, mert az ígéretek szerint MOST egy nagyon brutál rész következik és visszarángatják a régi dicső mivoltába a sorozatot, amit be is teljesítettek az alkotók, de valljuk be, a Genisys unalmas mivolta és oltári baromsága után, ez nem volt nehéz. És, hogy mennyire a második rész óta a legjobb Terminátor?
Igazából annyira, mint a harmadik rész volt, hisz ha valakinek nem tűnt volna fel, ugyanazt a történetet kapjuk, hasonló Terminátorral - annyi különbséggel, hogy a cseppfolyóssá váló rész külön tud válni a fémváztól, egyfajta kettő az egyben kiadásban -, a második és harmadik részből átemelt akció jelentekkel, amik már közel sem olyan látványosak, mert nem kaptak kellő kidolgozottságot és fantáziátlanok, de merített egy keveset a negyedik részből is, és mindeközben ismét széttrollkodja a történet folyamot John Connor azonnali halálával, hisz már kit is érdekel a kölyök, amikor jön valaki más a helyébe… hoppá, akkor minek is védelmezni főszereplőnket, ha mindig jön valaki más a helyébe, mert sorban állnak a jövőbeni ellenállás parancsnokai? Mondaná az átlagos néző, hogy kit is érdekel a történet, amikor a Terminátor az akcióról szól, de hát ez egyfelől nem így van, de ráadásul azt sem teljesíti jól.
Jó lenne, akkor a gondolatmenetből összehámoznám, hogy milyen is lett a Terminátor - Sötét végzet? Totál középszerű, mert a harmadik részt kapjuk újra feldolgozva, semmilyen tekintetben nem tud újat mutatni, de még a kor elvárásainak sem felel meg a látványvilágban, amit csak fokoznak az érthetetlenül gyenge CG animációk (rég lehetett ennyire messziről ordító, gagyi effekteket és robotokat látni), tehát minden tekintetben hagy kívánnivalót maga után, kifejezetten unalmasra sikeredve, amit megfejel a Genisysre jellemző erőlködésből fakadó izzadságszag is, egy-egy jelentben csodálatos módon már megint önparódiába futva bele. De visszatért Linda Hamilton… az egésznek egyfajta félresikerült best of szaga van és gondolták ettől még hitelesebb lesz, amit összefércelnek, pedig ő a legerőltetettebb az egészben, messziről szembeötlik, hogy valóban csak a hitelesítés és név végett hozták őt vissza, az irritáló karakterével pedig semmit sem tudtak kezdeni, amíg a többi színész azonosul mesterkéltségével és hasonszőrű B kategóriás játékot ad elő, a néző pedig mindvégig valami huszadrangú színházban érezheti magát. Szóval, a legjobb harmadik rész… a maga idejében a harmadik rész sokkalta jobb volt és megkockáztatom, hogy képes ezt állni a mai napig, ha szembeállítanánk a két filmet.
Az alkotók egyszerűen hozták a kötelezőt mindennemű kreativitás és ötlet nélkül, ott rohadt a fránya Terminátor liszensz és csak nyelte idáig a pénzt, tehát kezdeni kellett vele valamit, bár azt mindenki láthatta, hogy nincs mit, aminek következtében szóltak Cameronnak, ő pedig egy iparos munkát hozott össze (sok-sok ember bevonásával kombinálva ki ezt a zseniális forgatókönyvet), ami a nézők pénzét beszedi, a néző pedig, ha már fizetett érte, akkor egyszer-kétszer eltátja a száját, hogy „ez mekkorát pukkant”, majd szépen elballag, amiből következik, hogy a Terminátor filmek kedvelőinek nem, csak egy középszerű sci-fi akciófilmre vágyónak ajánlott, mert szigorúan szemlélve két Terminátor film létezik, ha viszont a rajongói körből kilépve, még mindig négy közül szemezgethetünk, de sem a Genisys, sem a Sötét végzet nem tartozik közéjük, ha jól akarunk szórakozni.
Műfaj: akció sci-fi
Műsoridő: 128 perc
Debütálás: 2019
Rendező: Tim Miller
Forgatókönyv: James Cameron, David S. Goyer, Justin Rhodes, Billy Ray, Charles H. Eglee
Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, Mackenzie Davis, Natalia Reyes, Gabriel Luna
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése